Az emlékek

Már három éve vagyok itt a színpadnál. Azóta főszerepet kaptam, az Ezeregy éjszaka című darabban ahol Layla kisasszonnyal partnerként dolgoztunk. Aztán kis idővel egyenrangú felekként megcsináltuk a Legendás Manővert. Most éppen mindenki Kalos irodájában áll vagy ül, két valaki kivételével. Az egyik May Wong, a másik pedig Layla Hamilton. De ő nem is fog megjeleni, mivel Yuri 7 hónapos gyerekét hordozza magában ezért csak a szőke férfi jelet meg. Mikor végre valahára May is betoppant, Kalos felállt.
- Be szeretnék valamit jelenteni. r11; jutott szóhoz a főnök. Amire mindenki elcsendesült és rá figyelt, majd folytatta. - Egy új artista jön hozzánk. A neve Leon Oswald. r11; jelentette be az igazgató.
- Remek mikor érkezik? r11; tört ki May. r Amióta ismerem May-t azóta riválisok, vagyunk.r1;gondoltam magamban.
- Ha minden igaz, a holnap reggeli megbeszélésen, már itt lesz. r11; válaszolta Kalos.
- Ő, főnök miről fog szólni a megbeszélés? r11; kérdeztem kíváncsian.
- Mia be fog számolni a következő darabról. r11; világosított fel mindenkit. - Csak ennyit szerettem volna mondani, mindenki elmehet. r11; mondta az igazgató.
- Viszlát! r11; hallatszott a tömeg hangja. Én egyből a diákszálló felé vettem utamat. Mikor oda értem, hajamat nagy nehezen felcsatoltam.
- Mehetünk fürdeni? r11; kérdezte Fantom a színpad szelleme, akit senki sem lát csak én. De én is csak akkor láttam meg, amikor először felléptem.
- Én igen, de te itt maradsz. r11; jelentettem ki, majd az ágyam lábához kötöztem, és beszabadultam a fürdőszobába. Ott jó meleg vizet engedtem magamnak és bemásztam a kádba. Majd elmerültem gondolataimban. ,, Mint, mindig, most is nagyon vártam, hogy újra felléphessek a többiekkel a színpadon. Emlékszem, mikor ide érkeztem a színpadhoz, lekezelően bántak velem. Majd a fellépésen gondok voltak az egyik artista karjával, mivel nem tudtak mit tenni ezért engem tettek be a helyére egy rózsaszín nyuszi jelmezben. Bár én nagyon ideges voltam, a nézők ezt, cseppet sem vették észre. És amikor éppen elkezdtem élvezni a dolgot, egy nagy bakit követtem el. Csak arra eszméltem fel, hogy zuhanok a föld felé, mikor valaki elkap és a legnagyobb, középső trambulinra ugrik velem. És ez a valaki, nem volt más, mint Yuri Killian. Ő az óta olyan nekem, mint a bátyám Layla pedig a nővérem. Aki megígérte nekem, hogy én lehetek, a gyermekük keresztanyja. Kalos is az óta olyan nekem, mintha az apám lenne, Sarah, pedig az anyám. És ezt ők is nagyon jól tudják. A második fellépésemnél mindenki, máshogy viselkedet velem. Befogattak. Mindent megtettem, hogy bejuthassak ider30;r1; csuklottam el ezen a ponton. De nehezen mégis képes vagyok folytatni. ,, Mikor először jártam itt, akkor még csak négy éves voltam, és az édesanyámmal néztem végig az Alice Csodaországban-t. Rá nem sokkal édesanyám valami betegségben meghalt. Apámmal maradtam, aki a munkába menekült. Soha nem láttam sírni és ő sem engem. Mindig a szokásos helyemen, az ágy mellet lévő sarokban szorongattam egy képet. Melyen én szerepeltem az édesanyámmal. Pár év múlva apámmal nagyon összevesztem, ekkor én 16 éves voltam. Itt elterveztem, hogy ha törik, ha szakad, akkor is bejutok a társulathoz.r1; Fejeztem be gondolataimat, mert a szememet könny függöny takarta el. Kiszálltam majd gyorsan megtörölköztem és felvettem a pizsamámat, amit aznap vettem.
- Pizsama mióta van pizsamád? r11; akadt ki Fantom.
- Ma óta. r11;vetettem gúnyos mosolyt felé. Majd bemásztam az ágyamba.
- Mi a baja az én sztárocskámnak? r11; kérdezte, mikor észrevette, hogy tiszta könny a szemem.
- Semmi. Fantom kérlek, jósolj nekem. r11; kértem meg kedvesen, miközben megtöröltem a szemeim. Egy kicsit komplikáltan mondta el, de, mivel már halottam párszor jósolni ezért le tudtam fordítani érthetően. - Értem szóval azt mondod, érkezik egy várt és részben váratlan vendég, és a féltékenység ellenséget szül. Ugyan már. r11; nevettem fel, majd álomba szenderültem.