- Kalos megtennéd, hogy kimész....- közölte remegő hangon a lány, a volt főnöke készségesen kiment, közben biccentett egyet a lány felé, hogy beszéljen vele és ha bármi gond lenne itt lesz a közelben Sorának ezzel a biccentéssel mindent elárult Kalos

- Dave beszélnünk kell- kezdett bele Sora
- Igen, én is szeretnék mondani neked egy pár dolgot- közölte a férfi fel - fel pillantva a laptopjából

- Akkor foglalj helyet- közölte a férfi és letette a gépet a kanapéra
- Nos arról lenne szó..- kezdett bele Sora, de Dave közbevágott
- Először hadd mondjam én el, mert így jobb lesz- kezdett bele mondókájába
- Ahogy akarod- közölte unottan a nő
- Tudom, hogy tegnap éjszaka nem mentem haza, ennek, megvan az oka- közölte a férfi
- Oh... Igen és mi volt az oka, hogy nem jöttél haza?- kérdezte kicsit ingerülten a lány
- Várj, mindjárt rátérek arra is - közölte a férfi higgadtan
- Tegnap, kaptam egy telefon hívást, és nem utasíthattam vissza a találkozót azzal a személlyel..., nos találkoztunk, mind a ketten már nem voltunk szomjasak és valahogy előjöttek a régi vágyak, és érzések...- közölte a férfi , Sora pedig csak egy szemöldök felvonással figyelte a férfit
- Régi érzések? Csak azt ne mondd, hogy valamelyik ex csajoddal találkoztál...-kezdett bele a faggatózásba Sora, mert már tudni szerette volna az igazságot...
- Igen, nos ez a személy nem volt más, mint a volt feleségem....- közölte hígadtan a férfi, és még a szeme se rebbent
- Meg azért is találkoztam vele, mert beszélni akart velem egy fontos dologról..., de ezt sajnos nem mondhatom el neked- közölte Dave s közben mélyen Sora szemébe nézett
- Szóval még titkolózol is előttem-- közölte némi gúnnyal a hangjában a nő
- Majd egyszer megérted, hogy miért találkoztam vele....- mondta a férfi
- Rendben van...- akkor felbontom az eljegyzésünket...- közölte Sora s közben felállt a kanapéról.... Odament az üvegasztalhoz a nő és letette rá a gyűrűt...a férfi figyelte a nő mozdulatait, ahogy letette az asztalra csak ennyit tudott mondani....
- Sajnálom, hogy így alakult.... - közölte a férfi lehajtott fejjel, s elvette a gyűrűt
- Hát sajnálhatod is...- mondta keményen a nő s odasétált az ablakhoz, s közben könnyek gyűltek a szemében, de közben a férfi odament a nő háta mögé, és meg szerette volna ölelni, de a nő ellökte magától
- Mit képzelsz, hogy ezek után még hozzámérhetsz--- kérdezte ezt egy kicsit már ordítva
- Azonnal menny el! Takarodj a szemem elől... - közölte ordítva Sora,s közben a férfi szépen halkan elindult az ajtó felé...

Az irodában csak egy nő sírását lehetett hallani... Akik az ajtó előtt álltak, sajnos mindent hallottak... Dave ahogy kijött az irodából egyből intézett egy mondatot Kalos felé....

- Sajnálom Kalos, de keresned kell helyettem valaki mást....- s ezzel a mondattal indult is volna ki, de megállították
- Mit tettél Sorával, hogy keserves sírást hallunk...- kérdezte ingerülten a férfi
- Ha szeretné, majd ő elmondja, most pedig légy szíves engedj el- s már ment is a kijárat felé a férfi
- Akkor bemegyek hozzá- közölte a férfi
- Én a helyedben, most békén hagynám...- kiáltotta vissza Dave
- Igaza van, most jobb ha megnyugszik egy kicsit- mondta magának Kalos, és elment meglátogatni Sarah-t és a kicsike.

De azt nem vette észre, hogy Leon is ott volt a közelben, mivel kíváncsi volt, hogy mi történt, de nem hallott az irodából semmit, de azért úgy volt vele, jobb ha benéz... Nem látott bent semmit, és nem is hallott semmit.... Amikor csukta volna vissza be az ajtót, hallott egy kis neszt az ablak felől... Óvatos léptekkel elindult a hatalmas ablak felé, amelyből a tenger csodálatos látványát lehet látni... Ahogy odaért, meglátta Sorát, aki úgy ült az ablak mellett és a falnak dőlve, hogy a lábait maga eléhúzta és a fejét ráhajtotta a térdére, látszott rajta , hogy már egy kicsit megnyugodott, és a tengert nézte... De valami azt súgta neki, hogy nézzen maga elé, nem vette észre, hogy Leon bent volt az irodában és ott állt az ablak előtt, de a lány még mindig nem vette észre, kémlelte, az eget és a tengert, és figyelte a közeledő vihart...

- Úgylátom ebből nagyon nagy vihar lesz- törte meg a csendet a férfi
- Mit keresel itt?- kérdezte a lány, de még mindig szipogva
- Hallottam, hogy mi történt, és aggódtam érted...- közölte hidegen a férfi és mélyen a lány szemébe nézett, aki erre a mondatra felemelte a tekintetét és a férfi igéző ezüstszürke szemeivel találta magát szembe
- Szóval aggódtál értem? Tudtommal nem szokásod aggódni másokért közölte lány és letörölte a kibuggyanó könnycseppjeit
- Kérhetek egy zsebkendőt, mert elfogyott ami nálam volt?- kérdezte kedvesen a lány, s a férfi leguggolt a lány elé és elkezdte letörölni a könnyeit az arcáról, olyan közel hajolt a férfi a lányhoz, hogy beleremegett Sora az érintésbe...
- Köszönöm...- mondta kedvesen a lány, s megpróbált felállni, de nem volt ereje így majdnem vissza esett a földre, de Leon megfogta, mert addigra ő is felállt...
- Szerintem most pihenned kéne...- mondta a férfi aki az ölében tartotta a síró lányt
- Majd pihenek....- közölte lány és belefúrta az arcát a férfi nyakába, a férfi érezte a lány leheletét a nyakán, amivel nem kis tüzet okozott neki a nő...
- Most próbálj meg talpra állni.... - s letette a lányt , de úgy hogy még fogta a hátánál fogva...
- Sorának többé kevésbé sikerült megállni a lábán, a férfi látta, hogy már meg tud állnia saját lábán, ezért elengedte...

De nem kellett volna, mert elkezdett hátrafele dőlni, de ott volt egy pár centire a fal, így annak neki esett, de közben Leon is utánanyúlt, hogy ne verje be magát a lány.... Így nagyon közel kerültek egymáshoz, a férfi nem bírt magával és a benne tornyusoló vággyal, s azzal a mozdulattal hevesen megcsókolta a lányt, aki nem ellenkezett.... Vágyaik is felszínre törtek, a nagy hévben nem érzékelték a környezetüket , egyre jobban mélyítették a csókjukat, szinte már forrt körülöttük a levegő,,,végül a lány törte meg a csendet....

- Tényleg aggódtál értem és azért vagy itt, vagy mert kíváncsi voltál, hogy - hogy szenvedek... kérdezte a lány
- Igen aggódtam érted....mert....mert... - nemtudta befejezni a mondatát....
- Mert? Mi?...- kérdezte a lány kíváncsian a férfitól....
- Semmi... közölte ezt mind hidegen, s közben kinyílt az ajtó és belépett rajta egy pár személy
- Leon fiam, te mit keresel itt? ...kérdezte Kalos a férfitól
- Csak gondoltam megnézem , hogy mi történt, mivel szerintem már mindenki hallotta, hogy mi történt...-közölte a férfi és kicsit eltávolodott Sorától
- Nézzétek csak ott van anya- közölte Sarah a kicsikkel, akiknek már nagyon hiányzott anyjuk közelsége, s elkezdtek futni anyjuk felé....A férfi csak figyelte, ahogy fiai szaladnak az a nő felé,. Akit az előbb a karjaiban tarthatott....Elsőnek a kicsi Scott ért oda anyjához, aki felvette, és kapott tőle egy nagy ölelést, a kicsi Leon is odaért anyjához, de látta, hogy a testvére már anyja kezébe így csak odaállt anyja lábához, és csak nézte anyukája mellett álló férfit.... Elkezdte, húzogatni anyukája nadrágját, aki leguggolt mellé Scottal a kezében....
- Mami, ki ez a bácsi?- kérdezte a kicsi Leon
- Hát tudod, ez a bácsi, ő egy nagyon közeli barátom - s közben figyelte fiai reakcióját
- Őőő?- kérdezte meglepetten a nagyobbik fiai, s közben Leonnak, feltűnt, hogy lehet, hogy felismerte őt a gyerek, s egy kicsit ideges lett
- Igen ő.... talán találkoztál már vele?- kérdezte meglepetten az anyja
- Aha- közölte kurtán a kicsi
- Hol találkoztál vele kincsem.- kérdezte az anyja, s közben a férfi felé nézett, de közben lerakta a kezéből a kicsi Scotot, és megölelte mindkettőjüket.... s közben nagyobbik fia odabújt anyukájához, és belesúgott valamit a fülébe, s arra a mondatra kicsit szúrós szemmel nézett a férfira a lány, aki most az iroda másik végében volt és beszélgetett Kalossal....
- Biztos vagy benne kicsim?- kérdezte meglepetten anyja, s közben nagyokat bólogatott a kicsi, s közben látta, hogy az a férfi aki az előbb őt nagyon nagy szenvedéllyel megcsókolt, most távozni készül....
- Mr. Oswald, álljon csak meg!- mondta keményen Sora, s erre a mondatra mindenki felfigyelt, még Leon is meglepődött, hogy így szólítják....
- Lenne egy kérdésem feléd....- s közben szúrós tekintettel figyelte a férfit, s közben gyerekei a lábánál voltak, akik csak figyelték anyjukat....
- Mi lenne az?- kérdezte a férfi , s közben megfordult és odaállt Sora elé kb. 1 méterre
- Fiam azt állítja, hogy te - s nem tudta befejezni ezt a mondatot, mert egy hatalmas nagy puffanást hallottak.... Kalos gyorsan előre szaladt, a kijárat nem volt messze az irodájától....
- Még folytatjuk ezt a beszélgetést Leon!- közölte Sora s már ment ő is a hangos puffanás irányába a gyerekekkel....;akik mosolyogva szaladtak anyjuk mellet, és közben versenyzett a két fiú, hogy melyikük ér ki hamarabb....

Ahogy Kalos kiért nem hitt a szemének, nemsokra rá Leon , Sarah , Sora a két kicsivel és szinte az egész társulat kifutott .... Mindenki döbbenten nézte az történteket....

- Sarah maradj itt a fiúkkal légyszíves- s már futott is a nagy füstfelhő irányába, ami 500 méterre volt, ahogy futott a lány , egyből felismerte azt a járművet, ahonnan jött a felhő, s sírva tette meg az utat a járműig , közben Kalos és Leon is elkezdett futni Sora után, hogy nehogy valami baja essen, hiszen mégis csak egy lángoló autó felé futott....


Huh....Vajon kivel történt ez a szép kis baleset???