- Tegnap este nem jött haza Dave, nem tudod, hogy merre lehet?- kérdezte reménykedve a férfitől, hogy merre lehet vőlegénye
- Este olyan 8-9 óra körül végeztünk a papírmunkával, amikor megcsörrent a telefonja és mondta, hogy most menni kell, mert találkozója van- közölte gondolkodva a főnök, hogy mit mondhatott még neki Davea
- Na de kivel lehetett találkozója olyan késő este- gondolkodott el egy pillanatra Sora
- Remélem, hogy nem igaz amire gondoloka- közölte a lány nagyon gondolkodva
- Miért mire gondolsz, hol lehet?- kérdezte Kalosa-

- Hát nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de szerintem valamilyen kis feslett nővel enyeleg- mondta Sora elgondolkozva
- Ne mondj ilyet, Dave nagyon hűséges férfi, szerintem- mondta el a véleményét Kalos
- Hát lehet, hogy nektek azt mutatja, hogy milyen rendes velem és a kicsikkel, de nem ez a valód arca-s közben kényelmesen hátradőlt a kanapéban és, érezte, hogy most egy bonyolult történetbe fog belekezdeni
- Ezt kérlek magyarázd meg nekema...- kérte meg szépen volt főnöke
- De ezt nem mondhatod el senkinek sem, amit most hallani fogsz tőle, még Dave-nek se említsd meg- kérte meg a nő
- Rendben, megígérem- mondta izgatottan a férfi, aki már várta, hogy megtudja z igazságot Sora vőlegényéről...
- Tehát, amikor csatlakoztam az Izbornik Színpadhoz, megismerkedtem annak a színpadnak az igazgatójával, igen Dave volt az...Mesélték nekem az ottani artisták, hogy már sok kolleginájával kikezdett és együtt is volt egy párral, de ha megunta valamelyiket ment egy másikhoz....mesélte nem túl vidáman Sora
- Pedig azt hittem róla, hogy tisztességes szándékai vannak... gondolkodott el Kalos
- Amikor elkezdte nekem csapni a szelet, nem akartam belemenni akkor egy kapcsolatba, hiszen akkor ott voltak nekem a fiúk alig pár hónaposan, de végül az egyik artista srác mondta nekem, hogy talán én megtudnám változtatni a főnöküket, hiszen már nekik is szúrja a szemüket, hogy minden nővel kikezd aki odament a színpadhoz...Belementem abba a kapcsolatba, a fiúkat elfogadta, segített a nevelésükbe, hiszen nem ment minden simán, sokszor volt, olyan éjszaka, hogy nem jött haza, persze sejtettem, hogy valaki mással volt, de a végén a naiv fejemmel elhittem neki, mondjuk nálam most telt be a pohár... azt hittem mellette boldog lehetek, de ezek szerint tévedtem és abban is reménykedtem , hogy kinőtte azt a bulizós és megcsalós korszakát, mint a tinédzserek... hát ez nem jött össze- mesélte el a nő
- Most mit fogsz tenni?- kérdezte aggódva Kalos
- Leülünk és szépen megbeszéljük ezt az egészet, mert már sajnos eljátszotta a bizalmamat és sajnos már nemtudok benne bízni, de Leonban meg lehetett bízni..., talán még a mai napig is bízom benne, bár lehet, hogy furcsán hangzik, azok utána miket a fejemhez vágott és ahogy viselkedett velem, de valamilyen okból kifolyólag, nemtudok rá haragudni, hiába sérteget, a szívem nem hagyja, hogy haragudjak rá..

Közben az ajtó előtt egy férfi sétált el, és ahogy meghallotta a nevét, egyből megállt és neki támaszkodott a falnak, hogy hallja, hogy mit mondanak róla, nem szokása kihallgatni az embereket, de ha róla van szó, akkor az érdekeit mindig megszokta védeni

- Ezekszerint nem tudtad még mindig elfelejteni Leont?- kérdezte a főnöke kedvesen
- Igen! Nemtudtam a mai napig elfelejteni, pedig megpróbáltam, de mivel itt vannak a fiúk, ezért nehezen is megy, mivel a kicsi Leon teljes mértékben az apjára hasonlít és ő rá emlékeztetett mindvégig

- Szóval akkor ezért hasonlított rám teljesen az a kölyök- gondolkodott el magában a férfi aki a folyosón állt a falnak háttal neki támaszkodva, és közel az ajtóhoz

- Dave, nem helyettesítette Leont, igyekeztem úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy ne őt lássam benne, de ez sajnos nem jött össze, mondjuk eléggé naiv voltam, hogy elnéztem Dave kihagyott éjszakáit vallotta be nagy őszinteséggel a nő
- Hát igen ez eléggé naiv dolog volt tőled, azt hittem, hogy tudsz mérlegelni egyes ügyekben, de hát senki sem tökéletes, ahogy én sem...vallotta be Kalos
- De mostantól kezdve minden megváltozik- vallotta be a nő volt Főnökének
- Mi minden fog megváltozni? - nézett kérdően Sorára
- Hát először is ugye tisztáznom kell Dave-vel ezt a helyzetet, hogy így nem maradhatunk együtt, az éjszakai kiruccanásai miatt, meg az esküvőt is le kell mondanom, hiszen így kihez mennék férjhez?- mondta ezt a mondatot mosolyogva a nő
- A kicsiknek meg nem is tudom, hogy kéne megmondani, hogy Dave- et nem látják többé...-mondta ezt nagyon elgondolkodva a lány
- Szerintem ezzel még bőven ráérsz, először most tisztázd a helyzetet a vőlegényeddel, de lehet, hogy most már ex vőlegényeddel, ha jól látom az arcodon, hogy ezt a döntést hoztad meg...-közölte a főnöke akivel mindig szívesen beszélte meg a gondjait, hiszen mindig tudott tanácsot adni neki, ha nehéz helyzetben volt

Közben egy férfi még mindig az ajtónak volt támaszkodva és hallgatta, ahogy Sora kiönti a lelkét Kalosnak...Ahogy hallotta, hogy befejezték a beszélgetést az irodában ülők, gondolta, gyorsan elmegy az ajtó mellől, nehogy valaki észrevegye, hogy itt járt...

- Van egy olyan érzésem mintha valaki lenne az ajtónál....mondta kicsit elgondolkodva Sora, * mondjuk mint tudjuk nem volt alaptalan ez az érzése *
- Na jó megyek, megkeresem Sarah-t és a fiúkat, hiszen lassan ebédidő van náluk, és nyűgösek lesznek ha nem kapnak valami fincsi ennivalót...
- Rendben, menny nyugodtan ha Dave, esetleg betévedne, értesítselek, vagy esetleg mondjak neki valamit?- kérdezte a főnöke, miközben vissza ment az íróasztalához a nagy papírkupac mögéa...
- Csak annyit, hogy ...áá ne mondj neki semmit- közölte Sora s a bejárati ajtóhoz sétált
- Köszönöm Kalos, hogy meghallgattála... közölte hálásan a férfival
- Igazán nincs mit, ha bármi gondod van , itt megtalálsz- sitt eleresztett egy mosolyt a volt Főnöke

Sora már ment is, hogy megkeresse a fiúkat és Sarah-t, hamar megtalálta őket a nő lakásán, épp próbálta megetetni a kicsi Scott-ot, de ő inkább, csak játszott az étellel, szokása volt, hogy mindig összekent mindent ... Sora belépett az ajtón és Leon már ment is anyjához, ahogy odaért, fel is vette a kezébe és kapott egy nagy ölelést, aminek mindig örülni szokott...

- Na gyere kincsem, együnk valamit- közölte Sora a nagyobbik fiával, akinek adott egy nagy puszit a homlokára, és közben beleültette az előtte álló székbe
- Mit készítettél a fiúknak ebédre ?- kérdezte Sora a nőtől
- Csináltam a múltkor egy kis paradicsom levest, és abból melegítettem nekik, de tettem bele nekik egy kis csirkehúst és ezt így összepépesítettem ... szerintem nagyon finomra sikerült, amint láthatod Scott-nak egészen jól ízlik... közölte a nő és egy kanállal adott a kicsi szájába, persze csak úgy lehet megetetni a gyerekeket, hogy hajókásat vagy vasutasat játszanak a kanállal...

Pár óra múlva végeztek is, ahogy azt szokás a fiúknak ebéd után aludniuk kell, Sarah elvállalta hogy vigyáz a csöppségekre ha kell egész nap, mert nagyon megszerette őket, és nem baj, ha megtanulja, hogy kezelje a gyerekeket...Sora addig elment megnézni a délutáni edzéseket, hogy- hogy alakulnak a mutatványaikkal a lányok May és Rosetta már kezdett összhangban lenni, de még mindig hiányzott valamia... Sora lement Miához, hogy egyeztessék a tervüket a premierig, hiszen, Mia mindig örült annak, ha barátnője segített neki valamelyik színdarabnál...
Már csak pár nap volt a premierig, mindenki lázasan készülődött, Leon is ott volt az edzéseken, Sorának feltűnt, hogy eléggé lelkesen, és olyan nagy hévvel mozog fent a trapézokon, mintha mondani akarna neki valamit, Sora megrázta a fejét, hogy ez képtelenség, hogy újból Leon járjon az eszében... A férfinak feltűnt, hogy Sora egyre nyugtalanabb és nagyon jól tudta, hogy még nem beszélt Dave-vel hiszen még itt van...

Dave eközben már otthon volt, épp próbálta magát rendbe hozni, és azon gondolkozott hogy ...hogy fogja megmondani menyasszonyának hogy kimaradt éjszaka...úgy volt vele, hogy lesz ami lesz, hiszen tudta hogy eljátszotta immáron utoljára a lány bizalmát... Elszomorította, hogy elfogja veszíteni a szerelmét, de nem bánta meg a tegnap estét...Felöltözött és nehezen de elindult a színpad felé... Útközben is aggódott, hogy vajon rájött e Sora arra hogy mit tett, remélte, hogy nem, bár tudta, hogy rendkívül okos nővel van dolga...Pár perc múlva már be is gurult a színpad parkolójába ... némi vacillálás után kiszállt az autóból, bezárta azt és elindult Kalos irodájába...Bekopogott rajta és már hozzá is láttak a munkának... Kalos közben mobilján felhívta Sorát, és csinált mintha egy fontos ügyfelet hívna fel...

- Szia!- közölte kedvesen Kalos
- Szia!...- köszönt kedvesen a lány
- Már elkészült a papír , minden elő van készítve, hogy alá legyen írva-- közölte a volt főnöke
- Tehát megérkezett... közölte halkan a lány
- Igen, akkor majd várom, viszlát...- köszönt el a lánytól

Sorát elfogta egy pillanatra az idegesség, hogy le kell ordítania a fejét most már volt vőlegényének, hogy ezt merte tenni vele... Úgy volt vele, hogy itt az idő, most kell mindent tisztázniuk, ezt nem lehet halogatni, mert azzal mind a kettőjüknek csak ártanak a hallgatással...

- Ne haragudjatok, de van egy halaszthatatlan dolgom, nemsokára jövök...közölte a lány némi idegességgel a hangjában, Leon észrevette a lányon, hogy eléggé ideges és biztos volt abban, hogy most fog beszélni azzal a fickóval...ezért úgy tett mintha kimenne az öltözőbe, hogy felfrissítse magát egy kicsit, ahogy kilépett az ajtón, egyből Sora nyomába indult...

Sora némi félelemmel , de kopogtatott az iroda ajtaján... belépett és látta, hogy Dave, épp a laptopján pötyög...
- Kalos megtennéd, hogy kimész...közölte remegő hangon a lány, a volt főnöke készségesen kiment, közben biccentett egyet a lány felé, hogy beszéljen vele és ha bármi gond lenne itt lesz a közelben...Sorának ezzel a biccentéssel mindent elárult Kalos

- Dave beszélnünk kell.....kezdett bele Sora
- Igen, én is szeretnék mondani neked egy pár dolgot...közölte a férfi fel -fel pillantva a laptopjából...

Na vajon mekkora vita lesz ebből, szerintetek csendes beszélgetés lesz vagy Leonnak közbe kell avatkoznia...?