A szervezés

- Ott van neked May. r11; válaszoltam, miközben beléptünk a házba.
- De az előadáson, nem ő a partnerem. r11; válaszolta, mire nekem hirtelen eszembe jutott valami.
- A francba. r11; káromkodtam, majd felkaptam a telefonom, és vadul tárcsázni kezdtem a színpad irodájának telefonszámát.
- Baj van? r11; kérdezte kedvesen Jason.
- Majd meglátod. r11; mosolyogtam rá, mikor felvették a telefont.
- Tessék itt Kalos Eido. r11; szólt bele egy férfihang.
- Jó napot főnök, itt Sora. Lenne egy kérésem. r11; kezdtem izgatottan.
- Mit szeretnél? r11; kérdezte kíváncsian.
- Megoldható, hogy 1 hét múlva, egy napon, ne menjen előadás a színpadon? r11; kérdeztem reménykedve.
- Talán, de miért? r11; kérdezte érdeklődve.
- Majd még hívom, viszlát! r11; tettem le boldogan a telefont, majd egy másik számot tárcsáztam.
- Szia baba, de nem úgy volt, hogy én hívlak? r11; szólt bele Chad.
- Ez most nem fontos, szólj a többieknek, pakoljatok, és üljetek fel az első repülőre, itt fogtok fellépni Cape Mary-ben. r11; újságoltam sietve.
- Oké, foglalom a jegyeket, el tudod érni a többieket? r11; kérdezte.
- Persze, máris intézkedem, majd sms-ben küld el a gép indulását nekik, és hogy hol találkoztok. r11; mondtam.
- Oké, szia. r11; tette le Chad, majd én is. Előkaptam a mobilomat és kinéztem belőle 5 telefonszámot, amiket egyenként felhívtam és közöltem velük a jó hírt. Miután végeztem, boldogan mosolyogva tettem le a készüléket, majd Jason-hez fordultam.
- Gyere, megmutatom a szobádat. r11; mosolyogtam, majd felfelé igyekeztem a lépcsőn. Mikor hirtelen megszólalt a telefonom, amin egy zongora dallam játszódott. Éppen lefelé igyekeztem, mikor elkerekedtek a szemeim.
- Halló tessék. r11; szólt bele Leon.
- Hello, Sora-t keresem. r11; szólt bele egy fiú, mire én kikaptam a kezéből a készüléket.
- Itt vagyok. r11; szóltam bele kissé idegesen.
- Ki vette fel az előbb?? Csak nem udvarlót tartasz?? Sora, a végén féltékeny leszek!! r11; kiabálta Chad a telefonba.
- Nem, csak egy ősember keveredett a házamba, a dzsungelből!! r11; kiáltottam idegesen, miközben a nyugodtan álldogáló férfire pillantottam.
- Ez komolyan hangzik.
- Nem is! Inkább egy gorilla az állatkertből. r11; fakadtam ki dühösen. r11; De egyébként miért hívtál?
- A gépünk, ma este 20: 30-kor száll le a reptéren. Gondoltam szólok, hogy ki gyere elénk. r11; válaszolta.
- Oké, máris felírom. r11; vettem magamhoz papírt és tollat, majd felírtam az időpontot és elbúcsúztunk.
- Jason, gyere, végre megmutatom a szobád. r11; mosolyogtam kissé megnyugodva.
- Máris követem, angyallány. r11; mosolygott, majd felmentünk az emeletre és betessékeltem, a leghátsó fehér szobába, hogy minél messzebb legyen Leon-tól. Egy ideig beszélgettünk, és még azt is felajánlotta, hogy kikísér a reptérre, a barátaim elé. Abban egyeztünk meg, 20: 00-kor találkozunk a nappaliban. Utána besiettem a saját szobámba és lezuhanyoztam, majd magamra kaptam, egy citromsárga nyakba kötős nyári ruhát. Egy hozzáillő magas sarkú szandállal. Majd a lakáskulcsot, a nyakamba akasztottam egy ezüstláncra. Ezt követően lesiettem a nappaliba, ahol a látvány kissé nyugtalanító volt. Leon a kanapén ülve olvasott, míg Jason vele szembeni fotelben ült. És kínos volt a csend, ezért mindketten a lépcső felé néztek, mikor a szandálom sarka kopogni kezdett. Most bántam meg csak igazán, hogy nem lapos talpút vettem fel.
- Mehetünk? r11; kérdezte kedvesen a fiú, miközben felállt a fotelből.
- Igen. r11; siettem le a lépcsőn, majd az ajtó felé indultunk.
- Mégis hova mentek? r11; kérdezte letéve a könyvet, az idősebb testvér.
- Nem hinném, hogy bármi közöd lenne hozzá. r11; válaszolta Jason.
- De van, mert Sora ez én partnerem. r11; lépett hozzá közel, és fenyegetően ökölbe szorította a kezét.
- Ebben igaza van, semmi közöd hozzá. r11; léptem közéjük, majd karon ragadtam Jason-t és elhagytuk a házat. Egyenesen a reptérre mentünk, ahol a barátaim, már vártak ránk. Beszálltunk két taxiba és visszasiettünk a házba. Mikor beléptünk a nappaliba, megkértem barátaimat, hogy legyenek csendben, mert nem szeretnék konfliktust, a másik lakótársammal. Mikor felmentünk az emeletre, kiosztottam a szoba beosztást. Serile ment a barack színűbe, Tod és Nick a kékbe. Így sajnos Chad-nak nem jutott szoba. De ezzel nem volt gond, becsomagolt hozzám, úgyis régen ismertük egymást. És remekül kijöttünk, ezért nem is zavart, ha ő látott hálóingben. Mindenki lezuhanyzott, majd bedőltünk az ágyba és már aludtunk is. De a másnap reggel pokoli volt.