Gyorsan lefürdött, és valahogy furcsa volt neki, hogy nagy csend volt az egész lakásban, ezért körülnézett minden szobában, hátha megint bújócskát játszanak a gyerekei.De csalódnia kellett, egyre idegesebb lett, hogy hol vannak a kicsik, s közben az útja a konyhába vezetett, körülnézett ott is mindenhol, és hirtelen a hűtőre pillantott és ott is talált egy cetlit.

"Szia Drágám!
Nem szerettelek volna felébreszteni, hiszen olyan gyönyörűen aludtál... A fiúk miatt ne aggódj, elmentem velük vásárolni.
Majd jövünk.
Csók Leon "

Remélem, vigyáz rájuk az apjuk. Legalább ki tudom takarítani a lakást. Úr isten, hogy ezek a gyerekek mindent szana szét hagynak.- mérgelődött kicsit
Mikor már végzett az emelet rendberakásával, és kitakarításával, utána következhetett a nappali és a konyha rész, amihez már kicsit elfáradt. Ahogy leült a nappaliban a kanapéra, egyből megszólalt a telefon.

- Szia kincsem.- köszönt bele gondolkozva az anyja
- Szia anya, mondd mit szeretnél...
- Tudod kincsem, nem tudom elhinni, hogy felbontottátok az eljegyzést.
- Pedig kénytelen leszel elhinni, ugyanis nem lesz...- mondta gúnyosan a telefonba
- Anya! Te is tudod, hogy idős volt hozzám, hiszen mint említettem volt már egy felesége, és egy dolgot még nem is tudsz.
- Mi az? Ne hogy azt mondd hogy van még egy gyereke isa33;- hüledezett az anyja
- Pedig igen van neki, egy 17 éves fia.
- Ugye most csak viccelsz...
- Szoktam neked hazudni? - kérdezte ezt egy kicsit mérgesen
- Nem , nem hazudtál eddig még nekem, de valahogy ezt nem tudom elhinni
- Anya, fogadd el, hogy nem lesz esküvő, és jelen pillanatban boldog vagyok Leonnal
- Kincsem én csak jót szeretnék, ne állj megint össze azzal a fickóval- kérlelte az anyja
- Úgy látom anya, hogy te semmit sem értesz.-
- Megérteném ha elmondanád.- mondta nyugodtan az anyja
- Nos, múltkor beszélgettünk, és mind a ketten rájöttünk arra, hogy fontosak vagyunk egymásnak, és mivel itt vannak az ikrek ezért még szorosabb lett a kötelék köztünk, és úgy gondoltuk, hogy adunk még egy esélyt ennek.
- Remélem, hogy megérted az érzéseimet .
- Hát bevallom nem tudom, hogy milyen változáson mentél keresztül, de érzem a hangodon, hogy más letté....
- Hát igen, tudod az ember változik.- mondta elgondolkodva a lány, s hirtelen felszisszent...
- Mi történt kincsem?- kérdezte aggódva az anyja
- Semmi anya, szerintem csak bevertem a vállamat, de mindjárt el is múlik.
- Biztos kicsim.
- Igen anya, ne aggódj ennyire értem, tudok magamra vigyázni...
- Már el is múlt, tessék, mondtam h ne aggódj annyit feleslegesen
- De... De...
- Semmi de anya, nyugodj meg nincsen semmi baj, és ha most megbocsájtasz van még egy csomó dolgom itthon
- Szia! - s ezzel le is rakta a telefont...
- Nem tudom mi lelte anyámat, de nem szeretem mikor így aggódik.

Közben a bevásárló központ parkolójában Scott -ot beleültette a bevásárlókocsin található gyerek ülésbe, míg nagyobbik fiát lerakta maga mellé , megfogta a kis kezét és úgy sétáltak be, sok szempár rájuk szegeződött és sokan nem értették, hogy mi történhetett a hírhedt halálistennel, hiszen mindenki úgy tudta, hogy senki sem tudja felolvasztani a szívét.
Kicsi Leon ahogy meglátta az egyik játékboltot már rohant is be, Scott is kikéredzkedett a kocsiból és Nyuszi Úr társaságával bement ő is apja oldalán. Nagyobbik fia nem tudta, hogy mit vehet el a polcról, így visszament az apjához és magával húzta. Apja látta, hogy szeretné azt a kirakós játékot, levette a polcról és odaadta a kezébe, ahogy meglátta a játékot egyből felcsillant a szeme . Scott kicsit félénk volt így apja felvette és ő mutatott neki játékokat, hátha így felbátorodik. Nem kellett sok játékot mutatni neki, végül pedig ő rakott bele a legtöbb játékot a bevásárló kocsiba. Közben az egyik boltnál, az eladó értesítette a sajtót, hogy itt van a hírhedt Halálisten két kisgyerekkel, és játékokat vásárolnak. A sajtónak nem kellett több, elkérték a címet, és pár percen belül ki is értek. Mikor végzett Leon a gyerekekkel a játékboltban , bementek egy olyan boltba, ahol babakocsit, hordozhatót, meg gyereküléseket lehetett kapni.Leon vett mind a két kicsinek egyet- egyet, és titokban választott még egyet, hiszen még tervez egy harmadik gyereket , hiszen egy kislányt szeretne. De az álma még ott ült vele egy padon .* ha értitek mire gondolok *
A poparazziknak nem kellett sokat keresgélniük Leon Oswaldot és a gyerekeket mert amint végeztek abban a boltban egyből megrohamozták őket.

- Mr. Oswald kérem- futott az egyik riporter a férfi után
- Tessék...- szólt hidegen, és elkomorult az arca mikor meglátta a sajtót
- Válaszolna egy pár kérdésemre?- kérdezte reménykedve a nő
- Esetleg...

Közben kicsi Leon nagyon megszeppent, és felkéredzkedett apja karjába, aki készségesen vette fel, s a kicsi kezében ott volt egy nemrég vett plüss kacsa, amit szorongatott a kezében... Scott ott állt apja lábánál és fogta a fekete nadrágja szélét, de kicsit ő is megijedt annyi ember láttán és ő is felkéredzkedett apja karjába, aki a bevásárlókocsi ülés részére tett. Scott választott magának még egy plüss nyuszit, és ott szorongatta mind a kettőt a kezébe és játszott velük. Közben a sajtó figyelte minden egyes lépését a Halálistennek.

- Mr. Oswald ők az ön gyerekei?- kérdezte a riporternő nyájasan
- Igen- tömör választ adott

- Ki a gyermekei anyja? -hangzott egy újabb kérdés
- A Kaleido Színpad Star-ja Sora Naegino - hangzott az újabb válasz tömören

- Igaz az , hogy azért hagyta el a hölgyet, mert gyereket várt öntől?- kérdezte izgatottan a riporternő
- Ki kell, hogy ábrándítsam önöket, mert ez a hír nem igaz!- és itt megnyomta a mondatának a végét

- Mr. Oswald mikorra tervezi Sora Naeginoval az esküvőt?- hallatszódott egy újabb kérdés
- A terveinkben nem szerepel - mondta tömören s fiaira nézett, nagyobbik fia apja nyakláncával játszott, míg Scott -nak pedig felkelltette a figyelmét a fotósok fotógépe, amit megpróbált elvenni. Apjuk ezen jót mosolygott, s adott egy puszit neki, persze egyből csattogtak a vakuk.

- Miért vett három darab gyerekülést? Csak nem érkezik az újabb jövevény?- kérdezte kíváncsian a nő
- Sajnálom de ez magánügy- s megpróbált kijutni a fotósok köréből

- Mr. Oswald kérem...- hallatszódott még a riporternő hangja, de Leon nem foglalkozott, és tovább folytatta az útját a fiaival. A fiúk, integettek a fotósoknak akik lencsevégre kapták még a gyerekeket.

Mikor végeztek a bevásárlással, kimentek a parkolóba, Leon berakta a gyereküléseket hátra bele a cseppeket akik élvezték az utat,mert jobban kiláttak az üvegen. Hamar haza is érkeztek, a fiúk futottak be a házba, és egyből a nappali felé vették az irányt hogy kipróbálhassák az újonnan kapott játékaikat. Leon bevitte a játékokat a nappaliba, és odaadta nekik, a férfi meglátta, hogy kedvese épp aludt ezért megkérte a gyerekeket h halkan bontsák ki, mivel az anyjuk elaludt. Leonnak feltűnt, hogy sok gyógyszer volt az üveg asztalon, ami közelebb lett húzva ahhoz a kanapéhoz ahol Sora feküdt. Az ezüsthajú gyorsan odalépett szerelméhez és kinyitotta a szemeit, de arra nem reagált a lány, megnézte, hogy milyen bogyók voltak az asztalon, és amint elolvasta a tégelyeken a feliratot kicsit megijedt. Hiszen fájdalomcsillapító, altatók és nyugtatók voltak összekeverve. Egyből felhívta Kalost és Sarah-t hogy gyorsan jöjjenek Sora házához, mert be kell vinni a korházba. Azt nem ecsetelte, hogy miért.Kicsiknek nem tűnt fel, hogy mi történt, ők már csak arra eszméltek fel, hogy egy vicces néni és bácsi vigyáz rájuk.

Vajon mi késztette szegény lányt arra, hogy ennyi gyógyszert bevegyen?