|
Tangó mennyen és poklon át
2008.08.11. 12:35
A próbák elkezdődnek
Sora lassú, tétova léptekkel haladt a táncterem felé. Fehér tornadressze mellé ezúttal felvett egy térdig érő, könnyű, lenge kis szoknyát, és természetesen az új, fekete tűsarkú tánccipőt.
- „Á, ez nem lehet igaz, ebben a cipőben még járni sem tudok, nem hogy táncolni. Ki fogom törni a bokám az első lépésnél...”
Hirtelen lépteket hallott a háta mögül. Megfordult, ám a gyors mozdulattól kibillent egyensúlyából és hátrazuhant, azonban még mielőtt talajt foghatott volna, egy erős kéz ragadta meg a karját, és visszahúzta függőlegesbe.
- Úr Isten, ez csak egy hajszálnyin múlott... köszönöm, Leon... megmentetted az életemet...
- Szóra sem érdemes. -felelte a férfi, majd kinyitotta az ajtót a támolygó lány előtt. Sora megkapaszkodott az ajtófélfába, majd szétnézett a teremben.
A tágas helységet, amelyet általában ritka alkalmakkor használtak balettórákra vagy egyéb külön próbákra, most átrendezték. A falat borító tükrök elől elhúzták a függönyt, és a parkettát borító balettszőnyeg pedig felcsavarva feküdt a túlsó fal tövében.
- Remek, ahogy látom megérkeztek a táncosok... -hallottak egy férfihangot. A terem közepén Kalos állt, mellette pedig egy nő. Hosszú, szögegyenes sötétbarna haja volt, elegáns nadrágot és egy könnyed halvány felsőt viselt, lábán pedig az jellegzetes magassarkú tánccipő. Csak Sorával ellentétben ő stabilan állt a lábán.
- A hölgy Gloria Patricia de la Cortas Silvorenia. Argentin tangótáncosnő, 3 éve világbajnoki címet ért el partnerével. Most tánctanárként dolgozik. -mutatta be Kalos.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket. - Lépett oda a nő Sorához és Leonhoz. - Remélem, nem bánjátok a tegezést...
- Dehogyis...
- Rendben, én nem is zavarok tovább. Sok sikert. -köszönt el az igazgató, majd elhagyta a helységet.
- Nos, akkor vágjunk is bele. - mondta a tanárnő. Majd Sora elképedt arcát látva elmosolyodott. - Gondolom, másra számítottál...
- Nem! Vagyis... tulajdonképpen... nem ilyennek képzeltem egy tangótanárt...
- Hanem egy furcsán öltözködő, kétes és behatárolhatatlan külsejű, nyálas fickónak, ugye?
- Őőő...
- Valahogy sejtettem. De én azért kezdtem el tanítani, miután befejeztem a karrieremet, hogy kiábrándítsam az embereket ebből a téves elképzelésből. Szóval... lássunk hozzá. - csapta össze tenyerét a nő, majd a tükrök felé terelte a párost.
- Úr Isten, úgy nézek ki, mint aki gólyalábon áll... - bámult tükörképére Sora.
- Akkor vedd le a tánccipődet. -mondta Gloria.
- Vegyem... le?
- Semmi értelme bukdácsolnod. Viszont amíg nem megy elég biztosan a járás, addig kapsz egy kis házi feladatot.
- Vagyis gyakoroljak?
- Pontosan. Nos, a tangó elsőre túl nehéz, tehát kezdjük néhány egyszerűbb latin tánccal bemelegítésként...
***
- Fényt! Úgy. Nem, vissza egy kicsi! Többet a pirosból! -dirigált Mia. A rögtönzött műterem, amit minden új műsor előtt fölállítottak az egyik próbateremben, most nyüzsgött a fotósok, jelmezt próbálók és igazítók tömegétől.
- Hol van Sora??? -kiabált át a tömeg feje felett Ken.
- Nem tudom, de már meg kellett volna érkeznie!!! -kiabált vissza Mia ugyanakkora hangerővel.
- Bocsánat, elnézést, köszönöm, itt vagyok! -furakodott át az emberek között a japán lány. - Ezer bocsánat... de ebben a cipőben nem tudok gyorsan mozogni.
- Akkor miért ebben közlekedsz?!?! - tornyosult dühös képpel a lány fölé Mia.
- Me-me-mert a tánctanárnő, Gloria azt a házit adta, hogy gyakoroljam a járást a cipőmben...
- Na és legalább jól megy már a tangó?
- Hááááát, tulajdonképpen abba még ugye nem kezdtünk bele... viszont a cha-cha-cha és a salsa már mesterien megy!
- Mindegy... ott a jelmezed, van húsz perced, hogy a varrónők rád igazítsák. Addig May és Rosetta! Ti jöttök! - adta ki az utasítást a rendezőlány, majd a már dolga végezte embereket kitessékelte a a teremből.
***
- És lép, lép, ráz ráz ráz, lép, lép, ráz ráz ráz, Leon, figyel jobban a csípődre, lép, lép, ráz ráz ráz, gyerünk, Sora, rázd egy kicsit a feneked. Remek, elég lesz.
- Huh...
- Azt hiszem, a cha-cha-chát lezártnak tekinthetjük. - mosolyodott el Gloria. - Most, hogy legalább már van egy kis fogalmatok a latin táncokról, azt hiszem, nekivághatunk a tangónak.
Sötét este volt. A Színpad előtti nagy üveggömbben már ott forgott a következő előadást hirdető plakát, rajta vörös betűkkel a felirat: Tangó mennyen és poklon át. Az egész alakos kép Sorát és Leont ábrázolta. Sora sejtelmes, kihívó mosollyal tekint a nézőre, amit csak tetéz felfogott haja, amiben oldalt egy nagy vörös virág díszeleg, miközben egyik lába rézsút felhúzva, melyre ráomlik tűzvörös, bodros hatású ruhája, jobb karját pedig oldalra emeli. Feltartott kézfeje Leonéban nyugszik, aki másik kezével átöleli a lány derekát, arcát pedig a nyakába fúrja. A férfi fekete, hosszú ujjú, jellegzetes latin táncruhát visel, és a megigézetten, rabul ejtetten öleli át gonosz, de csábító nőt.
- „ Rendben, álljatok meg egymás mellé.- Adta ki az első utasítást Mia a jelmezbe öltözött párosnak. - Leon, te állj Sora mögé. Állj, sminkkorrekció!
- Jajj, neeee, már megint.... - sóhajtott fel immáron sokadjára Sora. Egy sminkmester azonnal odajött, és a különféle ecseteivel és festékeivel nekilátott helyrehozni az elkenődött szemhéjtust.
- Na lássuk csak... -merült gondolataiba a rendező lány. - Vajon milyen beállás lenne a legtökéletesebb...? Ez az! - mosolygott elégedetten, majd a szemfestéktől szenvedő Sorára vigyorgott. - Nem fogsz neki annyira örülni, de én már akkor is előrelátom a sikert.
- Kérdezősködjek, vagy inkább a saját érdekemben ne? -kérdezte a japán lány, ahogy mereven felfelé bámult, miközben épp szempilláját spirálozták.
- Felesleges, úgyis mindjárt megtudod. - Mondta, majd Leon felé nézett, akin szintén ágaskodott néhány jelmezes és sminkes. A férfi úgy tűnt, némán, kifejezéstelen arccal tűri, hogy a sminkes alapozót ken az arcára. - Igen. Ez a póz tökéletesen illusztrálni fogja a történet hangulatát, azt, amit ki akarok fejezni.
- 'Kezdek félni...' -gondolta Sora, ahogy Mia elszánt – sőt, ördögien mosolygó – arcát nézte.
- Hát akkor gyerünk!
Leon, állj Sora mögé. A képnek ki kell fejeznie az erőviszonyokat, tehát Sora, add a gonoszt és a csábítót, Leon, te pedig az ártatlant, akinek fejét elcsavarta maga az ördög. Bocsánat... egy kicsit elragadtattam magam. Szóval Sora, emeld fel a bal... nem, inkább a jobb karodat, Leon, te pedig fogd meg, és öleld át a másik karoddal Sora derekát.
- Hogy miacsuda?!?!
- Jól hallottad, Sora. Leon, ha lennél olyan kedves...
- 'Nekem ez sok!'
- Valami baj van netalán? - kérdezte csípős hangon Mia.
- Nem, dehogyis. 'Ez csak egy szerep, amit el kell játszanom. De Ő hogy a csudába képes még most is ilyen hideg és nemtörődöm lenni?!' - morfondírozott a lány, miközben Leon a legtermészetesebb módon ölelte át derekát és húzta magához. - 'Persze ő is csak szerepet játszik, mint mindig, de akkor is...'
- Remek, Sora, nézz a kamerába, vágj élethűen ördögi arcot és húzd fel a bal lábad oldalra, mintha egy tánclépés közben lennétek épp. Leon... remek, tulajdonképpen pont ezt gondoltam! 'Csak nem mertem kimondani.' -tette hozzá magában a rendezőlány, miközben minden erejével azon volt, hogy elfojtsa mosolyát. Sora villogó tekintettel meredt rá, eközben Leon éppen belefúrta arcát a lány nyakába. - 'Tiszta élethű...' - bámult magában Mia, de aztán Sora köhécselése magához térítette.
- Khm, khm, megmondanád, meddig kell még így állnunk?
- Ja, persze! Amint kész a fotó!
- 'Ha azt vesszük, annyira nem is zavar.' - gondolkozott Sora, miközben magára öltötte a tőle telhető legördögibb és gonoszabb mosolyt, és a vakuk sorban kattogtak körülöttük. - 'Hisz csak szerep, elvégre én vagyok Victoria, a gonosz, aki elcsábít egy ártatlan férfit. Igen, nem is értem, miért csaptam ekkora hűhót a dolog körül... de akkor... miért érzem azt, hogy most éppen győzködöm önmagamat? Mi a fene van velem?!?' "
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
