Már csak ránk vártak, ezért sietve becsődültünk az ebédlőbe, ahol asztalomként 3 szék volt. Természetesen a csoda csatár hármas gyorsan letelepedett egyhez. Kaori és én pedig leültünk, a mögöttük lévő asztalhoz, mivel az volt az egyetlen két személyes.

- Na mi az, cukorfalat, nem tudsz tőlem elszakadni? – kérdezte hátrafordulva hozzám Ryan.

- Hát, így is gondolhatod. De én úgy fogalmaznék, hogy ez az egyetlen két személyes asztal. – válaszoltam unottan.

- Ugyan, bevallhatnád már, hogy bejövök neked! – közölte, mintha ez teljesen természetes lenne. ,, És még Kaori azt mondta, nem nagy az egója!” futott át az agyamon a gondolat. Na itt lett elegem végképp, én ide nyaralni és pihenni jöttem. Nem ennek a baromnak a hülyeségeit hallgatni. Bosszúsan fordultam meg, hogy a fiú zöld szemeibe nézzek. 

- Na akkor tisztázzuk a dolgokat. Nem tetszel nekem, és ha nem fogod be, akkor úgy jársz, mint múltkor. – emeltem fel az asztalomon lévő vizes kancsót, emlékeztetőként. Erre a fiú, végre visszavonulót fújt. Elégedett mosoly terült el az ajkamon, miközben letettem a kancsót. Ekkor azonban összeakadt a tekintetem, egy ezüstösen csillogó szempárral. ,, Ez a lány, nem olyan, mint a többi. A szemében, egy cseppnyi alázat sincs, inkább dac.” Gondolkodott Leon. Egy ideig még néztük egymást, majd visszafordultam Kaori felé. Nem beszélgettünk, csak gyorsan elfogyasztottuk az ebédet, majd a kapott sütihez is hozzá kezdtünk, mikor a Michelle tanárnő felállt.

- Kérnék egy kis figyelmet. Holnaptól, 3 fős csapatokat alkotunk, és versenyek fognak zajlani. Aminek a hét végeztével eredményhirdetés lesz. A győztes, hármas pedig automatikusan rész vesz a jövő évi táborban. – közölte a tanárnő. – Továbbá, a reggeli 09:00-kor, az ebéd 13:00-kor, a vacsora pedig 19:00-kor lesz. – közölte miss. Michelle, majd visszaült.

- Remek, akkor ez azt jelenti, hogy holnap még nem lesznek kötelező programok. – mosolyogtam barátnőmre.

- Mit tervezel?

- Mit szólnál, ha… - kezdtem, de aztán eszembe jutott, hogy a trió biztos fülel. - … majd inkább a szobában elmondom. – mondtam, majd miután befejeztük az ebédet, visszamentünk a faházunkba. Alig dobtam le magam az ágyra, Kaori máris oda telepedett mellém, és kíváncsian méregetett.

- Mit tervezel?

- Mit szólnál, ha este, takarodó után kilógnánk. Körül nézünk egy kicsit az erdőben, és aztán visszajövünk. Mit szólsz? – ültem fel mosolyogva.

- Nem is tudom.

- Van két zseblámpám, és amúgy is, van térképem is. És szeretnék megnézni egy közelben lévő tavat, egy mesés vízeséssel. – ábrándoztam, miközben újra eldőltem az ágyamon.

- Megegyeztünk. – bólintott rá barátnőm az éjszakai kiruccanásra. – De most, nézzük meg a tábort. – húzott fel, majd maga után vonszolt. Bár nem is kellett, annyira vonszolnia, mivel engem is érdekelt. Vagyis csak a tábor sport részlege. A faházunktól, 5 perc gyaloglás után, meg is pillantottunk egy hatalmas füves pályát, körülötte futóversenyre alkalmas pályával. Továbbá kicsit messzebb, két fémrúd volt, felszerelve tartóoszlopokra, és egy kifeszített kötél, közvetlen mellettük. Éppen megindultunk a rudak felé, mikor belebotlottunk Alex-be és Ryan-be.

- Szia cukorfalat. – karolt át a barna hajú srác.

- Nem vagyok cukorfalat. – vakartam le gyorsan a fiút.

- Mit kerestek itt, ez egy focipálya, nem szépségszalon? – kérdezte Alex. Mindig is utáltam benne ezt a fennhéjázó stílusát. A gimi első osztályába, még normális volt, aztán elkezdett haverkodni Ryan-el, és oda lett minden jólneveltsége.

- Nem a foci miatt jöttünk, azt meghagyjuk nektek. – közöltem, majd karon ragadtam barátnőmet, és elvonszoltam a kifeszített kötélhez.

- Ezt, vajon minek tették ide? – kérdezte körülnézve Kaori.

- Nem tudom, de menjünk. Semmi kedvem még egy beszélgetéshez. – közöltem unottam, amire barátnőm, csak elnevette magát. Ezt követően visszamentünk a lakhelyünkre, és aludtunk vacsoráig. Miután befejeztük a vacsorát, a tanárnő félre hívott, és felkért, hogy az utolsó esti Karaoke estre válogassak számokat. Tudta, hogy imádok zenét hallgatni, ezért mondtam igent. Már teljesen lement a nap, és a tábor területén, csak néhány reflektor világított. Kaori elfoglalta a fürdőt. Én csak erre vártam, kisiettem a házból, majd lélek szakadva rohantam, a kifeszített rudakig. Ledobtam az edzőcipőmet, és felpattantam rájuk.