|
Az utolsó remény
2008.07.21. 00:18
Ragyogás és veszekedés…
Nos kitaláltál már valamit? – Jutott eszembe az engem leginkább foglalkoztató kérdés.
Hát a neve már azt hiszem, megvan…
Azt hiszem, vagy megvan? ~Már előre félek…~
Ha beleegyezel akkor, megvan…
Mond már!
Ezüstös Ragyogás?
Nem rossz… És az ugráskombinációk?
Hagyj gondolkodni kicsit légyszives… Arra gondoltam, hogy te a jobb oldali főnix trapézról úgy indulsz el pörögve, hogy nemcsak a tengelyed körül forogsz, hanem úgy nézzen ki innen ahonnan most álunk, mintha egy óriáskerék lennél csak gyorsabban kéne forognod… Így olyan lenne, mint egy hold… Eddig érthető, hogy mit szeretnék?
Igen folytasd…
Szóval én a lábamat beakasztva várlak a bal oldali körtrapézon… Elkaplak, majd abban kezdünk el forogni, és amikor a másik oldalon elérte a csúcspontot… Ezt úgy kéne megoldani, hogy te legyél fölül először te, ugrasz el, majd amikor felet fordult utánad ugrok… Világos?
Igen de ennél majd nagyon kell figyelni… Nagyon gyorsan fogunk elindulni a pörgésem miatt…
Minden esetre, amikor elérjük a legmagasabb pontot… Ennek a lehető legmagasabban kell lennie… Akkor megfogjuk egymás lábát, és tigris-bukfenc szerűen kezdenénk el lefelé forogni… Ráugrunk a rugós főnix trapézra és visszalökjük magunkat úgy hogy a tengelyünk körül forgunk miközben megöleljük egymást, majd ráállunk a legfölső sima trapézra… És ezzel lenne vége a mutatványnak…
Ez nekem már most teccik!
Akkor mire várunk még?! Melegítsünk be és irány a trapéz!
Én benne vagyok!
~Sora remélem, nem fogok neked csalódást okozni… Te ezek közül a trapézok közül mindegyiken szerepeltél és tökéletesen uraltad őket… nekem már csak a rugós főnix trapézzal és a kör trapézzal nem volt dolgom… De annyi baj legyen! Nem foglak szégyenben hagyni!!!~ Eközben elmentünk az öltözőbe átvenni valami kényelmesebb ruhát és elkezdtünk bemelegíteni… Majd úgy döntöttünk, mivel Nicknek is azzal a 2 trapézzal nem volt dolga ezért felváltva gyakoroltunk a kettőn. Kétóránként váltottunk. Egy körül tartottunk egy kis szünetet így mindketten egyenlő időt töltöttünk mindkét trapézon… De nem ez volt a szünet oka… A hasam elég hangosan jelezte, hogy kéne bele valami finomság elvége ma még nem ettem semmit… Nick pedig úgy röhögött a pirulásomon, hogy azt hittem leesik a trapézról. ~Ezt még visszakapod, ne aggódj!~
Gyere együnk valamit, mert a végén azt hiszik az emberek, hogy valamelyik vulkán fog kitörni! – Vigyorgott én pedig már fontolgattam milyen módszerekkel ölöm meg a drága barátomat de, rögtön követtem az ebédlő felé…
Most egyél valami normálisat kivételesen nem, pedig pizzát!
A pizzában megvannak az egész napra elengedhetetlen tápanyagok és laktató is!
Haaj… veled sosem lehet szót érteni!
Hát még veled! Olyan, vagy mint egy hetvenéves arrogáns vénasszony!
Te meg mint egy idióta őrmester aki azt hiszi hogy folyton neki van igaza!
Általában nekem van igazam és nem neked!
Igen? Akkor mi volt az a múltkor, amikor azt mondtad, hogy az anakondának van mérge én meg próbáltam beleverni abba a kicsike agyadba, hogy azok a szerencsétlen állatok megfojtják az áldozataikat, mert olyan erősen tekerednek rá?!
Igen egyszer igazad volt és mi van a többi alkalommal, he?!
Hé srácok nyugodjatok meg! Ez a veszekedés, kezd nagyon eldurvulni…
Ne szólj bele Eric!!! – Kiáltottunk rá egyszerre, egymásra néztünk majd mindketten, egyszerre kezdtünk el nevetni…
Rajtatok nem lehet kiigazodni… Pont olyanok vagytok, mint a házastársak…
Na itt hagytuk abba a nevetést és villámokat szórva néztünk rá szegény artista társunkra és színpadi viccmesterünkre…
Ezt azonnal vond vissza!!! – Kiáltottunk rá egyszerre.
Jól van visszaszívtam de akkor is olyanok voltatok mintha túl lettetek volna az 5 éves évfordulótotokon…
Na jó hagyjál engem békén… - Azzal sértődötten odébb álltam a tálcámmal együtt, és amin nem volt más mint egy kis sajttal-sonkával töltött pulyka rizzsel. A kedvencem. Amint végeztem az ebéddel még mindenki bent volt a teremben ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje annak, hogy a többiek megtudják mit is, tervezünk mi ketten. – Gyerekek szeretnék egy kis figyelmet kérni! Ha mindenki figyel, akkor bejelenteni valóm van. Tudjátok ki Sora Neagino ugye?
Persze… De mire szeretnél kilyukadni Serill? – Kérdezte Alice boci szemekkel…
Mindjárt megérted… Tudjátok mi ketten Soraval nagyon jóban voltunk...
Mi az hogy voltunk? – Szakított félbe megint…
Egy hete az egyik előadásunk után Sora édesanya felhívott és elmondta, hogy balesetet szenvedett és nem élte túl… - Itt mindenki elhallgatott és csak rám figyelt - Háló nélkül kezdett el gyakorolni… Nickkel úgy döntöttünk odamegyünk és megpróbáljuk visszaállítani a rendet, amiért Sora annyit küzdött… Remélem, megértitek hogy miért teszem és segítetek majd nekünk…
Persze hogy megértjük, de majd mielőtt elutaznátok lesz még egy buli… - Jelentette ki Filin mosolyogva…
Jó, ahogy akarod… ˆ.ˆ ”
Amint befejeztük az ebédet visszamentünk gyakorolni… Olyan fél 10 felé hagytuk abba az edzést. Néha a többiek is bejöttek megnézni, hogy haladunk… Igazán jól ment… A nap végére mindketten tökéletesen uraltuk a szerkezeteket. Így mindketten elégedetten vonultuk be ez ebédlőbe valami kis szendvicsért, majd felmentünk a szobánkba és elmentünk aludni… Vagyis csak Nick aludt… Nekem nem jött álom a szememre… Csak gondolkodni tudtam… ~Én már így is eleget éltem… Miért neki kellett meghalnia… Szükségem lenne még rá… A szeretetére… Ő tudta ki vagyok, mégsem ijedt meg tőlem. Hanem elfogadott olyannak, mint amilyen vagyok… Ezért volt képes ilyenre… A mérhetetlen szeretettel a szívében nem volt neki nehéz mindenkit megváltoztatnia… Aki látta mit visz véghez abban az ugrásban, biztos, hogy megmozdult benne valami… csodáltam őt és nem érthetem, hogy mi történhetett, hiszen ő nem szokott csak úgy hibázni.… én meg csak várok, arra hogy mi is fog most történni. Nem tudom mit kéne tennem… Mindegy megyek aludni, mert holnap hulla fáradt leszek. ~ Azzal, gondolatokkal gyötörve elvonultam aludni… A másnap reggel nem épp a legsimábban indult… Éreztem, hogy valami sikamlós kúszik fel a lábamon... Lenéztem és azon nyomban kidülledtek a szemeim. Majdnem leestem az ágyról, de rögtön elkezdtem visítani, amire a szomszéd szobában alvó Nick azonnal felkeltés rohant át, mert azt hitte, hogy valami baj történt…
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Vidd innen!
Mi bajod van ez csak egy sikló!
Nem érdekel, azonnal tüntesd el innen! Gyűlölöm a kígyókat!
Ez nem kígyó, hanem egy ártatlan sikló!
Nem érdekel! Pont úgy néz ki, mint egy kígyó és ez nekem bőven elég!
Itt meg mi történt? – Jöttek be az ajtón barátnőim, mivel a sikoltásom nem éppen volt halk…
Csak bejött a szobájába egy sikló és azonnal pánikolni kezdett…
DOBD MÁR KI!!!!!!!!!!!!!!!!
Látjátok?
Legközelebb nem kérünk ilyen ébresztőt, köszönjük Serill…
Bocsánat de nekem se volt jó ébresztőm mivel ez az izé felfelé kúszott a lábamon!
Fújj… Na mindegy akkor se visíts hajnalok hajnalán, többé kérlek… Mert mi még szeretnénk aludni…
Miért mennyi az idő?
Kérlek szépen hajnali 5 óra van úgyhogy mi megyünk vissza aludni!
Jól van, na bocsánatot kérek… De szerintem te is megijedtél volna…
Az lehet, de nem én ébresztettem fel mindenkit hajnali ötkor…
Jó vettem a lapot…
Szia! És próbálj meg aludni!
Rendben, sziasztok!
Mehetek én is?
Csak ha viszed magaddal azt az izét is!
Rendben… Gyere pajtás… Menjünk ennek a csúnya banya szobájából…
Kit neveztél te banyának???
Senkit… Szia! Aludj tovább!
Egyszer még úgyis megölöm!
Esküszöm én próbáltam visszaaludni, de nem ment… Fél órát forgolódtam még majd úgy döntöttem ebből elég és elmegyek gyakorolni… Letusoltam összeszedtem a cuccaimat majd elindultam a gyakorlóterembe… Használatba vettem az öltözőmet majd bementem a nagyterembe. Ott bemelegítettem majd felhúztam a hálót és elkezdtem gyakorolni… Próbáltam összehozni az első ugrást, azt, amikor Én a holdat jelképezve pörgök… Egyáltalán nem egyszerű mivel a fejem a tengelypont ami igen nehézé tette az ugrást, de nem adtam fel… Amikor már vagy harmincadjára estem a hálóba csak akkor kezdtem el gondolkodni hogy mit is rontok el minden egyes ugrásnál… ~Talán nem vagyok elég jó?~
Szia mivel nem voltál a szobádban gondoltam, hogy itt leszel… - Jött be partnerem mosolyogva.
Neked is szia… Igen nem tudtam visszaaludni…
Azóta itt vagy?! Felkelthettél volna!
Mennyi az idő?
Fél kilenc… Miért?
Ma még nem ettem semmit… Megyek akkor kajolni…
Mi a baj?
…
Mond el…
Sehogy sem tudom megcsinálni az első ugrást… Azt hiszem, nem vagyok elég jó hozzá… Sora biztos meg tudta volna csinálni…
Hogy mondhatsz ilyet? Ezt a hülyeséget azonnal verd ki a fejedből! Te vagy a legjobb artista, akit valaha láttam… Megkockáztatom azt is hogy Soránál is jobb vagy és…
Nem tudta folytatni, mert felpofoztam… ~Hogy mondhatott ilyet? Sora a világ lejobb artistája! Még mindig! És egy ilyen béna kis csitri mint és soha nem érhet a nyomába soha!~ Látta hogy a szememet ellepik a könnyek és csak most jutott el a tudatáig miket is mondott de mielőtt bármit is mondhatott volna elrohantam és meg sem álltam a tengerpartig. Mindig ide jöttünk Sorával, amikor nem úgy sült el valami, ahogy akartuk vagy esetleg szomorúk voltunk valami miatt… Mindig is ez volt a kedvenc helyem itt minden együtt töltött percünket újra élhettem… Sosem fogom őt elfelejteni… És nem is akarom!
Folyt köv…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
