Láttam, amint szegény Kaori, ott áll szemben a három idiótával. ,, Remek, oda a béke és a pihenés!” gondoltam magamban, majd fejest ugrottam a vízbe, és kiúsztam a partra.

- Látom, nem vagytok képesek elszakadni tőlünk. – kiáltottam oda, a vízben úszva a fiúknak.

- Én ennek csak örülök. – villantott 100 karátos mosolyt Ryan.

- Én viszont nem! – közöltem erélyesen, miközben kimásztam a sziklákra, majd leugrottam a fűre és odaléptem a plédre.

- Csini fürdőruci. – jegyezte meg Leon végigmérve a testem.

- Mondanám, hogy köszi, de inkább mégsem. – válaszoltam, miközben magamhoz vettem a törölközőmet és megtöröltem vele a hajam. Majd egy másikat a testem köré csavartam, hogy kevésbé bámuljanak. Leon-t látszólag nem nagyon érdekelte, hogy nem kívánatos vendégek, mivel leült mellénk.

- Remélem nem baj, ha csatlakozunk? – kérdezte rám nézve.

- De az. – válaszoltam, miközben rápillantottam barátnőmre. Aki éppen a zseblámpával olvasott egy látszatra 800 oldalas könyvet.

- Te meg mit csinálsz?

- Olvasni próbálok, de úgy néz ki, lemerült az elem. – válaszolta lemondó sóhaj kíséretében.

- Minek ide zseblámpa? A hold úgy világít, mint egy 100 wattos villanykörte. Főleg, hogy telihold van.

- Igen, csak kicsit messze van. – közölte barátnőm, mire elnevettem magam. Ekkor azonban egy női sikoly rázta meg az erdőt, amire rögtön abbahagytuk a nevetést.

- Mi volt ez? – kérdezte Kaori ijedten.

- Fogalmam sincs, de tűnjünk el innen. – lépett mellénk Alex, és Ryan.

- Egyetértek. – pattant fel Leon is. – Gyertek. – nyújtotta felém a kezét, amibe belekapaszkodtam és felálltam. Kaori-val gyorsan összeszedtünk a holminkat, majd már indultunk volna, mikor hirtelen valami hatalmas dörrenés rázta meg az erdőt.

- Ha ez az volt, amire gondolok, akkor nagy gáz van. – jegyezte meg Ryan.

- Akkor ne gondolj semmire. – nyelt egyet Alex, majd megindult egyenesen vissza a tábor felé. Mi pedig azonnal követtük. Elővigyázatosságból, még a zseblámpánkat, sem kapcsoltuk be, nehogy meglásson valaki. Amint visszaértünk a táborba, meglepetés fogadott, ugyanis a tanárok és szinte az összes diák kint állt az udvaron.

- A francba, most merre? – kérdezte Ryan bepánikolva.

- A házak mögött. – válaszoltam, majd megindultam és utánam sorban a többiek. Éppen hogy eljutottunk a fiúk házáig, anélkül, hogy meglássanak minket.

- Ezzel nem megyünk sokra, hogy jutunk be? – kérdezte Alex.

- Másszatok be az ablakon. – mosolygott Kaori.

- Pontosan, majd bakot tartunk. – mondtam, rájuk nézve.

- Nem bírtok el minket, majd megoldjuk. – nézett ránk Leon.

- Rendben, ti tudjátok. – bólintottam, majd intettem, és Kaori-val elmásztunk a saját házunkig, majd be az ablakon. Jó magam, pedig egyenest lekaptam a vizes fürdőrucit, és kiterítettem a fürdőben lévő szárítóra. Majd barátnőmmel, gyorsan magunkra kaptuk a pizsománkat. Majd kiléptünk a faházból, a többiek közé, az udvarra.

- Mi történt tanárnő? – kérdeztem Michelle kisasszony mellé lépve barátnőmmel.

- Ez minket is érdekelne. – csatlakozott a megkezdett beszélgetésbe a három tóparti fiú. ,, Még is van annyi eszük, hogy gondoskodnak alibiről.” Gondoltam magamban.

- Nem tudjuk, csak egy sikolyt hallottunk, aztán egy dörrenést. – mondta a tanárnő, majd a többiek felé fordult. – Mindenki menjen vissza a faházába, és reggelig, nem akarok meglátni senkit! – kiáltotta figyelmeztető hangon.

- Látom, egyre gondoltunk. – pillantott ránk Alex.

- Igen. – válaszolta Kaori sóhajtva. Ráadásul, még mindig reszketett.

- Menjünk vissza a házba, és próbáljunk meg aludni. – javasoltam, holott legalább annyira féltem, mint barátnőm. Ráadásul, szörnyen ideges is voltam.