|
Tangó mennyen és poklon át
2008.08.12. 09:35
Angyalian démoni dilemma
- Hogy... mivé?
- Angyallá, mi mássá, süket vagy?!?! Mia nem mondta ki, mert ahhoz túl gyáva, de az arcára van írva és tudom is!!! Meg fog bukni az előadás, és ki miatt?! Miattam, mert egyszerűen nem vagyok képes megtalálni a karakteremet, nem vagyok képes angyallá válni... - a kínai lány teljesen magába zuhant. Sora gyorsan bevezette a szobába és leültette az asztalhoz, majd elé rakott egy pohár hűtött limonádét.
- És... miért hiszed azt, hogy én segíteni tudok neked ebben?
- Az Istenért, Sora, ki a csuda hajtotta végre az Angyalok táncát?!?!?!
- May, attól, hogy leordítod a fejem, nem lesz jobb.
Kopogtak az ajtón. Jobban mondva valaki ököllel dörömbölni kezdett rajta.
- Ki lehet az ilyenkor?
Sora odasétált és kinyitotta az ajtót. A lány, aki épp ott állt, már épp készült újra rácsapni teljes erőből.
- Rosetta?
- Ó, Sora!!!! - kiabálta sírós hangon a lány és Sora nyakába vetette magát. - Sora, kérlek, segítened kell, ki fognak rúgni a társulatból!!! Nem tudok démonná válni!!!
A három lány némán ült az asztal körül. Rosetta és May egymás mellett, Sora velük szemben. May üres tekintettel révedt a limonádé felkeveréséhez szolgáló kanál csúcsán táncoló cseppre, Rosetta pedig még üresebb tekintettel kavargatta az italt, de már valahogy a századik keverés környékén járhatott. És úgy tűnt, tényleg számolja.
- Na jól van, lányok, ez egyszerűen szánalmas. Rosetta, hagyd abba a kavarást, May, tedd le azt a kanalat és figyeljetek rám. Úgy, rendben, nagyon jó. És most mondjátok el, hogy mi is a probléma tulajdonképpen.
- Amikor Mia... -kezdte összecsukló hangon May. - kiosztotta a szerepeket, akkor még nem gondoltam, hogy... hogy ennyire nehéz lesz. Eleinte megcsináltam az ugrásokat hibátlanul, amiket írtak, szóról szóra követtem a forgatókönyvet. De aztán... azt gondoltam, ahogy egyre gyakorlok, egyre inkább sikerül is majd átvennem a szerepemet, vagyis sikerül angyallá válnom. De nem. A teljesítményem egyre romlott, az a kép, amit kialakítottam, amivé tudom, hogy válnom kéne, elúszott...
- Rosetta?
- Tessék? - hümmögte a lány.
- Neked mi a problémád?
- Tulajdonképpen... egyszerűen én sem bírom megformálni a karakteremet. Gonosznak kell lennem, egy ördögi démonnak, aki belülről fakadóan tagadja meg a jót. Ismerem a szerepet, tudom is, hogy kéne eljátszanom... de nem megy.
A két lány újra visszazuhant a letargiába, Sora fejében pedig egymást kergették a gondolatok.
- „Csak egy démon tudja előcsalni az angyalt... de akkor... ha Rosetta nem válik démonná, May sem lesz képes angyallá válni!”
- Úgy, itt jó is lesz! - állt meg végül Sora. A Cape Mary parkban álltak, a játszótéren.
- Miért jöttünk ide? -kérdezte May.
- Megpróbálok segíteni rajtatok.
- De késő este?
- Tudsz jobbat?
- Nem.
- Akkor figyeljetek.
- Rendben... - mondták kórusban a lányok.
- Kiváló. Na szóval, Rosetta, tessék. May, te pedig mássz fel arra a mászókára és állj féllábon.
- Diaboló? Mit csináljak egy diabolóval? -nézett értetlenül Rosetta a kezébe adott játékra.
- Amit éveken keresztül, semmi mást. Hajrá.
- És ez hogy fog segíteni?
- Az még titok, majd meglátod. „Hát ha én azt tudnám... de valamit muszáj kezdenem.”
- Sora, jó lesz ííííííííííííííííííígy?!?!?! - May féllábon egyensúlyozott egy mászóka rúdján, de a mondat végén elvesztette egyensúlyát és oldalra zuhant.
- Minden rendben? -lépett oda a földön ülő lányhoz Sora. Rosetta közben elmélyülten meredt a pörgő diabolóra.
- Igen, persze...
- Akkor mássz vissza és folytasd.
- De az mire jó? Na várj csak... te meg akarod tanítani nekem az Angyalok Táncát?
- Vártam, mikor jössz rá. Igen, ez a célom.
- De azt rajtad kívül senki se képes végrehajtani!!!! És időnk sincs rá!!!
- Azt kérted, hogy segítsek. Akkor most tedd is azt, amit mondok, kérlek. „Sajnos itt a kulcs nem May, hanem Rosetta. Neki kell démonná válnia, nem pedig Maynek angyallá. De... miért nem csalogathat elő egy angyal egy démont?” Rosetta, egy kicsit élénkebben, ha kérhetném!
Az egyik pálca kicsúszott Rosetta kezéből, a labda pedig elszabadult, egyenesen a lány homlokának ütközve.
- Au!!!
- „Jajj, Anyám... ez még annál is nehezebb lesz, mint gondoltam...”
Sora fejében még akkor is a probléma képei villogtak, amikor elrugaszkodott az állványról, hogy átlendüljön egy forgáskombinációs szaltóval a levegőben lévő tánctérre. Démont kell csinálnom Rosettából, de hogy? - csak ez a kérdés zsongott a fejében.
Lengett még néhányat, majd amikor már a vízszinteshez közeledett és a holtpontra ért, elengedte a trapézt. Függőlegesen szállt a levegőben, majd lassan elkezdett forogni a tengelye körül, álló helyzetet véve föl.
- „Ez az a jelenet, amikor Victoria másodszorra jelenik meg Juan előtt... ártatlannak kell látszania, hogy aztán megmutathassa valódi énjét...” Sora felgyorsított a forgásban, majd a tetőponton megállt és kicsapta oldalra a karjait.
- Igen, itt bomlik majd szét a ruha... -kommentálta magában a mutatványt Mia, majd elkiáltotta magát. - Rendben, ennyi elég, a folytatást majd holnap próbáljuk!
Sora odafordította a fejét, majd megfordult és visszaérkezett a trapézra. - Értettem!
Mia gondolkodott egy kicsit, majd újra elkiáltotta magát. - Engedjétek le a forgó trapézokat, az angyal és a démon párbaja jön!
Sora éppen elhagyni készült a színpadot, amikor a rendezőlány szavait hallva megtorpant és visszafordult.
- Igen... miért is ne...
May és Rosetta teljesítménye az előző esti kiborulás és gyakorlás óta semmit se javult. Sora most látta őket először a manőverek végrehajtása közben, de azonnal megértette, min is akadt ki annyira Mia. Tekintete a lány arcára tévedt, akinek már arra se volt kedve, hogy leplezze kitörni készülő sírógörcsét.
- Na jó, ez így nem mehet tovább! - morogta maga elé Sora, majd egy dupla szaltóval ráugrott egy oldalt fekvő gumiasztalra és a levegőbe emelkedett.
- Sora, te mi a csudát keresel itt?!- kiáltotta May, amikor meglátta a lányt.
- Egyszerűen siralmas, amit műveltek. Gondoltam beugrom, hogy feldobjam a hangulatot. - válaszolta undok mosollyal az arcán, azzal oldalra lendült és mozgásba hozta a forgótrapézrendszert, majd fellendül álló helyzetbe. - Inkább állj félre, May. Téged pedig kihívlak egy párbajra, Rosetta.
Mia közbe akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Az a pár töredék, amit elkapott a lányok párbeszédéből, mélységesen megdöbbentette, főleg a hangnem, ahogy Sora beszélt. Majd ahogy látta tovalendülni a lányokat, egyszerre megértette.
- Hát persze... drasztikus módszer, pont amire szükség van most...
- Mi a fenét művelnek ott fenn?! -rohant oda Ken a rendezőlányhoz. - Azonnal szedd le őket, mielőtt még valami baj történik!!!
- Isten ments, Sora épp most old meg minden problémát... - mondta titokzatos mosollyal, majd a fejhallgatós mikrofonján keresztül beszólt a vezérlőterembe. - Engedjétek le a földre a tánctereket és eresszetek le minden kötelet és szalagot!
A gigantikus rúdszerkezet lassú mozgással elkezdett leereszkedni a földre, ezzel egy időben pedig hosszú, éjszínű tánckötelek és szalagok ereszkedtek le, körben a forgó trapéz körül.
Sora egy lazán kivitelezett spárga után a levegőben a kötelek felé ugrott és elkapott egyet, mielőtt még ellendült volna mellette.
- Gyerünk Rosetta, így nem fogsz legyőzni... -kiáltotta a lánynak a lehető legundokabb és lenézőbb hangsúllyal, amit csak produkálni tudott.
- Miért csinálod ezt velem!??!? - kiáltott vissza a vörös hajú lány, és szemében könnycseppek kezdtek gyűlni, ahogy a trapézon lógott fél kézzel.
- Azért, hogy feladd végre! Ha nem vagy képes démonná változni, inkább nem is folytasd a próbálgatást!
A szavak mellbevágóan értek mindenkit, a hatalmas térségben egyik pillanatról a másikra némult el aki ott volt, csak a forgó trapézok súrlódó hangját lehetett hallani.
- Ne... -nyögött fel Mia. - Ezzel lehet, hogy túl messzire ment...
- Feladni?- suttogta Rosetta, és szemébe furcsa, ismeretlen fény lobbant fel.- Azt várod tőlem, hogy feladjam?! Soha!!! -kiáltotta, azzal a gravitációt meghazudtoló módon lendítette magát hátra, majd érkezett kézzel egy függő szalagra. Körbelendül, majd dereka köré csavarva az anyagot, álló helyzetbe tornázta magát.
Sora elmosolyodott. - „Tudtam, hogy a büszkeséged nem hagy cserbe. Lássuk, mire vagy még képes...”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
