Lakótársak

- De hisz ez vérzik. r11; kaptam kezemet a szám elé.
- Nem vészes. r11; válaszolta ridegen.
- Tedd félre a büszkeséged és ülj le a kanapéra! - kiabáltam, miközben felszaladtam a szobámba az elsősegély dobozért.
- Mire készülsz? r11; kérdezte, miközben az ölébe ültem.
- Most maradj veszteg. Lehet, hogy egy kicsit csípni fog. r11; mondtam, majd kinyitottam a dobozkát.
- Nem is vagy olyan könnyű, mint amire számítottam. r11; mondta a halálisten.
- Ha nem fogod be, akkorr30;- szakadtam félbe, mivel valaki berontott a házba.
- Itt meg mi folyik? r11; kérdezte nyafogva May.
- May te meg, hogy kerülsz ide? r11; kérdeztem kissé idegesen.
- Az nem lényeg, inkább te, hogy kerülsz oda? r11; kérdezte kényeskedve.
- Én itt lakom. - közöltem.
- Menyünk inkább edzeni majd később folytatjátok. r11; válaszolta ridegen Leon, miközben letolt az öléből. rLegalább nem lökött a földre.r1; Gondoltam magamban. Majd szó nélkül elindultunk Leon kocsija felé. Az úton, egyetlen szó sem esett közöttünk, de mikor megérkeztünk, Kalos és egy idegen férfi tartott felénk. A férfi magas volt és jóképű, hosszú barna haja a fenekéig ért, és igéző szürkéskék szemei voltak.
- Sziasztok, szeretnélek titeket bemutatni a vendégszereplőnknek. r11; közölte Kalos, miközben kiszálltunk az autóból.
- Örvendek, én Sora Naegino vagyok. r11; nyújtottam kezet a férfinak, aki kézfogás helyett kezet csókolt.
- Én pedig May Wong vagyok. r11; sietett oda May is. Majd az ismeretlen éppen megszólalt volna, de Leon megelőzte.
- Az úr pedig, Jason Oswald, a testvérem. r11; nézett farkasszemet a két férfi. Amitől May és én teljesen ledöbbentünk.
- Ez igaz? r11; fordultam kimérten a velem szemben álló férfi felé.
- Igen, de remélem ezért nem fog velem ilyen ridegen társalogni. r11; mosolygott kedvesen.
- Ha hasonlít Leon-ra, akkor ne számítson kedvességre. r11; válaszoltam, a mögöttem álló férfire pillantva. Aki villámokat szórt a szeméből.
- Tulajdonképpen a szakasztott ellentéte vagyok. r11; nevetett kedvesen.
- Ennek örülök. r11; mosolyodtam el.
- Sora, lenne egy kérésemr30; - kezdte Kalos, de félbe szakítottam.
- Nyugodtan bízd rám, van elég vendégszobám. r11; mosolyogtam férfira.
- Ugye, most csak viccelsz?! r11; kérdezte dühösen Leon.
- Teljesen komolyan gondoltam. r11; pillantottam hátra, majd visszafordultam Jason felé. r11; Gondolom, itt vannak a csomagjaid?
- Igen.
- Akkor, már most beköltözhetsz. r11; karoltam a fiúba.
- Köszönöm, hozom a bőröndömet. r11; válaszolta, majd visszament az épületbe. Hirtelen Leon lépett mellém, és a szemei villámokat szórtak. Ha egyedül lettünk volna, úgy éreztem volna, hogy egy pillantásával meg tudna ölni. De a gyilkos pillantást Jason visszaérkezése zavarta meg.
- Akkor mehetünk? r11; kérdeztem kedvesen.
- Igen, ezt vedd fel. r11; nyomott a kezembe egy bukósisakot, mire Leon elképedt.
- Mióta van neked motorod? r11; kérdezte idegesen, és némi féltékenységgel a hangjában.
- Fél éve vettem. - válaszolta a fiatalabb testvér. Majd felém fordult. r11; Mehetünk?
- Igen. r11; bólintottam, majd felültem mögé a fehér motorra.
- Akkor kapaszkodj erősen. r11; szólt rám, miközben ő is felszállt. Ekkor én szorosan átfontam karjaim a dereka körül, és elindultunk. Még intettem a három álldogálónak, majd kihajtottunk a parkolóból és a házam felé vettük az irányt. A motorának köszönhetően, hamar odaértünk, éppen leszálltunk és be akartunk menni, mikor fékcsikorgást hallottunk a hátunk mögül.
- Azt hittem, edzel. r11; csodálkoztam el, mikor megfordulva Leon-nal találtam szembe magam.
- Ahhoz ketten kellünk. r11; közölte, majd jelentőségteljesen az öccsére pillantott.