Álomlepkék

-Mi ez? Hol vagyok? Mi történt?-kérdezte Sora

Sötét. Mindenhol sötétség. Hirtelen felgyulladt egy pici fény a távolban. Sora futott a fény felé. Kiért. Egy erdőszéli pihenőhelyen volt. Tavasz. A fák virágba borultak. Rózsaszín szirmokkal játszott a szél. Egy pabilon. Le volt fedve, hogy ne essen be az eső. Közelebb ment. Egy szürke hajú lány ült benene. Soranak ismerős volt.

-Szerbusz Sora! Gyere! Ülj le mellém.

-Sophy? Te itt? De hol vagyunk?-közben leült a lánnyal szemben.

-Ez nem valóság. Legyen ennyi elég. És? Miért jöttél?

-Én nem tudom.

-Csak van valami oka, hogy eljöttél ide!

-Én nem...-és eszébe jutott. Leon és Yuri harca.Érte. Yuri zuhanása.

-Kérlek! Mond meg Yuri hogy van? Él?-kérdezte Sora

-Ne aggódj! Él. Hála neked.

-Nekem? Hisz nem tettem semmit.

-De-de. Az erőd egy részét felálldoztad, hogy megmentsd. Csupa szeretetet árasztottál a testébe. Megmentetted.

Sora értetlenül nézett.

-Haha. Semmit sem értesz ugye? Legyen annyi elég, ha vissza mész gyenge leszel.

-Ööö ok.

-És most beszéljünk komolyabb dolgokról. Sora! Hoozzád Leon van elrendelve.

-Hööh mi?

-Leon a te IGAZI szerelmed.

-Nem! Ez lehetetlen!

-Igaz. Kérlek tedd a bátyámat boldoggá!

-MIIIII! A bátyád?

-Igen. A teljes nevem Sophy Oswald. Én vagyok Leon Oswald huga.

Sora nagyon ledöbbent. Nem is tudta, hogy van Leonnak huga.

-Látom újdonságul szolgált ez a hír.-mosolygott Sophy

-Hááát igen.Nem tudtam.

Mindketten csenben ültek egymást figyelve.

-És hogyan...haltál meg?

-Elütött egy autó. Három éve volt sajnos.

-Igen érte... Hééé nem akkor is volt  Fesztivál?

-De. Mi is indultunk Leonnal. Nem volt tökéletes a szám de megpróbáltuk volna.-mondta szomorúan

-Hogy-hogy volna?

-Áhh Valaki elcsalt azon az estén, mikor volt a fesztivál. Azt hazudta, hogy fontos dologról van szó. Én balga elhittem. Elindultam. Messze volt a hely,

de odaértem időben. Vártam. Sokáig vártam. Aztán belémötlött, hpgy csak kamu volt. Futottam vissza a Fesztiválra. Akkor ért a baleset.

-Ez...Ez szörnyű.Ki képes ilyen gonosságra?

-Szerintem nem kelle elmondanom.

-De! Majd én megmondom neki a magamét! Él még ? Hol van? Ki az?

-A neve....

-Igen?

-Yu... hahh. Yuri Killien.

-Miiiii?-Sora szeme elkerekedett. Utána akaratlanul is könnyek szöktek a szemébe.

-Ez-Ez nem lehet igaz. Ő nem tenne ilyet!

-De. Sajnos. Ő egy Démon.

-Mi? Démon?-kérdezte két szipogás között.

-Igen. Nem tudom miben rejlik az ereje, de biztos, hogy Démon.

-Beszélj róluk. Kérlek!

-A Démonok. Külenleges képesség birtokában vannak. Tönkre tesznek mindenkit, akiket nem kedvelnek.Te szerencsés vagy Sora. Elérted, akaratlanul is, hogy beléd szeressen két démon is.

-K..kettő?

-Igen. Leon is Démon.Akkor vált ilyenné, mikor megkeményítette a szívét.Mindenkit eltaposott aki próbált olyan lenni, mint én. Ő is eddzett, mint te. Sőt. Sokkal többet. Belemenült az eddzésbe. Nem maradt más, csak az ígérete.

-Milyen ígéret?

-Mielőtt örökre lehunytam volna a szemem, megígértettem vele.”-Kérlek! Találd meg az igazi Sztárt, aki képes eggyesíteni a közönség és az előadók szívét! Ígérd meg, Leon!”Azt akartam, hogy ő is meglássa.

-De mit?

-Nem tagadom, én sem láttam, de tisztán érzem, hogy te Sora megleled.

Sora nézte a szürke szempárt, mint tűzben ég az emlékek által.

-Sora! Tedd boldoggá Leont. Ő nem gonosz, csak magányos. Kérlek! Segíts neki megváltotni!

-Rendben. Megteszem! De még mindig nem tudom elhinni, hogy Yu....

-Yuri? Igen.Engedd el. Más valaki a végzete.

-KI??

Nem mondom meg, de rájössz majd.

Sora csalódottan ült hátra a székében. Körülnézett.

-Milyen száp hely! Ez a valóságban is létezik?

-Igen.

-Egyszer majd szeretnék még idejönni. Olyan békés itt minden.

-Az.-Sophy ránézett Sorara. Elcsodálkozott. Soraból csak úgy áradt a szeretet, a megnyugvás, a szerelem és a boldogság.Elmosolyodott

-Sora! Most már Leon mellett letudod győzni a sötétséget.Hiszem, ha ti ketten összefogtok sikerül!

-Igen!-

Sophy felállt. Sora is.

-Nos, akkor Viszlát Sora!

-Viszlát Sophy!

És kezetráztak.

-De ugye még találkozunk?

-Hát persze. Ha a Sors úgyhozza.

-Ümm-Sora bólintott.

A lány elhalványodott, végül eltűnt. A pabilon is eltűnt. Hirtelen lepkék repültek fel az égbe, Sorat elvakítva. A kezét az arca elé tette. Hirtalan úgyérezte, hogy zuhan. Elvette a kezét a szeme elől. Lassan kinyitotta a szemét. Homályos fényt látott. Valaki simogatja az arcát, de Ki????....

Folytatása következik...