The show must go on!

- Öt perc és kezdünk!
- A főpróba remekül ment, minden tökéletes lesz!
- Hol van Sora?
- Az öltözőjében.
A japán lány a tükrös öltözőasztalánál ült és az utolsó simításokat végezte a sminkjén. Megigazította fekete, testre simuló ruháját, amiben kezdett, majd felállt. Kopogtattak és Ken szólt be.
- 5 perc. Minden rendben?
- Igen, azt hiszem.
- Akkor gyerünk.
A közönség már tülkön ült. Az előadás kezdetét vette.
A Színpadot eluralta a teljes sötétség. Csak annyi fény maradt, hogy a mozgó alakok halvány sziluettje kivehető maradt.
Egy árny belendült a színpadra, nyomában pedig több, fekete alak, akik elől az első menekült. A fény lassan, fokozatosan növekedett. Ekkor azonban a másik oldalról is belendült egy alak, akinek hosszú, ezüst haja fénylett a félhomályban. Az üldözött elért hozzá, átölelte, elbújt karjaiban, a fények felkapcsolódtak, az árnyak pedig eltűntek.
- „Victoria menekült, de találkozott Juannal, aki megmentette és elrejtette. Azt hitte, gonoszok üldözik a lányt, aki azonban amint elmúlt a veszély, a nő eltűnt a szeme elől.”
Sora kibontakozott a menedéket nyújtó ölelésből, majd csábos mosolyt villantott a férfi felé és egy hátraszaltóval elkapta a mögötte lengő trapézt és eltűnt a színről. Leon úgyszintén.
A színpadon eluralkodtak a kísérteties, vöröses fények, a tetőről sötét szalagok ereszkedtek le kört alkotva, rajtuk sötét ruhás alakok. Középen pedig, egy vörösesbarna hajú lány, sötét kékes-fekete ruhában, csendet intett, az árnyak pedig engedelmeskedtek.
- Jajj de ügyi!! - lelkendezett Mia a színfalak mögött. - Rosetta remekül játssza a szerepét, tényleg elhiszem, hogy ő a fő démon!
A démonok tánca lassú volt, de látványos, ahogy szebbnél szebb, csavarosabb mozdulatokat tettek a szalagokon lógva-kapaszkodva, át-át ugrálva a másikra, csavart alkotva és szét. A táncot azonban hirtelen megszakította egy új, sötétbe öltözött alak érkezése, lentről, az ugróasztalok felől. Victoria és a démonnő duettje következett.
Mia a körmét rágta idegességében. - Mindjárt itt az első tangójelenet... engedjétek föl a legnagyobb táncteret, a többi kisebbel rajta!
A démonnő elhagyta a színt, Victoria pedig a magasba lendült, az egyik oldalsó trapézon lengett. A legalsó tánctér, ami csak nem sokkal volt kisebb a színpad aljánál, emelkedni kezdett, a különleges technikai megoldás miatt szinte hangtalanul. Majd ahogy a nézőtér aljának szintjét elérte, megállt, a fények rávetődtek, így láthatóvá vállt a férfi, aki fejét lehajtva az a középen, az egész színpadot átérő függőleges oszlopnak támaszkodott. Majd felkapta a fejét.
Sora lendületet vett, és amikor a vízszinteshez ért, elengedte a rudat, emelkedni kezdett és lassan forogni. Majd a holtpontra érve megállt, lélegzetvételnyi csönd... és kicsapta oldalra a kezét, ruhája szétbomlott, láthatóvá téve a fodros, hullámos, oldalt combközépig felvágott, vállról lecsúsztatott pántú vörös latin táncruhát, hajába pedig a vörös rózsát. Ám ahelyett, hogy a trapézra érkezett volna vissza, messze előrelendült, megragadta a középen álló függőleges rudat és pörögve rajta, lefelé csúszott, majd még mielőtt leért volna, elugrott és Leonnal szemben megállt, felvéve a kezdő táncpózt.
- „Victoria itt fedi fel Juan előtt valódi kilétét, aki azonnal beleszeret, ha tudja is, hogy a nő gonosz. Victoria pedig behálózza, elcsábítja, majd rájön, hogy ő is beleszeretett.”
A tangózene elkezdődött, Sora tett néhány lépést, felemelte a lábát, jobb karját oldalra nyújtotta, pont, mint a plakáton. Leon pedig megfogta a kezét, átölelte a derekát, arcát a lány nyakába fúrta, majd megfordultak és az ütemes ritmusra táncolni kezdtek. Lépések, forgások, emelések – nem koreográfiát táncoltak, Gloria pedig elmosolyodott a nézőtéren.
Kiléptek oldalra, vissza, Sora megpördült és hátrahajolt, miközben Leon tartotta, majd a mozdulatból fordulva átcsúszott a lábai közt, fel, és kilendítette a lábát oldalt. Eszébe jutott az a próba, a nagy kánikulával. Továbbfordult, Corrida, apró lépések... az a csók... a jelenet a végéhez közeledett. May izgatottan figyelte a magasból a táncoló párost és várt a zene végére, hogy ő következzen.
A zene abbamaradt, a végső póz pedig ugyanaz volt, mint azon a bizonyos próbán. Sora hátradőlt, egyik lábát feldobva, Leon tartotta a derekánál, majd... felegyenesedtek és megcsókolták egymást.
- Gyerünk, May, te jössz!! - riasztotta fel a bambuló lányt Ken. May pedig elrugaszkodott és a mélybe vetette magát.
- „Megjelenik az angyal, aki elmondja Juannak, hogy a sorsa az, hogy angyallá váljon egyszer. Victoriának azonban démonnak kell maradnia, így szerelmük sosem lehet teljes, vagy valamelyiküknek fel kell adnia a végzetét.”
Az angyal lassan zuhant, mintha lebegett volna, majd kezével elkapta az egyik trapézt, lendületet vett majd elengedte a rudat és könnyed, szálló pózt felvéve emelkedett a levegőbe, és végül elkapta a középen közben leereszkedett fehér szalagot. Tánca lassú volt és szomorú, ahogy szomorú volt az is, amit Victoriának és Juannak mondott. Majd végül a szalag lassan felemelkedett és az angyal vele együtt szállt fel a mennybe.
Victoria pedig kibontakozott Juan öleléséből, lassú mozdulataiból sugárzott a fájdalom és a szomorúság, a tehetetlenség.
Rendben, engedjétek le az oldalsó kis tánctereket, a kettes számú tangójelenet következik! -adta ki az utasítást Mia. - „Páros jelenet, de külön. Olyan, mintha együtt táncolnának, pedig messze vannak egymástól. A tangó így, külön, fájdalmasan, hiányosan hat, elképzelhetetlen feszültséget hagyva maga után...”
És Mia nem is tévedett, a jelenet végére a nézőközönség többsége nyugtalanul fészkelődött a helyén.
3. számú tangójelenet... a középső tánctér is felemelkedett, és mind a kettőt ellepték a táncoló párosok. Jelenet a Pokolban, a bűnözés és a bűn világában, ahol az erkölcsök szabadok, az indulatok könnyen elszabadulnak, az élet nem sokat ér.
Victoria ugyan megjelenik, de a fődémon rájön a titkos románcra és üldözni kezdik.
Az angyalok jelenete... a magasból most fehér szalagok ereszkedtek le körben és középen, pont mint az árnyaknál, ám most középen Juan volt és a angyal, körülöttük pedig a többi égi lény, táncukkal csalva maguk közé Juant.
Victoria felbukkan, az üldözőivel együtt, Juan pedig gondolkodás nélkül utána fut. Harc tör ki a démonok és az angyalok között.
A pár tehetetlenségében a menekülést választja. A csata az angyalok győzelmével ér vége.
Mia már alig bírt ülve maradni az izgalom miatt. - Utolsó tangójelenet.... engedjétek fől a legkisebb tánchelyet is...
- „Victoria és Juan úgy döntenek, hogy maguk mögött hagyva eddigi életüket, elszöknek valahova, ahol senki sem találja meg őket, és örök hűséget esküsznek egymásnak.”
A színpad már szinte lángolt a szenvedélytől, a tánc ritmusa a végletekig fokozódott. Egyszer csak azonban hirtelen elsötétült újra a tér, a tánc megszakadt.
- Le a két szélső fekete szalag, utolsó csatajelenet!
- „A démon úrnő megjelenik és harcba száll Victoriával, azonban a lány nem képes győzni felette.”
Rosetta alábukott, Sora pedig fölülről érkezett. Szalagjaik középen egymásnak feszültek, és a lendülettel látványos, függőleges kört tettek egymással szemben, majd újabb lendületet véve felfelé szálltak. A démon azonban felé kerekedett és letaszította a mélybe. Ezek után pedig Juan felé fordult és pisztolyt szegezett rá. Célzott és lőtt. Victoria azonban az utolsó pillanatban elé ugrott és a lövés őt találta el.
A nézőtérre meglepett csend telepedett. A démonnő elhagyta a színt, Juan pedig haldokló kedvese felé borult.
A teret újra ellepték az árnyak, akik elragadták Victoria testét Juantól és magukkal vitték.
- „Juan ezek után öngyilkos akar lenni, azonban egy hirtelen esemény ebben megakadályozza.”
A férfi széttárta karjait, hogy a mélybe vesse magát, amikor azonban a magasból az angyal ereszkedett alá, aki nem volt más, mint Victoria.
- „Victoria azzal, hogy feláldozta magát és ezzel megmentette Juant, megszabadult bűneitől és angyallá változott ő is. Így szerelmük teljes lehet, már nem állhat közéjük semmi sem.”
A pár egymást átölelve állt a fényben, majd a reflektorok lekapcsolódtak.
Az előadás véget ért.

Sora elgondolkodva állt a színfalak mögött. A társulat tagjai sorban megrohanták és gratuláltak neki, ő azonban gondolataiba mélyedve szinte meg se hallotta a dicsérő szavakat. Míg végül Leonnal találta szembe magát.
- Zavarok?
- Nem, csak egy kicsit elgondolkodtam.
- És miről?
- A darabról... démon lettem és a végén angyallá váltam... és így megoldódott az, amitől féltem.
- Sora, Sora!!!! -kiabálta Mia, miközben futva közeledett a páros felé. - Egyszerűen fantasztikusan voltatok!! A főnök azt mondta, hogy a műsor annyira sikeres, hogy már jó pár hónapra előre elkelt minden jegy!! És az a színpadi csók... nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól illik abba a jelenetbe, nagyon, de nagyon jó volt!!! Jajj, nekem rohannom kell, sziasztok! -hadarta el egy szuszra és már rohant is tovább.
- Színpadi csók? Valóban csak annyi lett volna? - fordult Leonhoz Sora.
- Mondd meg te... -válaszolta a férfi, majd lassan magához húzta a lány arcát és megcsókolta.
- Tényleg, még egy ap... - fordult vissza a rendezőlány, ám félúton megakadt a látványtól, majd zavart mosoly jelent meg az arcán. - Eh, szóval mégsem színpadi volt...
- Mi van?! - nézett Anna értetlenül, amikor meglátta, hogy mi is történt. - Ezek összejöttek?!?!
- Hagyjad...
- De egy szóval sem említette!!!
- Gyere, menjünk...

A Kaleido Színpad lassan kiürült. A nézők és az artisták is hazamentek, készülve a következő nap fáradalmaira. Az éjszaka sötétsége lassan, csendesen elborította a tengerpart, nyugodt álmot varázsolva mindenki szemére...

The End