A Kaleido színpadon járunk, 3 év telt el a Főnix Feltámad előadásának vége óta. Sora Naegino és Leon Oswald a sztárok. Ám viszonyuk továbbra sem felhőtlen, ami nem a lány hibája. A férfi az utóbbi 1 évben zsémbesebb és morcosabb, mint valaha. Ráadásul, most a Cirkusz fesztiválra kell kitalálniuk egy manővert, amivel megnyerik a versenyt. Ám Sora-nak elege lett, ezért az egyik edzés alkalmával leugrott a trapézról bement az öltözőbe, átöltözött, és faképnél hagyta partnerét. A férfi, meg sem tudott szólalni a döbbenettől. Őt még soha senki nem hagyta így faképnél, ezért az angyal ezen húzásával, most a lelkébe taposott. Sora éppen edzőtáskájával a kezében haladt az igazgatói iroda felé, ám mielőtt odaért volna, összefutott Yuri-val, aki nemrég érkezett a Brodway-ről.
- Szia Sora. - köszönt neki mosolyogva a szőke férfi.
- Szia. - válaszolt morcosan a lány.
- Valami baj van? - kérdezte aggódva Yuri.
- Igen, 1 évig tűrtem, de most elfogyott a türelmem, elegem van Leon-ból!! És ezt most közlöm Kalos-al is. - mesélte a lány.
- És mit fogsz neki mondani? - érdeklődött Yuri, miközben az iroda felé tartottak.
- Azt, hogy induljon a fesztiválon May-el, én pedig szabadságot veszek ki, és kész!- közölte Sora, majd bekopogott az iroda ajtaján, majd belépett. Az irodában ott ült Keneth úr is, aki nagyon örült, hogy viszont láthatja a lányt, akinek haja, már a fenekéig ért, teste megnyúlt, egyszóval igazi nő lett.
- Sora, de örülök, hogy látlak!- köszönt neki mosolyogva az öregúr.
- Én is, de most Kalos-al szeretnék beszélni. - közölte ellentmondást nem tűrő hangon a fiatal lány.
- Miről szeretnél beszélni Sora?- kérdezte az igazgató.
- Gondolom neked is feltűnt, hogy Leon az elmúlt 1 év során, már teljesen elviselhetetlenné vált.
- Nos, némileg kicsit morcosabb a szokottnál, de nem mondanám, hogy elviselhetetlen.
- Nekem mindenesetre elegem van!- jelentette ki Sora.-1 évig tűrtem, most pedig szabadságot veszek ki! A fesztiválon, meg induljon May-el, vagy akivel akar. Csak szólni jöttem, hogy elutazom. - közölte Sora a tényeket. Ám mielőtt az igazgató bármit is válaszolhatott volna, egy rideg hang szólt közbe.
- Szóval szerinted elviselhetetlen vagyok??- kérdezte a hang, mire a szobában lévők az ajtó felé fordultak, ahol meglátták Leon-t. Kalos-nak azonnal feltűnt a férfi szemében lángoló düh, ahogy Yuri-nak és Sora-nak is. Ám a lány nem ijedt meg ettől a szempártól.
- Igen. És elegem van! És ha nem tudnád, miért, akkor nézz tükörbe és egyben önmagadba, majd mérlegeld az elmúlt 1 év cselekedeteit. Lesz rá időd, mert elutazom!- közölte az angyal a férfi szemeibe nézve, aki most megdöbbent. És ez most az arcán is látszott.
- És ha ezalatt sem jönnél rá, az sem baj, akkor majd dolgozom Yuri-val. - mondta ki nyíltan a lány. Azután meg sem várva a halálisten reakcióját, Yuri-hoz fordult.
- Kivinnél a reptérre, ha összecsomagoltam?
- Igen, persze. - válaszolta a férfi. - Mikor indul a géped?
- Már csak az esti 22:00 órásra tudok majd jegyet foglaltatni. Itt találkozunk majd a színpad előtt. -mondta a lány, majd távozott, és elindult a diákszállóra, otthagyva a döbbent társaságot Leon-nal az élen. Miután visszaért a szobájába gyorsan összecsomagolt. Nem pakolt össze sok ruhát, hiszen még otthon is van neki rengeteg, csak néhány nadrágot, meg fontosabb dolgokat, így megúszta 1 bőrönddel. Utána felhívta a repülőteret, és jegyet foglaltatott magának, ám a 22:00-ás gépre már nem volt jegy, így csak az 1 órával később indulóra foglaltatott jegyet. Úgy döntött, most úgysincs senki az edzőteremben, így bemegy, és edz még egy kicsit. Előtte azonban még felhívta Yuri-t. Muszáj valamivel lekötnie a figyelmét, különben szétfeszíti a férfi iránt érzett dühe és értetlensége. Sora belépett az edzőterembe, és ahogy várta, az üres volt. Gyorsan besietett az öltözőbe, majd átöltözött és elkezdett edzeni. Miközben edzett a gondolatai Leon körül jártak. Azon gondolkodott, vajon miért csinálja ezt vele. Mit tett, amiért így megutálta. Vagy egyáltalán ő tett-e valamit. Miközben edzett, már csak azon kapta magát, hogy este van. Mikor rápillantott a karórájára, látta,hogy a számlálólap 21:46-ot mutat. Ekkor eszébe jutott, amit Sarah újságolt neki délelőtt. ,,Képzeld,az én Kalos-om, ma 21:00-kor vacsorázni visz!"Ekkor maga előtt látta a nő izgatott arckifejezését, elmosolyodott. ,,Milyen szerencséje van, hogy ennyire szereti a főnököt, és hogy ez viszonzott!" futott át agyán a gondolat. De egyben az is esszébe jutott, hogy nem árt lassan elindulni vissza a szállásra, különben lekési a gépét. Mikor azonban elindult az öltözők felé, hirtelen kihunytak a fények. A teremre teljes sötétség borult, néma csend vette körül a lányt, ami némileg megijesztette. Kitapogatta az utat az öltözőhöz, majd felkapta az edzőtáskáját, és elindult a kijárat felé. Nehezen, de kitalált a szabadba, ám meglepetésére, ott sem égtek az utcai lámpák. Messze valahol a sötétség mélyén, ott volt a nagy vaskapu, melyen át, kijut az utcára. A lány némileg megijedt, mikor meglátott egy árnyat feléje közeledni. Az ijedtség lebénította az agyát, és hátrálni kezdett. Ám a feléje közelítő magas árny elérte, és megragadta a kezét.