13. fejezet: Ragyogó szív

A lámpákat felkapcsolták, a trapézokat a helyükre állították. Már csak minden rajtam múlik. Megígértem édesanyámnak, hogy véghezviszem az álmát, s közben az én célom is lett. Végre megtaláltam a tökéletes partnert, akivel összhangban vagyok!

A levegőben csillámpor úszott. Közönségem lélegzetvisszafojtva várta a cselekményt. Tisztában voltak a manőver veszélyeivel. Most nem érdekelt, hogy ezzel hencegjek! Rá akarom vezetni a nézőket, hogy mi az igazi fényűzés.

Yurival együtt az állványra léptünk, majd hintáztunk néhányat a trapézzal. Eszméletlen gyorsasággal pörögtem fel a megadott pontig. Most az a rész következik, mikor egymást kerülgessük.

A forgások nem az ugrást akarták nehezebbé tenni. Ezek szimbólumok. Az örök életet és az egyenlőséget jelképezi. Nem szabad az embereknek úgy élniük, hogy másokat kiközösítenek. Nem ítélkezhetünk faj és öltözködés alapján. Ki kell tárnunk szívünket az ismeretlen felé. Nem szabad elzárkóznunk mások szeretetétől. Minden emberben tudatosulnia kell, hogy az a legnagyobb öröm, ha adhat valamit másoknak. Legyen ez egy mosoly, vagy bármi egyéb. Örülnünk kell mások örömeink, de nem szabad elfelejtkeznünk magunkról sem. Ha egy vitában összeveszünk a másikkal, tisztáznunk kell magunkban, hogy nem – e mi tévedtünk. Csak utána szabad a másikat gyanúsítani. Anyám ezzel a mutatvánnyal nem a vakmerőségét akarta bizonyítani, hanem rájött, hogy mit takar a fényűzés. Mit ér a vagyon, ha nincs kinek hencegni? Mit ér az ugrás közönség nélkül? Az égvilágon semmit. Az ember másokért él, hogy megnevettesse, vagy segítsen rajta. Az élet értelmét és a boldogságot másban találjuk meg. El kell fogadnunk önmagunkat és a hibáinkat, csak így érvényesülhetünk. Ezt takarja a Ragyogó oroszlán. Az oroszlán az állatok királya, sokszor hibázik, de mégis őt tisztelik. Azért, mert képes mások célját a sajátja felé helyezni, és ez az igazi ragyogás.

Mikor ránéztem a közönségre, a barátaimra, észrevettem, hogy rájöttek arra, amire én. Minden ember szíve felragyogott. Egy igazi oroszlánná változtak. Partnerem sem érzett másképp. Az ő arca is lázban égett.

Az ugrás a végéhez közeledett. Elkaptam a trapézt, majd vártam a nézők reakciójára. Nagyon csalódtam, jó irányba. Az érzéseimet tökéletesen befogadták és megértették. Sora megteremtette a csaták nélküli színpadot, én meg elsöpörtem a megmaradt szemetet. A nézőtér hatalmas nagy tapsviharban tört ki, attól féltem, hogy a színpad szétesik. Anyám, ha most látsz minket, remélem, hogy elégedett vagy. A szívemben mindig lesz hely a számodra.

Az előadás után a csarnokban hatalmas nagy rajongótábor állt, autogramért könyörögve. Nem sajnáltam hát tőlük a tintát, nagyban dedikáltam, mikor egy gyermekhang megszólalt:

Még efféle megjegyzéseket kaptam az újonnan szerezett rajongóimtól. Mindenki nagyon figyelmes lett a másikkal. Tudom, hogy ez nem marad így, de jó tudni, hogy az emberek képesek a változásra. Rájöttek, hogy a más műfajt, kultúrát megismerni nem rossz dolog. Lehet, hogy holnap visszatérnek, a ne szólj hozzám, vagy baj lesz stílushoz. Nem baj! Képesek önzetlenül szeretni embertárukat.