A titkok, melyek megfejtésre

várnak

A közönség mindig tombolt.Ilyet még nemláttak. Nézni akarták méga azt a tehetséges és gyönyörű artistalányt.

-Szünet. MOST!- Kiálltott Katy

A fények kialudtak. A közönség még egy ideig tapsolt, aztán élvezték a szünetet.

-Mi a jóég történt ott fenn?Ki volt az a lány? Elég tehetséges!-szólalt meg Katy

-Nem tudom de egy biztos, nem a csapat tagja.-mondta Kalos

-A kis liba! hogy merészelte ellopni a közönségemet? Ezt megkeserüli!-kelt ki May

-May! Megmentette az életedet! –mondta Layla

-Volt valami ismerős ebben az állarcosban-szólt Leon

-Igen? És mi?-kérdezte Mia

-Nem tudom. De olyan volt, mintha már korábbról ismerném.-mondta Leon

-Érdekes. Ohh de most az előadáson járjon az eszetek! Gyerünk! Vége a szünetnek! Indulás!-kiálltott Kalos

-Igen-egyszerre

A továbbiakban nemakadt semmi hiba az előadásban. A végén a nézők tomboltak! May jó volt , de igazából az állarcosnak tapsoltak.

-Áhh hallottátok azt a tapsvihart amit kaptam? Én vagyok a sztár!! haha!

-Nem neked tapsoltak, hanem az állarcosnak!-rivalt rá Leon.

-Mi? Én sokkal jobb voltam nála! Ő szerepelt 1 percet...

-És máris belébolondult a közönség!-fejezte be Yuri

-Nem is igaz!-sértődött meg May és elvonult az öltözőbe

-Ken! Megkaphatnám a felvételt az előadásról később?-kérdezte Yuri

-Persze.

Yuri elment.

-Ken! Énis elkérném a fevétel másolatát.-Leon

-ÖÖÖ rendben.-lepődött meg Ken

Leon elvonult.Átöltözött és hazament.Otthon lefürdött és rádőlt az ágyára.

-Ki a csuda volt ? Olyan ismerős! De nem tudom honnan. Jaj Sora bárcsak ittlennél. Harcolnék érted a végsőkig csak azért, hogy a végén a karjaimban lehess.Hiányzol!

Ekkor feltűnt egy kisember Leon mellett.A színpad szelleme, Fantom.

-ÁÁÁ ittvagy Fantom! Hiányoltalak az elmúlt napokban. Hol voltál?

-Itt is, ott is.

-Milyen válasz ez?

-A skorpió sóvárog a nyilas után.Ám nem érheti el őt.A halak is szeretné a nyilas szerelmét. Ebből hamarosan csata lesz. De mi ez? Egy meteor. Valakinek felragyogott a csillaga. És ez a valaki megváltoztat mindenkit.

-Mi? Egy új csillagkép? Nem arra a lányra gondolsz aki ma fellépett álruhában?

-Igen is meg nem is.-felelte és eltűnt.

-Áhhh csak egyszer tudna világosan fogalmazni!-mérgelődött Leon.

-És akkor lépett be a képbe a lány, mikor May zuhant.Hmm ez a testalkat. Ezek a mozdulatok. Ismerős. De nem lehet Ő. Heszen neki nincs ilyen teste.

Ekkor ért ahoz a részhez a film, mikor az állarcos rámosolyog Leonra.

-Miii?? Vissza!-kiálltott Yuri

Újra megnézte. Megállította a mosolynál. Csak nézte.

-Ez nem lehet. Hisz ez Sora! Bár nemlátom a szemét de a mosolya az!

Hát visszajött! De holvan? És miért nem van itt köztünk?

Az a mosoly.Nem lehet! Sora! Visszajött! És milyen csinos lett!-pirult Leon

Az enyém leszel, Sora Naegino.Az enyém és senki másé!-gondolták egyszerre

Reggel mindenki ment még gyakorolni. May elgondolkodott a tegnapi előadáson. Nem fogadja el az állarcost. Ezért ha ma is feltűnik leleplezi!

Dontötte el.Eljött az előadás. A közönség már tűkön ült. Látni akarták az állarcost. Első jelenet. Második.Harmadik. Negyedik. Még mindig nem látják.

Hatos jelenet. A herceg először találkozik Hamupipőkével.És ekkor!

Feltűnt az állarcos. A háttérben mutatványozott. May odaogrott ahol Sora volt de gyorsabb volt. Elöl van már. A közönség tombol.

-Nem NEM ! Nem engedem ,hogy elvedd a csillogásomat!-gondolta May

Hirtelen odaugrott Sorahoz. Megfogta a maszkját és letépte. Mindenkiben megállt az ütő! Sora zuhan!!...

Folytatása következik...