A bokrok közt ülő 3 személy is meghallotta a lövéseket, amire a 2 lány rögtön felébredt, és reszketni kezdtek.
- Nyugodjatok meg. - kérte őket Leon.
- Vajon most, kit...vagy kiket?? - kérdezte sírva May.
- Nem tudom, de a színpad felől jött. - mondta Leon.
- Anna-nak ma kellett volna ellenőriznie a trapézokat. Ez szörnyű. - sírta el magát Sora is. May-el szorosan átölelték egymást.
- Nyugodjatok meg, pontosan hány emberről tudjuk, hogy itt van? - kérdezte Leon.
- Láttam Rozetta-t és Marion-t, éppen sétáltak. - mondta remegő hangon a kínai lány.
- Ott van még Yuri és Anna. - fűzte tovább a japán lány.
- Mi van Kalos-al, ő ilyenkor, még az irodájában ül, nem?-kérdezte a francia fiú.
- Nem, ma kivételesen, már korán elment. Ma vitte vacsorázni Sarah-t. Mia pedig két napja Katy-hez utazott, hogy megbeszéljék a forgatókönyve hibáit és kijavítsák. - szipogott Sora.
- Akkor, rajtunk kívül négyen voltak.
- Hogy érted, hogy voltak?? - kérdezte May.
- Ez a pasas őrült, biztos, hogy kétszer nem hibázik. Tehát Yuri és még valaki, biztosan halott. - mondta lesütött szemmel Leon. Ekkor azonban May-nek eszébe jutott valami.
- Várjunk csak, Ken hazament? - kérdezte riadtan a kínai lány.
- Igen, láttam elmenni, a szüleinek ma van az évfordulójuk, ezért korán elment. - mondta megkönnyebbülve az angyal. Ám mielőtt Leon megkérdezhette volna, hogy ezt honnan tudja, valami zörejt hallottak, ami tőlük nem messze jött. Akárki is volt az, lassan nyugodtan lépkedett feléjük. Leon, azonnal csendre intette a két lányt, és jelzett nekik, hogy merre fussanak, ha jelt ad. Akárki is keltette a zörejeket, egyre közelebb ért hozzájuk. Minél közelebbről jött azonban a susogás, a két artista lány annál jobban félt, a velük ülő férfi, pedig egyre feszültebb lett. A zörej egyre hangosabb let, végül szétnyíltak a bokrok, és egy kéz bukkant elő közülük. Ebben a kézben, pedig fegyver volt.
- Futás!! - kiáltotta Leon, mire a két lány felpattant és elrohantak abba az irányba, amerre Leon, a férfi megérkezése előtt mutatott.
- Végre megvan ön is kedves Oswald úr! - mosolygott a sötétben.
- De nem sokáig leszek itt!! - közölte Leon, majd kiverte a kezéből a fegyvert, amely a földre repült, a bokrok közé.
Sora és May kézen fogva rohantak az egyenetlen terepen, a szállásokra. Egyenesen bementek az üvegajtón, és felrohantak a lépcsőn. Tudták, hogy visszhangoznak a lépteik, ezért gyorsan, de csöndesre fogták magukat. Nem kellett 5 perc, és már May szobájába zárkóztak be, és ültek le a földre, az egyik sarokba.
- Mi lesz Leon-nal? - kérdezte Sora.
- Én nem megyek vissza, az biztos. Itt biztonságban vagyunk. Ha visszamegyünk, akkor minket is megöl. - fakadt sírva May.
- Akármit hallasz, te maradj itt, és zárj be utánam. Én két koppantással fogom jelezni, ha jövök. - mondta Sora, majd kiment az ajtón. May azt tette, amit a barátnője kért, gyorsan bezárta az ajtót, és elétolt egy asztalt, és rárakta a tetejére az egyik széket.
Eközben Leon és Tony ököllel próbáltak dűlőre jutni. Leon is kapott jó pár ütést, de neki is sikerült eltalálnia párszor a férfit. Ám mire Sora odaért, a kocka fordult. Leon a földön feküdt, de még magánál volt. Ez igencsak megijesztette. De amit utána vett észre, attól már rettegett. Tony visszaszerezte a fegyvert, és most Leon-ra célzott vele.