Viszály


A repülőgép sikeresen földet ért. Sora csak állt az autó mellett, és azon idegeskedett, hogy miért kell az embereknek annyira bámulni őt, amikor úgy is olyan ideges. De hogy mi adott rá okot, hogy izguljon, azt nem tudta.
Az emberek sietve szálltak le a gépről. Néhányan mosolyogtak, és páran a gyomrukat fogták. Sora már nem bírta tovább. "Hol lehet? Talán valami baja esett? Az nem lehet. Tud ő magára vigyázni."
És akkor a lány meglátta, de a lélegzete is elakadt. Leon előadáson kívül nem fekete ruhában volt! Ez már egy csodával is felért. Sora mit sem törődve a tömeggel, önfeledten rohant felé. A férfi nyugodtan, de magabiztosan sétált a többi utas mögött. Látszólag nagyon elgondolkozhatott valamin.
-Szia! -köszöntötte a lány szívélyes mosollyal.
A férfi szótlanul nézett rá. Csak állt egy helyben és mélyen a lány szemébe nézett.
Közben Sora kezdte elveszíteni a fejét. "Miért nem köszön vissza?! Ez akkora bunkóság! Legalább mondana valamit!"
Miután magában felmérte a helyzetet, rájött, hogy neki kell megszólalnia, mert a partnere biztos nem fog.
- Jól utaztál? Milyen volt Párizs? Még mindig olyan, mint régen?
Leon elfordította a fejét, és elindult az autó felé.
- Miért, milyennek kéne lennie?
- Hát...Én csak...
- Ne beszélj annyit, inkább gyere.
- Rendben...-vágta rá Sora meglepődve. Arra biztosan nem számított, hogy Leon ennyire közömbös lesz vele.

Már félúton jártak a színpad felé, amikor Sorából kibukott a kérdés:
- Miért akartad, hogy én menjek ki eléd?
- Nem én akartam, csak Kallos... rám akarta szabadítani Mayt. És most nem volt kedvem a nyafogását hallgatni.
- Értem. Ezért úgy döntöttél, hogy inkább az én gyerekeskedéseimet hallgatod, ugye?
- Ezt nem mondtam.
- De gondoltad!
Sora észre sem vette, hogy teljesen kikelt önmagából. Főleg, mivel észrevette, hogy Leon mérföldekkel távolabb jár. (Pedig ha tudta volna...)
- Persze, hogy is gondolhattam, hogy te...
- Hagyj már, Sophie... Sora...
- Na igen, el is felejtettem! Te csak arra használsz, hogy pótoljam a húgodat!
- Ebből elég!
Most már Leon is elég dühös volt.
- Azt hittem, jobban fogsz nekem örülni. De most már látom, hogy te csak utálsz engem.- a lány hangja már néhol elcsuklott.
Leon úgy gondolta, nincs értelme felizgatni Sorát, úgyhogy nekiállt valami közömbös magyarázatot adni neki.
- Nem utállak. Csak nem tudom, mit fogsz szólni. Ezért inkább nem is zaklatlak fel.
- Mondd már!
- Egy új előadásról van szó. Kallos emiatt hívott vissza. Nem veszélytelen. És van még valami.
- Mi az? Ki vele! Mit tervelt ki a főnök?
- Majd tőle megtudod! Egyébként mondtam már, hogy még mindig gyerekes vagy?
- És én mondtam már, hogy még mindig öntelt vagy?
A Halálisten szája ördögi mosolyra húzódott. Ez Sorát legbelül nagyon megérintette. Ott ült, szorosan mellette, látta azt az ördögi mosolyát és maga sem tudta, hogy miért, de egyre hevesebben vert a szíve.