- Jó Napot! Önök Mr. William hozzátartozói?- kérdezte az orvos, miközben levette a maszkot az arca elől...
- Hát én a volt menyasszonya vagyok, és ő itt pedig a volt partnerem. Nézett a férfira , de a férfi az orvost figyelte, de azért feltűnt neki, hogy a lány ránézett
- Szóval, akkor senki sincs itt mint hozzátartozója?- kérdezte a nőt és a férfit
- De igen én a hozzátartozója vagyok... hallatszódott egy női hang és mögötte egy fiatal férfi lépkedett...Sora és Leon kikerekedett szemekkel nézték, a nőt
- Elnézést kisasszony ön kicsoda?- érdeklődött az orvos

- Én a volt felesége vagyok és, nemrég találkoztam vele- közölte a nő lenézően
- Jó Napot! ...köszönt kedvesen a férfi, s kezet nyújtott a nőnek
- Sajnálattal kell, hogy közöljem, hogy az ön volt férje kómába esett- mondta az orvos
- Az nem lehet... mit műveltél vele te cafka...- kérdezte a volt felesége Sorától
- Kérem hölgyem válogassa meg a szavait, az itt jelen lévő hölggyel szemben-utasította Leon a nőt
- Maga ne utasítgasson engem... Mr.- mondta lenézően a nő
- Már megbocsásson, de mióta tartózkodik itt az államokban...? - kérdezte Leon olyan közönyösséggel, amilyennel csak tudta
- Szerintem ez nem tartozik magára fiatalember...- közölte a nő
- Mégis mit képzel magáról- végül eltörött Soránál a mécses
- Mi az, hogy mit képzelek, jogom van ahhoz, hogy a volt férjem mellett legyek...- mondta közönyösen a nő
- Szerintem meg semmi köze hozzá...- mondta kicsit idegesen a lány
- Oh...igen? Mégis kinek képzeled magad te kis felkapaszkodott...- a nő nem tudta befejezni a mondatát mert Leon közbelépett
- Kérem, hölgyem ha nem tud uralkodni magán, jobb ha elmegy...- utasította a férfi és odaállt a nő elé...
- Anya gyere menjünk...- mondta halkan a srác, úgy hogy csak az anyja hallja meg...
- Rendben, de még találkozunk nyomorultak...- s ezzel a mondatával el is tűnt Sora és Leon elől...
- Ha még egyszer találkozom ezzel a nővel, esküszöm , hogy megfojtom egy kanál vízben...- mérgelődött Sora
- Leon! Elvinnél Sarah-hoz, hogy a kicsiket haza tudjam vinni...- kérdezte, miközben odasétált a férfi elé...
- Persze...- s ezzel a mondattal már sétáltak is ki..., Egész úton nem szóltak semmit a férfi némán vezetett, Sora pedig gondolkodott a mai napon, hogy ki lehetett az a nő...
- Itt is vagyunk...- közölte a férfi...
- Segítesz kihozni a fiúkat?- kérdezte kedvesen a lány..., s a férfinek erre csak egy bólintás volt a válasza....Bekopogott Sora Sarah-ék ajtaján , a nő kinyitotta az ajtót, és a kezében volt a kicsi Scott , aki épp dörzsölgette a szemét, Sora látta a kicsin, hogy nemrég ébredhetett fel, hiszen még nagyon kótyagos szegényke... Ahogy meglátta anyját, egyből a karjaiba kéretckedett...
- Merre van Leon?- kérdezte a lány
- Én itt vagyok- közölte meglepetten a férfi
- Nem te- a nagyobbik fiam....közölte mosolyogva a lány a férfival
- Szóval a másik fiamat Leonnak hívják....elmélkedett a férfi
- Sarah, óvatosan felvette az ágyról a nagyobbik fiút, oda akarta adni Sora kezébe, de ő intett, hogy adja oda Leonnak, a nő így is tett, a férfi kicsit ügyetlenül fogta meg...de végül sikerrel járt
- Sarah, lenne egy kérésem feléd... suttogta Sora
- Mondd csak...- mondta mosolyogva a nő
- Holnap nem jönnél át hozzánk, hogy ott tudj vigyázni a kicsikre?- kérdezte aggódva a lány, mert lehet, hogy a nőnek már elege van a bébiszitterkedésből...
- Persze, szívesen vigyázok rájuk-- mondta mosolyogva a nő és adott egy puszit a kicsi Scott- nak, aki közben elaludt anyja kezében
- Akkor holnap találkozunk... köszönt el a nőtől...
- Beülök hátra és majd add a kezembe a kicsit- utasította a lány a férfit, aki bólintott egyet., Sora beült az autóba, Leon készségesen odaadta a fiát, elindult a lány lakása felé, közben Sora navigálta, hogy merre menjen, hamar oda is értek, hiszen nem laktak messze a szállástól... Sora épp kiszeretett volna szállni óvatosan , de a férfi megelőzte és kivette a kezéből a nagyobbik fiát....
- Köszönöm...- suttogta a lány
- Gyere menjünk be- közölte Sora miközben a lépcsőn mentek felfele...
- Itt is vagyunk, s felkapcsolta az egyik éjjeli lámpát, aminek hatására nem ébredtek fel a fiúk... Sora gyorsan átöltöztette mind a két a gyereket, Leonnak elállt a szava, amikor látta, hogy milyen gyorsan végzett fiai átöltöztetésével...
- Hmm... ez gyors volt ...- jegyezte meg Leon közel Sora füléhez, miközben rendet rakott a pelenkáztatón...
- Már van benne némi tapasztalatom...- gúnyolódott a lány
- Gyere menjünk ki, hadd aludjanak...- közölte a lány s kezénél fogva kihúzta a férfit a szobából
- Éhes vagy? Kérsz valamit? Esetleg egy kávét, vagy valami üdítőt...kérdezte a lány, s közben a konyha felé vette az irány..
- Egy pohár ásványvíz jólesne...- közölte a férfi és közben rátámaszkodott a pultra és csak figyelte a lányt
- Tessék...- közölte a lány és a férfi elé tolta a poharat...
- Köszönöm...- egy hörpintéssel ki is itta a pohár tartalmát., közben odament a mosogatóhoz és belerakta, Sora pedig megunta az álldogálást és felült a pultra és csak nézett ki a fejéből, közben a férfi is nekitámaszkodott a pultnak, ami Sorával szemben volt...
- Hát akkor én megyek is...- közölte a férfi, mivel néma csend uralkodott körülöttük...
- Ne menj el, légy szíves...- s kapott a lány a férfi ingje után
- Tán szeretnél valamit?- kérdezte a férfi és odament a lány elé, aki megölelte, a férfit ez meglepte , hiszen úgy tudta, hogy haragszik rá a lány, de úgy volt vele, hogy nem kéne egyedül hagynia... így ezért ő is megölelte
- Nem szeretném, hogy itt hagyj egyedül...- mondta Sora és közben belefúrta az arcát a férfi nyakába...
- Biztos, hogy ezt szeretnéd...-kérdezte a férfi és ahogy elfordította az arcát balra találkozott a tekintetük... Sorának csak egy bólintás volt a válasza... Leon eltolta magától egy kicsit a lányt, mélyen a szemébe nézett , és észrevette a szemében a vágyódást és a hevességet, azt a tüzet, amit régebben is felfedezett a szemében, még mielőtt elváltak volna
- Igen azt szeretném ha maradnál... suttogta a lány, s legördült egy könnycsepp az arcán
- Leon óvatosan közelített a lány ajkaihoz, aki egyből lecsapott a férfi ajkaira, nem kis meglepetést okozva neki Ebben a csókban minden benne volt, az elmúlt időszakból felgyülemlett szenvedély, harag, vágyódás, és a tüzesség A férfi egyre jobban mélyítette a csókjukat, már a vágya is az egekben volt, Sorát is sikerült teljesen feltüzelnie, hiszen, ahogy ágyékuk összeért érezték egymás utáni vágyódásukat Végül a csókot a lány törte meg
- Sajnálom- mondta s lehajtotta a fejét, közben megjelentek a gyöngyöző könnycseppek a szemében
- Neked nincs mit sajnálod, nekem kéne sajnálnom mindent... mondta őszintén a férfi, bár maga se értette miért ilyen kedves a lánnyal, talán azért, mert most hagyta el a vőlegénye, és azért...
- Mondjuk ez igaz...- mondta halkan a lány, s már fel is száradtak a könnyei
- Holnap korán be szeretnék menni a kórházba- mondta szomorúan Sora, ezzel arra célozva, hogy engedje el a férfi...
- Bemenjek veled?- kérdezte Leon
- De csak akkor ha nincs más dolgod, hiszen itt van a nyakatokon a premier és...- nem tudta befejezni ezt a mondatot, mert a férfi megelőzte
- Semmi és...ha nem sikerül, az- az én bajom lesz nem a tied... közölte a férfi , s végül elengedte a lányt, s a kijárat felé sétált
- Már késő van...- mondta Sora, miközben a férfi után ment
- És...- kérdezte meglepetten Leon
- Aludj itt, nem kéne, hogy ilyen későn vezess és szerintem fáradt is vagy.- mondta lány , ahogy odaért a bejárati ajtóhoz, kulcsra be is zárta az ajtót, így a férfi nem tudott kimenni
- Hol fogok aludni- kérdezte a lányt
- Gyere megmutatom...- közölte s már ment is fel az emeletre...ahogy felértek, jobbra kellett menni a folyosón, ahogy felértek rögtön a második ajtó megállt...;s végül kinyitotta
- Íme...s betessékelte a férfit...- remélem megfelel az elévárásaidnak - mondta némi gúnnyal a hangjában...
- Megfelel- mondta s körbenézett a hálóban...

A szobának a falait világoskék tapéta díszítette, az ajtóval szemben egy hatalmas nagy ablak volt de az egyik felét úgy el lehetett fordítani, hogy, akkor egy ajtó nyílt a teraszra, az ajtó jobb oldalán szekrénysor sorakozott és azon egy televízió... A másik oldalon egy francia ágy volt, szépen megágyazva, és egy sötétkék selyem lepedővel volt letakarva, az ágy mindkét oldalán egy ...egy éjjeliszekrény, és az egyik éjjeliszekrény mellett egy könyvespolc volt, ami tele volt régebbnél-régebbi könyvekkel... Leon ezt észrevette és odasétált..., hogy szemügyre vegye azokat

- Úgy látom megtaláltad a neked való társat...- mondta Sora nekidőlve az ajtófélfának
- Csak nem magadra célzol ezzel ; s megjelent egy halvány mosoly a férfi arcán...s közben a lány arcát fürkészte, hogy -hogy reagál erre a mondatra
- Hát tévedsz, mert nem magamra céloztam, hanem azokra...- mutatott a könyvekre...
- Na jóéjszakát, ha bármi gondod van a folyosó végén lévő szobában megtalálsz...- mondta a lány s becsukta az ajtót. Sora bement a saját szobájába, ledőlt az ágyára és azon elmélkedett, hogy jól döntött-e , hogy itt marasztalta a férfit, a gondolkodás menetéből kopogás zökkentette ki...
- Tessék, gyere csak...- mondta Sora és még mindig ott feküdt az ágyon...
- Törölközőt merre találok, és a fürdő merre van? Szeretnék lezuhanyozni...- mondta a férfi és odament Sorához, aki mostanra felállt az ágyról
- Gyere , megmutatom...- s ment is ki a szobából a lány, a férfi pedig követte, mint a kiscsirke az anyját
- Itt van a fürdő...- lépett be a helységbe a lány és megállt egy kis szekrény előtt...
- Itt pedig találsz törölközőt...- mutatott az egyik polcra, ahol voltak színes és fehér törölközők...
- Köszönöm, te nem zuhanyzol?- kérdezte a férfi, s megjelent egy furcsa tűz a szemében, ami feltűnt a lánynak, de nem szeretett volna engedni a csábításnak

Na vajon enged a csábításnak Sora vagy , megmakacsolja magát és kivonul?