Angyali mosoly

Sora a repülőn ült.Azon gondolkozott, hogyan menjen oda a többiekhez.

-Helló! Emlékszetek még rám? Sora vagyok. Visszajöttem.

ÁÁÁ ez nem jó! HUhhhh! Biztos elfelejtettek.Yuri biztos talált egy másik lányt.

Leon biztos, hogy összejött May-jel és most ők a csúcs.Kalos is levette Sahrat nagyon remélem.Rosetta Már kész nő lett. Marion és Geonethen együtt szerepelnek. Anna bohóckodik, Mia történeteket ír.Remélem, hogy így van.Mitévő legyek? ÁÁÁ majd meglátom ha odaértem.-gondolkodott Sora.

2 óra múlva leszállt a gép. Sora fogott egy taxit. Elment a Kaleido-hoz.Kiszállt, kifizette az utat, és körülnézett. Semmit sem változott.Minden a régi.

-Na nézzük mi a következő műsor.A hamupipőke.Hmmm Meg kell néznem! Kíváncsi vagyok milyen lehet.-gondolta Sora

-De nem engedem, hogy fekismerjenek! Állruha kell! Én mostmár egy másik Sora Naegino vagyok.

Elsétált a szálló előtt aztán egy hotelig. Ott kivett egy szobát. A mestere nevétadta meg. Felment. Lepekolt és ment megnézni mi válltozott meg . Úgy tett, mint aki most látta először a várost.Megszólította a portásnőt.

-Elnézést, de én ma érkeztem Németországból és nem tudom milyen helyek vannak itt.

-Igen természetesen segítek hölgyem! Tessék! Itt van egy utikönyv. Ebből választhat helyeket, miket megnézne. És hozzá van térkép is.

-Ohh köszönöm! – Sora megfogta a könyvet és kisétált.

-De gyönyörű nő! Csak árad belőle a szeretet. Bárcsak én is ilyen lehetnék!-sóhajtott a portásnő.

-Rendben! Nézzük csak. ÁÁhhh meg is van ! Itt van a közelben egy park. Megnézem aztán meggondolom, hogy hova is menjek.

Sora elindult a parkba. Rengeteg fa, virág de kevés ember volt ott. Leült egy üres padra és nézte az utikönyvet.

-Hmmmm hova is mehetnék. Ohhó itt van egy eldugodt utca. Igen és van itt egy szabóműhely is . Ezaz! Varratok magamnak egy olyan ruhát amiben nem ismernek fel.Tehát elindult abba a kis utcába. Meg is találta amit keresett. Egy régi épületen az állt, hogy Szabóműhely.Bement. A csengő megszólalt.

-Öhhmm Jónapot! Van itt valaki?

-Igen!Igen!Itt vagyok kedvesem!

Egy dundi hatvanéves, őszes és ráncos néni jött elő a hátsó ajtón.

-Miben segíthetek kisasszony?

-Háát ööö én szeretnék varratni egyn kosztümöt magamnak.

-Igen és milyen legyen?

-Hmmm ne látszon ki a hajam. Állarc takarja az arcomat félig. A nadrág legyen térd alatt.Legyen keszgyűm. A felsőm a kesztyűhöz legyen igazítva. És a hasam is kilátszhat. A cipőm legyen térdigérő. Úgy ennyi!

-Ohh rendben!-és feljegyezte a tudnivalókat.-És megtudhatom a nevét?

-Ja igen a nevem Sora,Sora Naegi...

Az idős hölgy felkapta a fejét!

-S-Sora Naeginohoz van szerncsém?Hiszen ez ... Ohh bocsánat be sem mutatkoztam. A nevem Mary Luise.De csak hívj Mary néninek.Istenem micsoda megtiszteltetés! Egy sztár jött el az én szegényes műhelyembe és,...

-És szeretném ha nem mondaná el senkinek sem, hogy itt vagyok. Ez titok.Kérem!

-Ohh persze . Lakat a számon.-a néni a szája elé tette a kezét.-De kérem kisasszony mondja el hol volt ilyen sokáig. És hogy megváltozott! Rá sem ismertem önre, pedig az egyik rajongója vagyok!

-Bocsásson meg de nem szeretnék erről beszéni.Ezek maradjanak az én titkaim.-mosolygott Sora.

-Ohh Oké! Megbízhat bennem! Holnapra készen lesz a ruha ígérem!! De előtte a méreteit leveszem jó?

-Persze!

Mary levette a méreteit Soráról.

-Na ez is megvan!-mondta a néni- Holnap jöhet próbára a kisasszony.

-Rendben és köszönöm!

Sora elhagyta a helységet. Kilépett az utcára. Már kezdett esteledni. Visszament a hotelba.

-Ohhh én bolond! Elmondtam a nevemet ! Remélem tartja a száját a néni!

Felment a lakosztályába és lezuhanyozott.Utána lefeküdt aludni.Nem is sejtette, hogy valaki figyeli.Valaki, aki mindent tudott róla. Hirtelen eltűnt. Nem tudni hova.

Reggel Sora nyolckor kelt. Lement reggelizni. Utána elment sétálni. Annyira elvolt magában, hogy nem is vette észre, hogy a Kaleido szállásánál jár.Elmosolyodott.A régi emlékek jutottak eszébe. Amikor megérkezett. Layla bánásmódja. A Tripla illúzió mutatvány min ő ,Mia és Anna mutatott be.A kis hableány, az 1001 éjszaka meséi, a Szabadság című darab. Amikor Leon megérkezett és harcolt May-jel a főszerepért. Ezek, mind egy másik kor emlékei.Hirtelen hangokat hallott.

-Jajj nem tudom mitévő legyek! Valami egészen új és látványos kellene a műsorba ,de nincs semmi ötletem-mondta Mia

-Majd csak kitalálsz valamit ! Nefeledd Sora miatt maradtunk itt!Az ő álmát visszük tovább!!!-mondta Anna

-Igazad van!
Kifordultak az utcára. Nem volt senki sem kint.Elmentek az ebédlőbe.

Sora ezalatt  a sövény rejtekében volt.A könnyek utattörtek a szeméből.Az Ő kedvéért maradtak! Nem felejtették hát el !Kiszabadult a rejtekhelyéről és szaladni kezdett.Megmenti Mia műsorát ha belegebed is.Futott egészen a szabóműhelyig.

-Elnézést! Mary!! Kész a kosztümöm?

-Ohhh igen ! Most fejeztem be éppen! Kérem próbálja fel! Ott hátul van a fülke.

-Köszönöm!

Sora bement. Felvette a ruhát. Pontosan olyan volt mint mondta.Megnézte magát a tükörben. Magára sem  ismert.

-Bejöhetek?

-Ühümm-válaszolta Sora

-Gondoltam, hogy te....Agyaég ez ..ez ...

-Olyan kihívó?

-Nem! Olyan jól áll Önön ,hogy még May Wong is megirigyelhetné!

-Ohhh Köszönöm!-pirult el Sora-Itt a pénz! Nagyon jó munkát végzett!

-Én köszönöm! Olyan boldoggá tett az a tudat, hogy segíthettem, hogy rögtön sírvafakadok!

-Na azt azért ne! –mosolygott Sora.

-Viszlát!

-Viszlát!

Sora hónaalatt a ruhával visszament a hotelba. Este elment az előadásra.

Elvegyült a tömegben így nem vették észre a társai. Fellopakodott a trapézok fölé.Ott gyorsan átöltözött. Elrejtette táskáját és elbújt a sötétségben.Várt. Várta az előadást.

-Mindenki a helyén. Kezdhetünk!-szólt Mia a mikrofonba.

Fények, csillogás, mutatványok. May elugrott, de nem érte el Leon kezét. Zuhant. Nincs semmi ami megállíthatná a becsapódást. Leon sem érte el. Vége.

Sora leugrott az alatta lévő trapézra. Onnan May felé ugrott. Megfogta a kezét és feldobta a legközelebbi trapézra. Ő zuhant. A közönség lélegzetét visszafolytva várta a becsapódást.Sora eltűnt a sötétben. Nem hallott senki semmit.Sora hirtelen a semmiből visszaugrott a trapézra és leült rá. Nézte Leon és May megrökönyödött arcát. Elmosolyodott. Felugrott a legmagasabban lévő trapézra. Onnan levetette magát.

-ÁÁÁÁhh-kiáltott valaki

Sora nem pánikolt. Egy trapéz éppen ekkor lendült alatta. Megfogta a lábával.

Sora a forgó trapézt fogta a lábával.Újra elmosolyodott. Elkezdett pörögni fejjel lefele. Az Aranyfőnixét fogja megcsinálni. Mindenki kidülledt szemmel figyelte eme titokzatos artista mutatványát.Egyre gyorsabban és gyorsabban. Végül ellökte magát és pörögve szállt feljebb és feljebb.Hirtelen egy szürkr fultot vélt felfedezni mellette. Utána meglátta a füstszürke szempárt is. A másodperc tört részében találkozott tekintetük. Sora mosolygott.Leon szeme tele vol kíváncsisággal, haraggal és megdöbbenéssel.

Sora kitárta a kezét és a lábát a legmagasabb ponton. A közönség tombolt. Tetszett nekik a lány.Ám ekkor Sora felkapaszkodott az álványzatra és a sötétben köddévált.

-Ki volt ez? –kérdezte Leon magában...

Folytatása következik...