Titokzatos telefon

rÚgy bánik vele, mintha nem is a lánya lenne.r1; Futott át a gondolat a férfi agyán. Miután megitta a teáját, elmosta a csészét, majd felment a szobájába, lezuhanyzott és lefeküdt aludni.
rHogy kerültem az ágyamba betakarva?r1; gondoltam mikor felkeltem. Az után elmentem lezuhanyozni, majd felöltőztem és elmentem futni egyet. Mikor visszaértem Leon éppen megterített a konyhában.
- Te meg mit csinálsz? r11; kérdeztem meglepődve, mikor láttam, hogy két személyre terít.
- Reggelit. Amúgy neked is jó reggelt. r11; köszönt a francia fiú.
- Jó reggelt. Mindjárt jövök, csak átöltözök. r11; mondtam, majd felmentem a szobámba.
- Mész fürdeni? r11; kérdezte Fantom. Erre nem válaszoltam, csak gúnyos mosolyt vetettem felé. r11; Ne Sora, meg ne próbáld. r11; ellenkezet a szellem, mert már tudta mire készülök. Gyorsan megkötöztem és elmentem lefürdeni. Mikor kijöttem egy rózsaszín nyakba kötős ruhát és egy szandált viseltem. Majd elindultam az ajtó felé. r11; Sora azt ne mond, hogy megint elfelejtettél? r11; kérdezte kiabálva a leselkedőm.
- Őr30; nem. r11;feleltem, majd kikötöztem, majd kimentem az ajtón.
- Mikor megyünk majd edzeni? r11; kérdeztem Leon-t mikor oda értem.
- Majd később, de most együnk. r11; felelte, de most nem olyan ridegen, mint szokta, ezért átfutott a hideg a hátamon. Mikor meg reggeliztünk mosogatás közben megcsörrent a telefonom.
- Igen, tessék, itt Sora Naegino. r11; vettem fel a készüléket.
- Szia cica mi van veled? r11; kiabálta egy ismerős hang.
- Megbocsátasz egy kicsit? r11; kérdeztem miközben olyan piros lettem amilyen, csak lehetnék. Leon csak felhúzta a szemöldökét.
- Menj csak. r11; válaszolta miközben vállat vont. Majd gyorsan felrohantam a szobámba az ajtót pedig magamra zártam.
- Chad, te vagy az? r11; kérdeztem meglepődve.
- Miért ki más lenne, vagy már el is felejtettél minket? r11; kérdezte a fiú.
- Ugye most csak viccelsz, titeket elfejteni. r11; válaszoltam. rVajon ki lehet az? A barátja ki más nevezné cicának?r1;tette fel a megválaszolatlan kérdéseit Leon.
- Figyelj, bocsi, hogy zavarlak, de nagy bajban vagyunk. r11; kezdte Chad.
- Miért, mi a baj? r11; kérdeztem aggódva.
- Ashley-nek berekedt a hangja, be kéne ugranod a helyére. r11; mondta a fiú.
- Mi, de hát én már több éve nem éneklek! r11; akadtam ki.
- Ezért kéne, most jönnöd. Mert még meg kéne tanulnod a koreográfiát és a dalokat is.
- De mégis miért ilyen fontos ez az egész? r11; kérdeztem értetlenkedve.
- Hátr30; őr30; izér30; egy hét múlva fellépünk. r11; vallotta be Chad.
- Meglátom, mit tehetek. Holnap ugyan ebbe az időbe hívj fel, és akkor megmondom a választ. Jó így? r11; kérdeztem barátomat.
- Igen. Akkor majd még dumálunk. r11; köszöntünk el egymástól, majd letettük a telefont. Ekkor valaki kopogtatott.
- Ki az? r11; kérdeztem.
- Na mégis ki, készülődj, megyünk edzeni. r11; jelentette be Leon.
- Oké. r11; feleltem, majd magamhoz vettem a táskámat. És kinyitottam az ajtót, de mivel gyorsan, és erőtejesen löktem egy hatalmas kiáltást hallottam.
- Au!!!! r11; kiabálta Leon. Mikor megláttam, hogy Leon még ott áll az ajtóm előtt és fogja az orrát nagy, nehezen tudtam vissza tartani a nevetést. r11; Ez egyáltalán nem vicces! r11; kiabálta dühösen.
- Bocsi. r11; szabadkoztam miközben kitört belőlem a nevetés. Mikor leértünk az ajtóhoz Leon még mindig fogta az orrát. r11; Még mindig fáj? r11;kérdeztem kedvesen.
- Nem. r11; felelte villámokat szórva a szemeivel.