|
Édes méreg
2008.07.15. 21:30
12. fejezet: Kíváncsiskodók
Te mit keresel itt? – szólította meg Yuri az épp kopogni akaró, Leont.
Tiával szeretnék beszélni.
Nem meg mondtam, hogy hagyd őt békén?
Le vagy maradva, azt az ügyet már régen megbeszéltük – felelte durván Leon, harcállásba helyezte testét.
Vegyetek egy nagy levegőt, és nyugodjatok meg. Lehetőleg ne itt verekedjetek, sőt sehol se. - oldottam a feszültséget.
Az embernek még futni sem szabad elmennie, mert ti rögtön összekaptok. Hagyjátok már a múltat! Tudtommal, a testetek a jelenben van, a lelketeknek sem ártana. Miről szerettél volna beszélni Leon? – kérdeztem fáradtan.
Csak kíváncsi vagyok, hogy mire jöttél rá.
Jaj Leon! Bírd, ki kérlek estéig - válaszoltam nevetve.
Ööö át szeretnék öltözni.
Renden. Szia, majd gyere reggelizni – köszönt el Yuri, Leon csak simán elment.
Jól esett a hideg zuhany, mely égette a bőrömet. Már nagyon vártam az estét, de egyben féltem is tőle, mert nem biztos, hogy a mutatvány ugyanazt a hatást kelti, mint nálam. Kényelmes ruhába bújtam, majd lesétáltam reggelizni.
Tia, végre, hogy itt vagy! Már annyira várjuk az estét! – köszöntött Sora.
Majd kérlek, gyere velem és magyarázd el, hogy hogyan állítsuk be a trapézokat, és a világítást – kért meg Mia.
Rendben, jó étvágyat mindenkinek.
Tia, ha tudnád, hogy már nem a múlton veszekszünk. Mi már visszatértünk a jelenbe, és ezt Sorának köszönhetem. Amikor megláttalak mutatványozni, akkor nem tudtalak hova tenni. Egy egyszerű hazugsággal álltam elő. A mozgásodon semmit nem kell változtatnod, tökéletes. Az a húsz perc, míg színpadon vagy, egyszerűen megőrjít. Képtelen vagyok rólad levenni a szemem. Istenem, most, hogy így belegondolok, hogy mit tettem a parton veled és te képes voltál nekem megbocsátani? Szemembe mersz nézni, mi több kedvesen beszélsz velem?
Ma még el akarod próbálni a Ragyogó oroszlánt? – kérdezte cselesen Yuri.
Ne legyél már ennyire kíváncsi. Majd este meglátod! – nevettem rá.
Elmegyünk egyet fagyizni? – vette fel az ötletet Sora.
Hát persze.
Amúgy tényleg igaz, hogy egy kislány ki akarta próbálni a trapézt, amin gyakorolni szoktam?
Igen, de sikeresen megmentettem. A társainak akart bizonyítani, hogy nem beszél zöldségeket.
Izgatott vagy a manőver végett? – aggódott Ana.
Most, hogy kérded, nem. Nem szoktam izgulni a fellépéseknél, egyszerűen csak magamat adom.
A lányokkal még rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Közelgett az idő, amely leveszi a vállamról a terhet.
Már csak a sminkemet készítettem, elvégeztem néhány bemelegítő gyakorlatot, majd a kijárat felé indultam.
Készen állsz? – kérdezte partnerem, miközben ő is nyújtott.
Itt már nem futamodom meg! - hangzott magabiztos válaszom.
A lámpákat felkapcsolták, a trapézokat a helyükre állították. Már csak minden rajtam múlik. Megígértem édesanyámnak, hogy véghezviszem az álmát, s közben az én célom is lett. Végre megtaláltam a tökéletes partnert, akivel összhangban vagyok!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
