Sora fáradtan ébredt. Az előző este eseményei miatt nem nagyon tudott aludni. Egyrészt a hulla miatt. A férfi helyett neki kellett volna meghalnia, s ez megrémítette. Másrészt Leon miatt. A férfi váratlan felbukkanása teljesen felkavarta. És az a csók... Úr isten, olyan rég érzett ilyen perzselő tüzet magában, s annyira vágyott már rá. Csodálatos volt újra érezni a férfi ajkait, s akkor, abban a percben még többet akart. Sokkal, sokkal többet. Ez megrémisztette, hisz ő gyűlölte a férfit. Gyűlölnie kellett. Idegesen felnyögött, és kiszállt az ágyból. Egy halványkék selyem hálóing volt rajta, mely hosszú volt, ugyan akkor érzéki, és merész. Felvette a köntöst, majd a fürdőbe ment. Úgy fél óra múlva végzett, s kivett egy halványkék ruhát, mely nyakban megkötős volt, de a pántjai a mellei közétől indultak ki. A felsőrész rásimult alakjára, s néhol gyöngyök díszítették. A szoknya rész bővebb volt, a ruha két rétegre vált. A felsőt kicsit feltűzték a derekához, így srégen futott a térdéig. Haját egy hosszú fonatba fonta, mely leért a derekáig. Befújta magát egy kis parfümmel, majd lement. Nem számított rá, hogy rajta kívül akárki is fent lehet, főleg a tegnap este után, ám tévedett. Visszafogott, mégis feszült beszélgetést hallott édesapja dolgozószobájából, ami a lépcső bal oldalán nyílt. Már épp tovább akart menni, amikor meghallott felzendülni egy nyugodt, éjbársony hangot. Itt van, futott át az agyán. Majd meghallotta bátyja feszült hangját is.

- Nem fog belemenni - mondta Brandon. - Tudod, hogy nem fog.

- Ez az egyetlen módja annak, hogy megvédjük - szólalt meg a herceg nyugodtan.

- Hogy megvédjük? - kérdezte Brandon. - Leon az istenért! Sora gyűlöl téged. Inkább meghalna, mint hogy ezt teljesítse.

- Tudod, hogy nincs más választása - mondta még mindig teljesen nyugodtan.

- Leon! Ezzel csak még jobban meggyűlölteted vele magad - felelt Brandon. - Kérlek, gondold át! Tudom, hogy nálad jobban senki nem tudja megvédeni, s ez ellen nem is lenne kifogásom, de a húgom szenvedni fog. Megkockáztatod, hogy még jobban meggyűlöljön, csak hogy megvédd? - kérdezte óvatosan.

- Igen - válaszolt érzelemmentes hangon, s az is lett volna, ha a szeme nem izzik fel mellé. - Azért, hogy megvédjem, s azért, hogy magam mellett tudjam - mondta, s hangja elmélyült. - Mit mond, mylord?

- Leon! - fordult felé Richard. - Megbízom benned, teljes mértékben. Tudom, hogy nálad senki nem tud jobban vigyázni rá. Valamint Henrik király is ezt követeli. De mond csak, mivel vetted rá?

- Ugyan, mylord - s hangján hallatszott, ahogy gonoszan elmosolyodik. - Tudja, hogy megvannak a saját eszközeim. S ha lady Sora nem akarja- márpedig, ahogy tegnap láttam biztos, hogy nem-, akkor kénytelen vagyok bebiztosítani magam minden oldalról - majd egy kis csend lett. - Henrik király igen régi barátom, és tartozott nekem. Ez volt a szívesség, amit viszonoznia kellett.

- Leon! - kezdte a gróf. - Neked komolyan nagyobb a hatalmad, mint a királynak. S ahogy elnézem, a vagyonod is. Apád mindig is azt mondta, hogy belőled hatalmasabb és veszélyesebb ember lesz, mint akárki másból. S az embereket a saját akaratod szerint tudod mozgatni, még a királyt is. S az örökséged is olyan magaslatokba szárnyalt a kezed alatt, amit senki nem képzelt. Nem csoda hát, hogy ilyen a befolyásod, a hatalmad. De rád jobban tapadnak a nők, mint apádra. Ez sem csoda.

- Nagyon kedves, mylord - mosolygott. - Nos, hogyan dönt?

- Tudom, hogy Sora először haragudni fog, de a többi a te dolgod - majd a gróf elmosolyodott. - Természetesen örömmel beleegyezek.

- Állj! - nyitott be Sora, mire minden jelen lévő felé fordult. - Mégis mi van itt? - nézett körbe. Az egész családja szövetkezik ellene?

- Mylady! - mosolyodott el Leon, és felállt. - Pont jókor jött.

- Valóban? És mihez? - nézett rá érdeklődve.

- Magunkra hagynának? - fordult a herceg a többiek felé, mire azok kimentek. - Emlékszik, mikor másfél évvel ezelőtt azt mondtam; hogy nagyon gondolkozom rajta, hogy elveszem feleségül? - kérdezte gonosz mosollyal.

- Igen - suttogta Sora és nyelt egy nagyot.

- Komolyan gondoltam, mylady - válaszolt a herceg, szinte perzselő tekintettel. - Feleségül veszem.

- Maga komolyan megőrült - nevetett fel Sora gúnyosan, ahogy észhez tért. - Az lehet, hogy el akar venni, de én nem mondok igent.

- Számítottam rá, lady Sora - mosolygott gonoszan. - Henrik király követeli - majd egy iratot nyújtott át.

- Ezt nem mondja komolyan - hátrált Sora döbbenten. - Még a király is úgy ugrál, ahogy ön fütyül?

- Kedvesem, ez az igazi hatalom - nevetett fel Leon sötéten. - És ha a feleségem lesz, megtapasztalja mit is jelent ez. Hogy mit is jelent Leon Oswald feleségének lenni.

- Egyáltalán nem akarom megtudni - mondta Sora dühösen. - Menjen a francba! Nem kényszeríthet rá.

- Oh dehogy nem, kedvesem - mosolygott gonoszan. - Itt a bizonyíték - mutatott a király által írt iratra. - Elérem, amit akarok. És én magát akarom. Azóta, amióta megláttam.

- És ha elvesz, akkor minden második nap egy új nőt fogok az ágyamban találni? - kérdezte gúnyosan. - Soha nem fogom kitenni magam egy ilyen megaláztatásnak - sziszegte.

- Soha nem aláztam meg - mondta a herceg komolyan. - És ha nem lenne szükséges, akkor nem is nősülnék meg. De ez az egyetlen módja, hogy megvédjem és, hogy magam mellett tudjam. Örökre.

- Vagy, amíg meg nem un - jegyezte meg Sora csípősen.

- Bolond lány - morogta. - Már egyszer megmondtam, hogy soha, soha nem tudnám megunni. Vagy esetleg meggyőzhetem - mosolygott gonoszan. - Megfogadtam, hogy csak azt viszem Blackheath kastélyába, és csak azt veszem feleségül, akit nem tudok elengedni, s aki iránt olyat érzek, amit egyik nő iránt sem.

- Áh és ez lennék én? - a lány hangja csepegett a gúnytól.

- Kedvesem, engem nem tud megijeszteni, ezt már tudhatná - mosolyodott el démonian. - Három nap múlva összeházasodunk, és ne próbáljon vitatkozni. Henrik beleegyezett, az apja is. És én akármit megteszek érte. Szokjon hozzá a gondolathoz! Három nap múlva találkozunk. - majd kezet csókolt a lánynak, ám az elkapta, és gyűlölködő tekintettel nézett rá. - Ez az ellenállás hamarosan megtörik, szépségem. Garantálom, hogy olyan életünk lesz, amilyen az a két nap volt Blackheathben. Biztos lehet benne, hogy nem hagyom, hogy tönkre tegye a házasságunkat, mert valaki ezt akarja. Hamarosan valóban Démon lesz, az én feleségem. Három nap - suttogta, majd távozott.

Bár nagyon hezitált rajta, hogy megcsókolja a lányt, még ha nem is akarja, de elvetette az ötletet. Sorának elég volt egyszerre ennyi megrázkódtatás. Ám hamarosan megtörik ez a bosszantó gyűlölet, és makacsság. És fenséges párt fognak alkotni, ahogy Brandon mondta. Neki pedig soha többé nem lesz szüksége más nőre. S nem kell gyötrődve elaludnia Sora illatával, bőrének emlékével. Hamarosan a lány is beismeri, hogy egyáltalán nem rossz dolog Blackheath veszedelmes hercegének feleségének lenni.

* * *

Sora a dühtől remegve ült le az egyik fotelbe. Hozzá menni Leon Oswaldhoz?  Hisz gyűlölte a férfit. Ez nem lehetett igaz. Ráadásul képes volt meggyőzni magát Henrik királyt. Úr isten ez a férfi valóban úgy alakította a dolgokat, ahogy neki a legjobb volt. Sora már értette, miért emlegették úgy; a veszedelmes, és miért hívták Lucifernek. A kezébe temette az arcát. Nem tudta, hogy most nevessen, vagy sírjon. Az esze ellenkezett, gyűlölni akarta, ám a teste... Áruló. Elárulta őt a hercegnek. Még mindig ajkain érezte az előző esti csókot, amit a férfival váltott. Csodálatos volt, és fenséges. És túlontúl veszélyes. Megerőltetve magát felállt, és az ablakhoz sétált. Leon már a hintó előtt állt a gróffal és Brandonnal. A herceg épp ekkor nézett fel. Sora tekintetében pedig fellángolt a harag és a gyűlölet. De nem, nem futamodott meg. Főleg nem előle. Leon szemei viharszürkék lettek. Ördögi mosolyt engedett meg, majd beszállt a hintóba. Három nap, futott át Sora gondolatain. Két dolgot bánt; az egyik, hogy éppen az a férfi lesz a férje, aki ennyi szenvedést okozott neki, és akit gyűlölt. A másik; hogy nem olyan esküvője lesz, amilyet kislány korában megálmodott. Virágok, mulatság, emberek, és egy gyönyörű menyasszonyi ruha. De ez csak álom marad. Három nap alatt ezt nem lehet összehozni, még egy olyan nagyhatalmú embernek sem, mint Blackheath hercege.

A nap fényei melegen sütöttek be Winter- hall kastélyába. A mézszínű sugarak körbeölelték Sora testét, amint felöltözött. Haját egyszerű fonatba rendezte. Másnap lesz az esküvő, s ő már két napja nem látta Leont. Azt sem tudta, hogy a férfi mit akar, vagy mit ért esküvő alatt. Mélyet sóhajtott; Leon Oswald... Majd döbbenten fordult meg, amint Pamela egy örömkiáltással berontott a szobába. A lány láthatólag boldog volt, s ez Sorának is mosolyt csalt az arcára.

- Készülj Sora! - kiáltotta a lány szélesen mosolyogva.

- Mégis mire? - kérdezte nyugodtan.

- Megyünk Sora - mondta, miközben megpördült a szobában. - Megyünk menyasszonyi ruhát venni neked.

- Mi? - hőkölt hátra. - Lehetetlen.

- Dehogy az - kacagott fel Pamela. - Lord Leon itt van, és megkért, hogy sürgesselek meg, mert még ezer másik dolga van - majd megfogta nővére kezét, és kifelé kezdte vonszolni.

- Francba Pamela, azért azt igazán hagyhattad volna, hogy normálisan elkészüljek - szitkozódott.

- Ne aggód, nővérkém! - mosolygott rá. - A vőlegényed így is csodaszépnek fog találni.

- A vőlegényem? - kérdezte gúnyosan. - Te jó ég.

- Áh Sora - hangozott fel Brandon hangja. - Már vártunk rád, hugica - majd átölelte.

- Mylady - csókolt kezet Leon. - Hogy érzi magát, egy nappal az esküvőnk előtt?

- Őszintén?! - gúnyolódott Sora. - Rettenetesen.

- Örülök, hogy a humorérzéke még a régi, kedvesem - mosolygott rá nagyvonalúan és a karját nyújtotta neki. - Jöjjön velem mylady, engedje, hogy teljesítsem az álmát!

- Ó milyen szívélyes, mylord! - mosolygott rá Sora gúnyosan, és a szemeit megforgatva belekarolt. - Kérem, ne vigye túlzásba a szerepét - mondta halkan.

- Édesem, ez nem szerep - mondta, miközben rá sem nézett a lányra. - Ha ezt ön így érzi, sajnálom. De kérem, próbáljon meg legalább úgy viselkedni, mint a feleségem.

- Rendben - bólintott Sora kis hezitálás után. Majd amikor a herceg reménykedve ránézett, ő gonoszan elmosolyodott. - A társaság előtt úgy fogok tenni, mintha boldog felesége lennék. Vezetem a háztartását, és segítek, amiben kell, és viselem a nevét, a rangját. De ennyi.

- Kifelejtette, hogy megosztja velem az ágyát - mondta Leon rosszat sejtve.

- Nem felejtettem el, ugyanis ezt nem áll szándékomban megtenni - mosolygott rá démonian.

- Nem túl vicces - majd, amikor látta, hogy a lány komolyan gondolja felnyögött. - Maga megbolondult? Kedvesem, ezt ugyan nem fogom megengedni. Nem őrültem meg, hogy amikor végre megkapom minden gyötrődésem forrását, még inkább szenvedjek, mert a közelemben van, de a fojtogató vágyamon nem segít.  Szó sem lehet róla. Azonnal verje ki az okos kis fejecskéjéből! - mondta komolyan.

- Ugyan dehogy. Magának csak az jár a fejében, hogy az ágyába csábítson - morogta Sora.

- Hát igen, nem különbözöm a hagyományos férjektől - mosolygott rá sötéten.

- Márpedig az ágyamba nem jön be! - jelentette ki.

- Ez szörnyen hangzik - mondta a férfi szomorú arckifejezéssel. - Mylady, garantálom önnek, hogy igenis olyan házasságunk lesz, mint ahogy abban a két napban képzeltem.

- Mondja csak, muszáj mindig azt a két napot emlegetnie? - csattant fel Sora, és megállva csípőre tette a kezét.

- Szirén - simított végig a lány ajkain. - Olyan lett, mint egy tüzes vadmacska. Kérdésére válaszolva; igen, muszáj. - majd magához rántotta. - Mert azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint akkor. Minden. Túlságosan démoni lett kedvesem. Csak magát okolja. Miért nem csúfította el az arcát, vagy esetleg valami mását, hogy ne is vegyem figyelembe? Nem tehetek erről. - emelte a lány kezét tüzelő, kőkemény ágyékához. - Nincs nő, aki ilyet kiváltana belőlem, önön kívül.

- Ez is a mániája lett? - lehelte Sora, de a kezét nem vette el. - Másfél év alatt, minden nő kezét ide emelgette?

- Édesem! - nevetett fel mélyen a herceg. - Megtehettem volna, de mit értem volna vele, amikor az ön érintésére volt szükségem. És most még inkább, mint akkor. Annyira kívánom, hogy az már fáj.

- Hát erről le kell mondania - rántotta ki magát Sora az erős karok közül. - És, ha már ruhát akar venni, arra figyeljen és menjünk. Amúgy nem hiszem, hogy akármilyen ruhakészítő elvállalná egy nap alatt - mondta gúnyosan, majd elindult.

Leon gonosz mosolyt engedett meg. Az, hogy a lány ilyen tüzes és veszélyes, csak még jobban felizgatta, és tisztában volt vele: Sora páratlan szépségét egy Démonnak teremtették; Neki teremtették.

A lány tévedett. Leon az ország legelőkelőbb, női ruhaszalonjába vitte. Amikor lesegítette a hintóról, keze forró volt, s Sorát mintha áramütés érte volna. A hideg futott végig a gerincén, ám ennek kívülről jelét sem adta. Amíg megvárta, hogy Pamela is leszálljon körülnézett. A szalon előtt egy igen ittas állapotban lévő férfi ment el. Sora összehúzta a szemét, és úgy nézett rá. A férfi, ahogy meglátta, vágyakozó, és tüzes lett a tekintete, s nem látva semmi mást, nekiment az első oszlopnak, ami szemben állt. Sora szemei megvillantak, majd fejét lehajtva próbálta elrejteni a nevetését. Leon sötét tekintettel nézte az eloldalgó férfit, majd menyasszonyára nézett. A viharszürke szemekben fellángolt a féltékenység. Most még nem, de ha Sora már a felesége lesz, akkor egyetlen ilyen pillantás, és az illető kínok kínjaival fog meghalni. A lány ártatlan, szinte már angyali mosollyal nézett rá. Micsoda egy boszorkány, nézett rá Leon. De hamarosan megszelídíti ezt a vadmacskát. És akkor, olyan boldogok lehetnek, mint senki más. Újfent a karját nyújtotta a lánynak, és beléptek az elegáns szalonba. Alig záródott be mögöttük az ajtó, egy pufók, ámde elegáns asszony lépett eléjük. Haját szoros kontyba fogta, és mikor meglátta Leont széles mosoly terült el kerek arcán, és smaragdzöld, macska szemei felvillantak.

- Monsieur Oswald! - mondta mélyen zümmögő hangján. - Miben lehetek a segítségére?

- Madame Diane! Ruhát keresünk a... - majd Sorára pillantott - a menyasszonyomnak, holnapra.

- Istenem - nézett az ég felé, majd franciául kezdett bosszankodni. - Rendben monsieur. - majd pillantása Sorára esett. - Madmosielle! - csapta össze a kezét, miközben a szemei kikerekedtek. - Madmosielle Naegino - majd körbe járta. - Édes istenem, a pletykák nem hazudtak. Monsieur Oswald, a mennyasszonya páratlanul szép hölgy.

- Tudom, madame - mélyült el Leon hangja. - Ellenállhatatlan.

- Azt hiszem csodálatosabb nőt nem is találhatott volna maga mellé, herceg - mosolyodott el az asszony szélesen. - Tökéletesen egymáshoz illő pár - nézett rájuk. - Két fenséges Démon. A legfenségesebbek - majd észbe kapott. - De lássuk a ruhát. Mikorra is kellene?

- Holnap reggelre - válaszolt Leon könnyed hangsúllyal.

- Úr isten. És csak most tudott szólni, kegyelmes uram? - kérdezte a nő szemre hányóan.

- Sajnálom madame, de megkétszerezem az összeget - mondta társalgóan és felvillantotta ördögi mosolyát.

- Áh, herceg - majd pörgős francia nyelven kezdte kiadni az utasításokat a beérkező lányoknak, akik pirulva kerülgették a herceget. -Tiffany, ne a monsieur- ral legyél elfoglalva. Csipkedd magad! - Leon hangosan felnevetett.

- Ez az igazi hatalom, kedves - hajolt Sora füléhez. - Ha a feleségem lesz, ön is megtapasztalja. Nem lesz olyan ember, aki ne teljesítené azonnal Blackheath hercegnőjének óhaját - majd megcsókolta a nyakát.

- Jöjjön madmosielle! - szólalt meg ismét madame Diane. - Levesszük a méreteit. Behívnám önt is, herceg, de még nem a hölgy férje - erre Sora elmosolyodott.

- Na de... - nyögött fel Leon. - Rendben. Két órája van, madame. - fordult a francia ruhatervező felé, majd még egyszer Sorára nézett, és távozott.

- Brandon, te is mégy? - kérdezte Sora a bátyjától

- Igen - mosolygott. - Ez női ügy. Ügyesen ám. - majd magára hagyta a két húgát.

- Gyerünk, madmosielle! - szólalt meg újra a varrónő, mikor Sora még mindig Leon után nézett. - Valóban egyedülálló férfi. Fenséges, és veszélyes. Minden nő az ön helyében szeretne lenni. És higgye el, nem fogja megbánni, hogy hozzá megy a herceghez. Tüzes és szenvedélyes kapcsolatuk lesz. Két Démon. Még én is belepirulok. - mondta az idős hölgy és kedvesen megpaskolta a kezét. - Nincs vesztegetni való időnk, holnap esküvő.

- Menj, Sora! - mondta Pamela is, ő maga pedig egy bársonyzöld székben foglalt helyet.

- A mérteket - mondta madame Diane, amikor már a paraván mögött álltak, s Sora egy szál kombinéban nézett a tükörbe. - Oh igen. Fejedelmi. Valóban illik Luciferhez, madmosielle - kuncogott a hölgy. - Fenséges, csábító, és veszélyes. Azt hiszem meg is van az önnek való ruha - majd elmosolyodott, miközben még egyszer végigmérte. - Elkészítettük egy bolond ötletem folytán, de nem hittem volna, hogy lesz nő, aki valaha is viselni fogja azt a fejedelmi ruhát. Azt hiszem, ezt egy Démonnak készítettem. Leon Oswald feleségének készült. Önnek - majd feladták rá a ruhát. - Alig néhány helyen van tévedés - majd megszemlélte a művét és elámult. - Lenyűgöző. Egyszerűem fenséges.

Sora belenézett a tükörbe, és megengedett magának egy démoni mosolyt. Ezt akartad Leon Oswald, te veszedelmes herceg?

Folytatása következik...