Mindent a szeretteinkért II.

A fájdalom. Elhagyam szeretet színpadomat. Elváltam a barátaimtól. Otthagytam a szerelmemet csak azért, hogy itt az isten hátamögötti helyen eddzek csak azért, hogy megvívjak egy buta csatát a sötétséggel. Meddig fogom bírni? Mi lesz ha kiállom a próbákat? Ezt csak a Sors tudja.-gondolta Sora

-Nem jó! Újra!-kiálltotta tucatjára Kiromi.

-Igen!

Sora egy vékony gerendán volt. Fejjel lefele . Egy ujjal kellett megtartania a gerendán magát. Nem sok siker koronázta,hisz mindig elkalandozott.

-Sora! Gyere le!-szólt mestere

Lejött. Kiromi odament hozzá.

-Sora! Látom bánt valami. Kérlek mond el.

Sora bólintott.

-Csak az van, hogy nem tudom mi lesz ha kiállom ezeket a próbákat. Mit akarok bizonyítani? Mi lesz ha sikerül. Mi lesz velem és a szeretteimmel?

-Sora.Tudom, hogy nehéz, de ki kell tartanod! A barátaidért akik visszavárnak.Magadért, hogy megismerd az erődet és lelkedet.De soha ne érezd azt ,hogy te nem tettél meg mindent amit csak tudtál!Ne feledd!! ŐK mindig veled  lesznek és támogatnak.Szerintem nincs annál nagyobb erő,mikor egy másik személyért harcol valaki. Mert ilyenkor beleadod szívedet, lelkedet abba, hogy megvédd.Te ilyen vagy.-mosolygott Kiromi

-Köszönöm mester! Mostmár értem.Megteszek minden tőlemtelhetőt!!-válaszolta erélyesen Sora

-Helyes!!Folytasd!

Sora újra felmászott a gerendára. Most még elszántabban , mint az előbb.

-Megcsinálom!! –gondolta-és megjelentek az emlékei, mik összekapcsolták őt és a barátait. Ezekre gondolva erejét megfeszítve koncentrált.

Több ehhez hasonló kiképzést kapott. Sokszor a kimerültségig hajtotta magát Sora.Mikor végeztek, elkezdte Kiromi kioktatni Sorat a fegyverek használatáról. 

Először a kardokról, utána az ostorokról és végül az íj és a nyíl használatáról adott át tudásából.Sora nagyon ügyesen bánt a fegyverekkel.Hamarabb,mint  Kiromi gondolta elsajátította a mozdulatokat.

Ezek után kellett felkészíteni Sorat a test- test harcra. Sok erősítő gyakorlatot végeztetett vele és meg is lett az eredménye.Sorara már csak egy feladat várt. Megtanulni, hogyan kell az erejét a harcba vinni, és külön harc nélkül legyőzni az ellenséget. Az erejét használja csak. Semmi mást.Sok kínlódás után de sikrült ez a feladat is. Mostmár készen állt, hogy megküzdhessen a gonosszal.

Ez alatt az idő alatt eltelt három év. Sora alaposan megváltozott. Haját levágatta.

A nyaka  alljáig ért.A szeme is megváltozott.Sokkal nőisebben nézett, de néha felettébb komolyan.A teste megnyúlt.Furmás feneke és kerek idomai lettek.Teljes egészében megváltozott. Belül megmaradt a gyerek, de tudott nőisen is viselkedni.

-Rendben van Sora. Vége a kiképzésnek. Most pihenhetsz!

-Köszönöm mester!-mondta Sora

Egy templomban volt az egész eddzés. Ez a templom Kiromi mesteré .Hatalmas birtokon volt. Csodálatos csend, béke és nyugalom volt itt.Sora szerette ezt a tájat. Hegyek vették körül. Rengeteg állat lakott a környéken, akiket nagyon kedvelt.De mégis. Valami üresség van a szívében. Valami hiányzik.

-Mi van velem? Mintha a szívem egy darabja valamit hiányolna.-gondolkozott Sora.

Hirtelen felrémlett benne egy emlék. Egy szőke hajú lánnyal áll szenben. Közöttük többméteres üres tér. Megfogják egyszerre a trapézt ami mellettük van.Elrugaszkodnak. Egyszerre mozognak. A negyedik lendület után elengedik a trapézt. Repülnek. Megfogják egymás kezét és körbe-körbe repülnek.Megcsinálnak különbféle mozdulatot. Aztán ellökik egymást. A szőke hajú lánynak fájdalma van. Éppen elkapja a trapézt. Sora megfordul. Nézi a lány arcát és ezt mondja:

-Layla kisasszony!

Sora csodálkozott egy darabig, de aztán rájött mi hiányzott neki.A Kaleido Színpad. A barátai. Layla kisasszony.És a szerelme:Yuri Killien.Hisz megigérte, hogy visszatér. Igen! Visszamegyek!

Ekkor megjelent Sophy mosolygós alakja és bólintott. Majd eltűnt.

Sora döbbenten nézett maga elé, eztán ezt suttogta:

-Köszönöm Sophy!

Vissza szaladt a templomba. Kiromi egy szobor előtt ült és imátkozott.

-Döntöttél Sora?

-Igen! Visszamegyek!! Várnak rám! Meg meg is igértem nekik.

-Helyes!-mondta mestere- De ne feledd! Ez a templom mindig menedéket nyújt neked.

-Köszönöm!-mosolygott Sora és megölelte Kiromit

Mestere visszaölelte. Megszerette Sorat. Úgy tekintett rá,mint a saját lányára.

-Sok szerencsét!

Sora bólintott.felment a szobájába összepekolni.

-Kedvesem! Csak most kezdődik az igazi harcod az életben. Remélem jóra használod az  erődet!

Sora összerámolta holmiait. Kisétált az ajtón. A lépcsősornál még visszanézett.Majd itthagyta a templomot, benne Kiromi Ruuhyval. Elindult vissza az álmaihoz.Tele reményekkel. álmokkal, szeretettel szállt fel a Cape-Mary-be induló repülőbe.Nem is sejtette milyen meglepetést fog okozni az ottélőknek.

Folytatása következik...