Az utolsó tánc

Az utolsó tánc- Negyedik rész

…Könnyektől csillogó tekintettel nézett fel a férfire, akinek az előbb ütközött. A szőke hajú ismeretlen elmosolyodott majd megfogta Sora mindkét vállát és aggódóan nézett a könnyes szemekbe.

-          Kisasszony jól van? Nem ütötte meg magát?

-          Oh… Nem dehogy…- válaszolt elcsukló hangon.

-          Ennek örülök. A nevem Yuri Killian. Kegyedet, hogy hívják?

-          Sora… Sora Naegino.-hangzott a halk válasz.

-          Örvendek a találkozásnak Naegino kisasszony! Szabad egy táncra?

-          Ühüm…- mondta csüggedten a lány.

Sora remegő kezeit Yuri vállára helyezte majd lágyan lépkedett a férfi után meseszép táncot járva. Néha a tekintetük is találkozott, de a lány gyorsan kitért a jég kék szempár bája elől. A halk zene és a mámorító hangulatvilágítás némileg nyugtató hatással volt az Angyalra. Szemeit lágyan becsukta és teljesen ellazult. Gondolataiban elmélyedve képzelte, hogy kedvese karjaiba bújva táncol és az est csak is róluk szól. Halvány mosoly jelent meg az arcán és halkan suttogta azt a démoni nevet melynek viselője szívét rabul ejtette. Lassan az álomvilág is és a dallam is a végéhez ért. Sora kinyitotta szemeit és finoman meghajolva köszönte meg a táncot az idegen férfinek. Kisétált az udvarra a tündöklő holdfénybe. Felnézett az égre és csodás látvány tárult a szeme elé. Egy hullócsillag cikázott végig a horizonton meseszép fények kíséretében. Az angyali szívet melegség öntötte el ugyanis a csillag fényei között felfedezni vélte Leon ezüstös, szemeit. Ugyan tudta, hogy csak a képzelete játszadozott vele, de még is oly élethű és szép volt számára.

Miután kissé levegőzött a mélykék éjszaka bársonyos csodái között visszatért az arany színekben pompázó terembe ahol a lépcső tetején a Hercege várta. Leon kezét nyújtotta az Angyal felé és egy őszinte mosolyt varázsolt ajkaira. A fények most csak őt és Sorát aranyozták körbe. Mindenki a lány válaszára figyelt lélegzet visszafojtva. Sora lassú, de magabiztos léptekkel sétált Leonhoz. Tudta, hogy nemsokára vége az éjszakának és végleg kialszik a láng. Megfogta Leon kezét lágyan és mosolygott a cselekedetéhez. A Herceg lassan levezette kedvesét az aranyló lépcsőfokokon és a tánc parkettre léptek. Egy szomorú dallamot játszott a zongora. Egymáshoz bújtak szorosan. Sora mélyeket lélegzett magába szívva Leon mély erdő illatát, hogy túl az időn, túl az életen emlékezzen rá. Lágyan táncolni kezdtek a szép zenére. A férfi finoman átfogta a lány derekát és kezüket egymásba kulcsolta. Sora arca démonja mellkasán pihent, ahogy táncoltak a fényben. Mindenki mosolyogva figyelte a keringőző párt, de valahogy a látvány miatt szívüket elöntötte a szomorúság. Az örökké tartó tánc is a végéhez ért. Leon kedvese szemeibe nézett majd  súgta neki, hogy szereti. Magához húzta a szépséget és lehajolt csókot lopni tőle. Utoljára csókolta az Angyalt és ebben a csókban az összes érzelme bent volt. Forró, szenvedélyes csókként kezdődött majd elhidegült jégvirágként ért véget. Leon szemei lecsukódtak és a földre zuhant. Nem lélegzett. Meghalt benne minden, ami eddig oly hevesen éltette. Sora rémült arccal nézett kedvesére majd zokogva zuhant a földre. Térdeire fektette a Herceget s búcsúcsókot adott a homlokára. A fények hirtelen kialudtak, mint Leonban az élet megrendíthetetlen lángja. Az utolsó tánc véget ért és a hős szerelmes az életével fizetett ezért.

-          Mi lesz velem nélküled…?- sírta keservesen Sora.