- Törölközőt merre találok, és a fürdő merre van? Szeretnék lezuhanyozni- mondta a férfi és odament Sorához, aki mostanra felállt az ágyról
- Gyere ... megmutatom- s ment is ki a szobából a lány, a férfi pedig követte, mint a kiscsirke az anyját
- Itt van a fürdő...- lépett be a helységbe a lány és megállt egy kis szekrény előtt
- Itt pedig találsz törölközőt- mutatott az egyik polcra, ahol voltak színes és fehér törölközők
- Köszönöm, te nem zuhanyzol?- kérdezte a férfi, s megjelent egy furcsa tűz a szemében, ami feltűnt a lánynak, de nem szeretett volna engedni a csábításnak

- De majd utánad- mondta kicsit elpirulva a lány
- Biztos?- kérdezte komolyan a férfi
- Igen- s kicsit pipacsvörösen kiment a lány a fürdőből, egyenesen a szobájába... Negyed óra múlva kopogást lehetett hallani az egyik ajtón, közben Sora odasétált az ablakhoz és figyelte a holdat és az alvó várost és a nyugodt tengert
- Tessék... mondta Sora, s érezte, hogy valaki közeledik felé, egyre hevesebben kezdett verni a szíve
- Mondd- mondta álmosan Sora
- Mehetsz te is zuhanyozni- s ezt a lány fülébe súgta, aki beleborzongott ebbe a mondatba
- Rendben, megyek ...vagyis mennék- s közben látta, hogy a férfi elállja az útját. Férfi félreállt, s utat engedett a lánynak. Kiment az ajtón és egyből a fürdő felé vette az irányt.
- Tudom, hogy vágysz rám...- mondta még az ablak előtt a férfi és ezzel ki is ment a szobából a sajátjába...Sora óvatosan jött ki a fürdőből, hiszen, nem szeretett volna találkozni a férfivel...

Mind a ketten nyugovóra tértek, de persze egyikkőjüknek sem jött álom a szemére, hiszen a ma napon járt a gondolatuk. Sora végül hajnali 2-3 körül el tudott aludni, hiszen megtudta magát nyugtatni. De azzal a tudattal aludt el, hogy holnap nagyon fáradt lesz, de őt a végére egy cseppet sem zavarta. Leon pedig jóval később tudott csak elaludni, mondjuk, ő a gondolat elterelését okosan megoldotta, levett egy könyvet a polcról, már rég kiolvashatta volna a könyvet, de többször el kellett olvasnia egy - egy mondatot, vagy fejezetet, mert néha elkalandoztak a gondolatai.

Sorát reggel a gyerekei ébresztették fel a szokásos módon, halkan benyitottak a szobába, szépen lábujjhegyen odamentek az ágy mellé, és elkezdték figyelni az anyjukat, halkan szóltak hozzá, nehogy mérges legyen rájuk ez a kis incidens miatt...

- Anyuci...Anyuci... Anyucii...- szólongatták halkan a fiúk
- Még egy pár percet adjatok és mindjárt felkelek...- mondta halkan a lány, de úgy hogy félálomban volt...
- Anyuci... Anyuciii....- szólongatta megint halkan a nagyobbik fia...erre Sora kinyitotta a szemét, és rámosolygott a gyerekeire...
- Ti kis csirkefogók- mondta mosolyogva nekik, és felült az ágyon, a fiúk már ugrottak is anyjuk mellé, hiszen a reggeli rajzfilműket nem hagyhatták ki
Szépen csöndesen végignézték a rajzfilmet, a két gyerek hozzábújt az anyjához, és csak úgy voltak hajlandók ott feküdni, sehogy másképp. Ahogy vége lett a reggeli tévénézésnek, Sora egyből vitte a fiúkat felöltöztetni, ahogy beértek a szobájukba mind a ketten letámadták a játszós dobozukat, hiszen abban tartották a játékokat. Egy perc sem telt bele és már minden játék szét volt dobálva. Sora csak mosolygott ezen a tevékenységen, hiszen fiai minden reggel eljátszották már ezt vele. Miután megelégelte, hogy fiai nem figyelnek rá, így felkapta a nagyobbik fiát, és már vitte is a pelenkáztatóhoz, hogy felöltöztesse és persze hogy a pelusát is kicserélje. Már egy ideje azon gondolkozott, hogy lassan rákéne szoktatni a fiúkat a bilire. Ahogy végzett a kicsi Leon felöltöztetésével, le rakta és egyből szaladt is a játékok felé, ahogy látta a kisebbik fia, hogy felé tart az anyja, felállt és kifutott a szobából, anyja hiába ment utána, nem nagyon érte el... A kicsi nem is figyelte, hogy melyik szobába szalad, végül abba szaladt be, amelyikbe " apja˝ volt. Ahogy beért gyorsan bebújt az ágy mellé, hátha nem veszi észre. Közben ...;a férfi már ébren volt. Épp a könyvet folytatta, hiszen alig maradt a végéből pár oldal, ahogy látta, kisebbik fia beront a szobájába, végig figyelemmel kísérte. Egyszer csak megszólalt.

- Mamád elől menekülsz?- kérdezte kedvesen és kikelt az ágyból.Szegény gyerek annyira meglepődött, hogy csak bólogatni tudott.Segítsek elbújni?- kérdezte és odasétált a kicsihez.
- Tudsz jobb helyet? - kérdezte felcsillanó szemekkel a gyerek
- Aha- mondta mosolyogva Leon
- De előbb fel kéne ahhoz öltöznöd.- mondta kedvesen és nyújtotta neki a kezét, hogy jöjjön ki a függöny mögül.
- Rendben;- s odament a gyerek az ezüsthajúhoz és megölelte a nyakánál, végül a férfi felemelte és óvatosan vitte ki a szobából, nehogy az anyja meglássa. Végül pont szembejött a folyosón velük sora és kikerekedett szemekkel figyelte, ahogy kisebbik fia van a kezében és halál nyugodt...
- Elbújt a kicsi fiad, nincs itt...- mondta mosolyogva és az ujját a gyerek elé tette, Sora egyből vette a lapot, hogy belevonta ..." apját"... is a fogócskába
- Szóval a nagyfiú elbújt? Vajon merre lehet - kérdezte anyja és közben a fiát nézte
- Itt vagyok mama- közölte a kicsi Scott
- Merre vagy? Nem látlak.-( kiáltotta végül a lány), s Scott megfogta Leon ujját és arrébtolta
- Hát itt-- - kiáltotta el magát a kicsi...-s már nyúlt is egyből anyja felé
- De elbújtál, meg se találtalak.. közben átvette a kicsit,
- Akkor megyünk és felöltözünk...- (mondta anyja) -Pár perc múlva már felöltözve szaladt ki a szobából,közben a férfi elment zuhanyozni, hamar végzett is, és lement a konyhába , hogy megnézze mit lehetne reggelizni. Közben csöngette, rápillantott a nappaliban lévő fali órára és fél 10 - et mutatott az óra
- Ki lehet az ilyen korán?... mérgelődött a férfi, s közben ajtót nyitott
- Leon...!? .... -nézett rá nagy szemekkel Sarah
- Neked is jó reggelt Sarah- köszönt a férfi és betessékelte a nőt. Közben Sora felöltözött, felvett egy térdig érő farmernadrágot és hozzá egy nem túl kirívó felsőt. Mivel meghallott, hogy csengetek ezért elindult a bejárati ajtó felé
- Sarah néni- kiáltották el magukat a kicsik és olyan nagy lendülettel szaladtak a nő felé, hogy ledöntötték a lábáról
- Na gyertek rossz csontok, s be is vonultak a nővel a nappaliba játszani. Sora eközben készített reggelit a gyerekeinek
- Leon, mit szeretnél reggelizni? - érezte, hogy őt figyeli a férfi
- Amit készítesz...- mondta egyhangúan a férfi
- Rendben...- s elkezdett egy vitamin bombás szendvicset csinálni. A fiai reggelije pedig alma volt lereszelve, rakott bele egy kis kekszport, így már jobb állaga volt az ételnek...
- Gyertek reggelizni ! - kiáltotta el magát Sora, s nem jött senki sem, kivéve a férfit, aki leült az asztalhoz és várt
- Tessék-- mondta Sora kedvesen
- Köszönöm, finomnak néz ki... Ciánt is raktál bele?- kérdezte gúnyos mosollyal
- Ahha - úgyhogy vigyázz, halálos finom reggelit kaptál tőle- mondta gúnyos hangon a férfinak, aki erre csak elmosolyodott, s végül nekiállt reggelizni
- Leon! Scott!- kiáltotta el magát még egyszer az anyja s már futottak is a kicsik , de mint kiderült azért nem hallották anyjuk hívását, mert Sarah épp arcfestékkel festett a gyerekekre kis figurát

Gyorsan megették a fiúka reggelit, hiszen imádták az almát. Közben Sarah is segített megetetni a fiúkat, hiszen egy ilyen reggelizéshez kellett még egy ember Sora mellé. Eddig itt volt Dave aki segített neki, de már nem.

- Na végeztünk, mehettek tovább játszani-( mondta anyjuk), kivette őket az etetőszékből, közben Leon végzett a reggelijével, és oda tette a mosogatóba a tányérját. B enézett a hűtőbe hátha talál benne ásványvizet, talált, is, keresett egy poharat magának, töltött bele és egyből meg is itt. Sora közben elment összepakolnia cuccait, hiszen mennek a kórházba. Leon addig gyorsan elrohant még a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát és ő is elkészüljön. A férfi gyorsabban elkészült és már várta a lányt a bejárati ajtónál. Sora már jött is a lefele a lépcsőn, ahogy leért az ezüsthajú egyből kinyitotta előtte a bejárati ajtót... és még visszakiabált Sarah-nak és a fiúknak...
- Elmentünk, majd jövünk...- s már futottak is a gyerekek, hogy elköszönjenek anyjuktól és az idegentől
- Szerbusz mami...- adtak egy- egy puszit Sorának
- Sziasztok- köszönt el a férfi is de érezte,hogy valami fogja a lábát, lenézett és a kicsi Scott ölelte..., aki mosolygott a férfira
- Kincsem engedd el a bácsi lábát, mert a maminak mennie kell... .- mondta kicsi fiának és adott neki még egy puszit, aki már szaladt is a testvéréhez

Sora és Leon egyből indultak a férfi autója felé, készségesen kinyitotta a lány előtt az ajtót,ahogy beült a lány, becsukta az autója ajtaját és már ment is a volán mögé. Égy fél óra alatt oda is értek a kórházhoz, a férfi gyorsan be is zárta autóját és végül követte a lányt, aki időközben megérdeklődte, hogy merre találják Dave-et.

- Átvitték egy másik szobába, a 345- be- mondta a lány a férfinak, aki csak bólintott egyet és követte
- Van egy olyan érzésem, hogy az a tegnapi boszorka is itt van- mérgelődött a lány, s közben a férfi ezen jót mosolygott
- De ha netalán itt lenne, ne hagyd, hogy felidegesítsen...- közölte rezzenéstelen arccal a férfi
- Majd igyekszem, de nem ígérek semmit- mondta gúnyosan és közben megérkeztek a beteg szobája eléa33; Hát ha lottózott volna Sora, biztos megnyerte volna a főnyereményt, ugyanis ott várakozott az a titokzatos volt feleség

- Jó Reggelt...- köszönt illedelmesen a lány és a férfi
- Maga mit keres itt....-nézett lenézően a lányra a nő
- Látogatóba jöttem-mondta nyugodt hangon Sora
- Magának semmi joga sincs itt lenni, hiszen maga miatt történt ez az egész baleset...- szinte köpte a szavakat a nő
- Szerintem meg igenis jogom van itt lenni- mondta Sora villámokat szórva a szeméből
- Szerintem meg nincs!- Maga csak egy felkapaszkodott kis ribanc- mondta ingerülten a nő és felállt végül a helyéről
- Szerintem az itt jelen lévő Naegino kisasszonyt ne hasonlítsa össze a sarki nőkkel- mondta hideg tekintettel Leon, aki közben leült az egyik székre és csak figyelte a két nő szópárbaját
- Maga csak ne szóljon bele...- nézett mérgesen a férfi felé
- Igen Leon, ne szólj bele majd én elintézem ezzel a némberrel- mondta megvetően és gúnyosan a lány
- Hogy merészel így nevezni- kérte ki magának a nő
- Na és maga hogy merészelt leribancozni? - kérdezte a lány egy kicsit idegesen
- Nekem jogom van az ilyen kis senkiknek ...- s elcsattant egy pofon Sora részéről
- Hogy merészelt megütnió- nézte a nő a lányt, aki most örült annak, hogy végre megtette ezt a kis lépést
- Hát ígyó...-tárta szét karjait a lány
- Kérem hölgyeim, azonnal hagyják abba a vitájukat, ez itt kérem egy kórház !!!- intette fegyelemre a két nőt az egyik nővér
- Rendben...- mondta a lány és végül leült Leon melletti székre
- Ezt még megkeserülöd!- kiáltotta oda a nő sorának, aki ügyet sem vetett a nőre, akit az előbb megütött

- Gabriela ... kiáltotta az orvos a nő nevét
- Kérem jöjjön velem! - mondta a nőnek a doki és már sétáltak is el
- Mondja doktor úr, hogy van a volt férjem? - kérdezte aggódva a nő
- Hát nincs túl jó állapotban- mondta lehajtott fejjel a férfi
- Kérem Doktor úr, tegyen meg érte mindent...- s elkezdett kotorásznia táskájában a hölgy, elővett egy tollat és ráfirkantott valamit
- Tessék... nyújtott át egy csekket a dokinak
- De...de kisasszony...- hebegett a férfi
- Ez a korházé...- mondta mosolyogva a nő
- Köszönöm kisasszony a kórház nevében...- mondta hálálkodva az orvos, s nő visszament a helyére, és gyilkos pillantásokat tett Sora felé
- Mégegyszer köszönjük kisasszony az adományt...kiáltotta el magát az orvos megint
- Micsoda??- kérdezte Sora teljesen kiakadva
- Még az orvost is képes voltál lefizetni? És még ezek után engem nevezel ribancnak? Te lotyóa33;- kiabálta Sora a nőnek. A hölgy pedig csak szépen komótosan leült a helyére és nem figyelt az ideges lányra
- Kérdeztem valamit!!!- tette hangosan a megjegyzést Gabriela, pedig még mindig nem figyelt rá...- Leon pedig fürkésző tekintettel nézte a hölgyet. Sorának feltűnt, hogy leon egyfolytában az előtte ülő nőt bámulja, és ezt nem hagyhatta szó nélkül


- Csak nem tetszik neked ez a ... nő...- s a nő felé mutatott a fejével
- Csak nem féltékeny vagy?- kérdezte gúnyosan a férfi
- Annak látszom?- kérdezte idegesen a lány
- Igen.....-s odasúgta szinte a lány szájához
- Mit eszel ezen a cicababán?...- nézett végig a körmeit néző nőre
- Miért érdekel téged ez ennyire?- kérdezte elterpeszkedve a széken a férfi
- Mert igen is érdekel, hiszen... hiszen...- s nemtudta befejezni a mondatot, mert látta, hogy egy fiatalember közeledik a Mrs. Adományozóhoz



Na vajon milyen vitába fog keveredni még szegény Sora...és ki lehet ez a fiatalember?