Mindent a szeretteinkért I.

Németország. Csodálatos.Rengeteg hegycsúcs várja, hogy meghódítsák.A síkságon rengeteg védett növény őshonos. Szép hely a kikapcsolódáshoz.

-De én nem ezért jöttem ide. Azért jövök, hogy tanuljak, eddzek, hogy megvédjem a szeretteimet. Harcolni fogok.Igen!

Sora leszállt az állomáson. Rengeteg ember jött-ment körülötte. Most mit csináljon? Megismeri a mestere? Úgy döntött leül a váróteremben és ott vár, hátha megjön a mestere.Várt. 30 perce ült. Magaelé bámult. Hirtelen egy árnyék rajzolódott ki előtte. Felnézett.Egy karcsú alakot látott. A haja a vállát súrolta és piszkozbarna volt. A szeme kék volt. Az arca kicsit ráncos volt. Látszott rajta, hogy nem huszonéves. Oda sétált Sora elé. Sora felállt. Most vette észre, hogy ő nagyobb a nőnél egy félfejjel.

-Sora Naegino?

-Igen!

-Szerbusz! A nevem Kiromi Ruuhy.Én vagyok a mestered.

-Örvendek mester!

-Rendben! Most gyere!

-Igen!

Kiromi leintett egy taxit. Beültek. Megadta az úticéljukat és máris indultak.

Nem beszéltek, inkább a tájat fürkészték. Elérkeztek egy hegységbe. A szélén lerakta utasait a taxis.Kifizette Kiromi az utat és elindult . Sora követte. Egy darabig mentek, de aztán megállt a mester.

-Sora!

-I-igen?

-Innen egyedül mész.

-De miért? Én,én nem ismerem a környéket!

-Ne keress kifogásokat! Ha nem csinálod,akkor mehetsz is haza!-mondta erélyesen mestere

-Ööömm rendben! Megcsinálom!

Kiromi bólintott.

-Az a magas fa a cél. Ott várlak 2 óra múlva.

-Rendben!!

Bólintott és elkezdett futni az erdő felé, de olyan sebességgel , hogy rögtön eltűnt Sora szeme elől.

-Oké!  Elindulok!

És ő is elkezdett futni. Az erdő nagyon sötét volt.Alig jutott a fák miatt fény az aljnövényzetnek.Hamar elvesztette a tájékozódási képességét Sora.Ment amerre sejtette a célt. Hirtelen suhogást hallott a feje fölött. Felnézett. Több ezer vörös szempár meredt rá. Hátrált egy lépést. Rosszul tette. A denevérek, mert azok voltak, felrepültek. Sora kalinpált és sikíttozott.Utálta a denevéreket.

-Hehehe. Na mi van kis ember! Félsz tőlünk?Mi?

-Ki-ki szólt?-és keresni kezdte a hang forrását.

-Itt vagyok!-mondta a hang

Sora felnézett a legmagasabb ágra. Egy hatalmas denevér fejjel lefelé lógott ott.

Sora arcát elöntötte a félelem. Soha nem látott még ilyet.

-Na , valami baj van? Nem láttál még ilyet mi? De nem is fogsz többé látni semmit, mert meghalsz!

És a denevér felröppent. Őrült sebességgel kezdett körözni Sora köröl.Soa szemével nem tudta követni, ezért behunyta szemét és úgy várta a halált.

Hirtelen nagy nyugalom támadt benne. Minden érzéke a suhogásra összpontosított. Pontosan tudta hol van a denevér. Érezte, hogy most jön lecsapni rá. Kinyitotta a szemét és abba az irányba fordult, ahol a denevér le akar csapni. A jobb keze ökölbe szorult, és lendült.Talált! A denevér az arcába kapta! Öt métert repült vissza.

-Ho-hogy tudtad, hogy hol vagyok? Ember nem tud követni engem!-mondta

és közben fogta az ütés helyét az arcán.

-Nem tudom mi van velem.-mondta Sora.

A kezében megjelent egy fénygömb. Akaratlanul is a denevérhez dobta.

-Ne!NEEEE!-és megsemmisült a borzalom.

Sora elcsodálkozott a történteken. Ezt ő csinálta volna?Igen,nincs kétség efelől.

Újra becsukta a szemét. A tenyerét magaelé nyújtotta. A fényre gondolt. Kinyitutta a szemét és ott volt a fénygömb. Evvel a kevés , de megnyugtató fénnyel újra útnak kelt. Most könnebben haladt,mint az előbb.

Az út többi részében nem akadt több gond. Egy óra ötvenöt perc alatt kijutott az erdőből és elérte a célját. Kiromi már várta.

-Ügyes voltál Sora. És most kezdődik az igazi kiképzés!

-Igen!-válaszolta Sora

Folytatása következik...