A búcsú

A fekete hajú férfi végül visszatért a villába, ahol Leon ápolgatott a szobámban. Mikor látta, hogy ébredezek kiment, a szobából és lesietett a konyhába. Ahol Hojou éppen egy csésze teát tartott a kezében.
- Jó napot. r11; köszönt Leon.
- Neked is. r11; mondta majd belekortyolt a teájába.
- Milyen apa maga! Meg sem kérdezi, hogy van a lánya?- tört ki a halálisten.
- Ilyen. És ha most megbocsát, megyek és összeszedem a cuccaimat. r11; sétált ki a konyhából.
- Miért hova igyekszik? r11; kérdezte ökölbe szorított kézzel.
- Haza. Ma este indul a gépem. r11; válaszolta a férfi, majd kisétált a konyhából, és az emelet felé indult. Mikor felfelé ment össze találkoztunk. Szó nélkül elmentünk egymás mellet, csak a szemünk sarkából néztünk egymásra. Majd bement a szobájába, én pedig a konyhába mentem. Mikor oda értem, egy hosszú, ezüstös színű hajú férfit láttam meg.
- Sora. r11; mondta köszönés képen.
- Leon. r11; viszonoztam a tömör köszönést.
- Jobban vagy? r11; kérdezte, ebben a pillanatban aggódást észleltem a hangjában.
- Igen. Köszönöm. Gondolom eldöntötted ki lesz a partnered az előadáson? r11; kérdeztem kíváncsian.
- Igen, te. r11; válaszolta tömören.
- Énr30; na de, miért engem választottál? Miért nem a barátnődet? r11; kérdeztem.
- Ő nem a barátnőm! Megértetted? r11; kérdezte ridegen. Ekkor a hideg kirázott tőle.
- Igen. Elmondod mi történt? r11; kérdeztem félénken.
- Semmi különös. r11; válaszolta a halálisten. Az apám eközben össze is szedte a holmiait és egy levelet hagyott az asztalon. Majd halkan kiosont az ajtón, taxit fogott és elment a reptérre.
- Nekem is készítenél egy csésze teát. r11; kérdeztem mosolyogva. rVajon mi ez az érzés? Ilyet még nem éreztem senki iránt? És miért mosolyog állandóan?r1; gondolkodott magában Leon.
- Persze. Majd kiviszem az előszobába. r11; válaszolta, amire én ki mentem a konyhából és leültem a kanapéra. A kanapéval szembeni asztalon láttam egy borítékot, amin a nevem állt. Kinyitottam és olvasni kezdtem.

Sora!
Mivel láttam, nem igazán akarsz velem kibékülni és tudtam, hogy beszélni sem akarnál velem ezért írtam ezt a levelet.
Gondolom, tudod, hogy nem azért jöttem, hogy láthassalak. Tulajdon képen azért jöttem, mert megismertem egy nőt, akit holnapután el is veszek. De a pap úgy határozott, hogy ott kell, lenned, mivel már nagykorú vagy. Tudom, hogy nem bocsátasz meg nekem, azért amiért összevesztünk.
Bocsánatot szeretnék kérni minden vétkemért, és azért mert nem kerestelek, az elmúlt három évben.
És hidd el, szerettem az édesanyádat, én sem akartam, hogy meghaljon. De megtörtént, és ezen nem tudunk változtatni. Tudom, hogy azt hiszed, hogy mikor még az édesanyád élt már akkor, sem szerettem. Mert, hogy a titkárnőmet Melissa-t szerettem, aki két nap múlva már a felségem lesz. Ha mégis szeretnél valamit, tudod, hogy hol találsz meg. Búcsúzom tőled.

Aláírás: Hojou Tao (az apád)

- Ez hazugság! r11; kiáltottam el magam, mikor a végére értem. Majd összegyűrtem és eldobtam a levelet.
- Valami baj van? r11; kérdezte Leon, aki a konyhából jött ki a kiabálásomra.
- Semmi. r11; válaszoltam idegesen, majd felmentem a szobámba.
- Sora, máris fürdeni akarsz? r11; kérdezte Fantom.
- Nem!! r11; kiabáltam le a fejét. Majd a fiókos szekrényem felé vetem az utamat. Ki vettem az egyik fiókból egy dobozt, amiben a régi képeim voltak. Kikerestem azt a képet, amin az édesanyám, és én szerepelünk.
- Ő volt az anyukád? r11; kérdezte a szellem. Erre én csak bólintottam egyet, majd kis idő elteltével visszatettem a helyére. Ez alatt Leon letette a nappali asztalára a két csésze teát, majd elindult a lépcső felé. Mikor észrevett valamit a földön. Egy összegyűrt papírt látott, a kanapétól nem messze. Felvette, és elolvasta, ekkor már rájött, miért akartam megütni. Most, valahol mélyen szégyellte magát, azért, amiket a lánynak mondott. A levelet, illedelmesen visszagyűrte és kidobta a szemétbe. Majd felment a lány szobájáig. Mivel az ajtó nyitva volt, nem kopogott, csak belépett. Már éppen megszólalt volna, mikor meglátott. Az ágynak döntöttem a hátamat és aludtam. Leon, csak sóhajtott, majd karjaiba vette, és felfektetett az ágyra és betakart. Becsukta maga után az ajtót, és lement a nappaliba. Miközben a teáját iszogatta, nem tudta kiverni a fejéből a levelet, amit összegyűrve talált.