- Anya!- kiáltotta el magát a gyerek
- Hogy került önhöz a kisfiam?- kérdezte ingerülten az anya
- Sajnálom kisasszony, nekem csak vigyáznom kellett rá- s itt elkezdett sírnia hölgy
- Kinek dolgozik kisasszony?- kérdezte ingerülten, miközben magához ölelte az elveszett fiát...
- Sajnálom, de ha elárulom félek azzal kirúgnak az állásomból- s közben térdrerogyott a nő
- Ígérem nem esik bántódása magának de csak egy nevet áruljon el nekem...- kérlelte a nőt Sora

E közben egy fekete sport kocsiban egy férfi ült, akinek a szeme villámokat szórt, és ha ölni tudott volna szemével a szobalány már nem élt volna...

- Megígéri, hogy nem esik bántódásom? Hiszen nem is ismer...- nézett aggódva Sorára
- Nem is szeretném megismerni, de egy név érdekében, meg kell védeni önt...- s ezzel a mondattal intett a nőnek, hogy kövesse, aki készségesen ment utána, nem próbált meg elszökni, hiszen ha találkozik Leonnal, akkor biztos nagyon megveri, hogy rátalált a nő a gyerekére...

Leon végig követte Sorát , a gyerekeket, és a szobalányt, hogy hova mennek, míg végül volt szerelme háza előtt kötött ki, így most már tudta, hogy hol keresse, a szobalányt, mert nem akarta, hogy elárulja a gyerekei anyjának, hogy ő nála volt a nagyobbik fia, mert jól tudta, ha ez kiderül nagy bajban lesz...

- Jöjjön, majd bent megbeszélünk mindent- mondta Sora a hölgynek, aki körbenézett az utcán, nehogy kövesse a férfi..., ahogy körülnézett, észrevett egy autót és jól látta , tényleg abban az autóban ült Leon, így már nem mert se be , se el elmenni..., és egyre idegesebb lett...
- Igazán nem kellett volna engem idehoznia, hiszen nem fogom elárulnom azt amire kíváncsi...- közölte a nő, remegő hangon
- Rendben, ha nem hajlandó beszélni, akkor mennyen, de figyelmeztetem, itt legalább biztonságban lenne...- közölte Sora miközben fiainak készített uzsonnát, hiszen már késő délután volt, és ilyenkor szoktak enni a cseppek, persze a gyerekek kezéből nem hiányozhatott a plüss kedvenc sem, Scott- nak Nyuszi úr, és Leonnak Maci úr...
- Köszönöm- s ezzel a mondattal ki is lépett az ajtón

Sora végig figyelte a nő minden egyes lépését, és valami furcsát vett észre, a nő elindult ugyanabba az irányba amerről jöttek, és a szobalány mellett egy fekete sportkocsi, Sora feszülten figyelte, hogy mi fog történni ezzel a nővel... A sportkocsi megállt, kiszállt belőle egy alak, az alak mindvégig ügyelt arra, hogy sötétben maradjon, hiszen nem akarta felfedni kilétét... a szobalányt belökte a férfi az autóba és szélsebesen el is száguldottak... Sora nem foglalkozott a nővel, hiszen azt tartotta csak fontosnak, hogy végre megkerült a nagyobbik fia... A nagy gondolkodás menetéből a telefonja zökkentette ki...

- Igen tessék? - kérdezett bele a lány
- Szia szívem!- köszönt bele egy ismerős férfi hang
- Szia! - húzódott mosolyra a szája az " anyukának"
- Sajnálom kincsem, de ma csak késő este érek haza, mert elvagyok havazva munkával- közölte a férfi és közben ásított egyet
- Pedig lenne még egy meglepetésem számodra- s itt befogta a telefonjának az alját és fiait hívta...
- Valakik üdvözölni szeretnének- mondta a telefonba Sora, s megérkeztek a csöppségek
- Szia apa! - köszöntek bele egyszerre
- Leon kicsim, te vagy az?- kérdezte meglepetten a férfi
- Igen apuci én vagyok- mondta a kicsi Leon
- Adjátok vissza a mamit- kérte a fiúka Dave
- Oké, mami apa téged akar- mondta Scott az anyjának
- Igen?- kérdezte a férfit, közben mosolygott a nő
- Hogy - hogy került elő a kicsi?- kérdezte akadozva a férfi, mert hihetetlen volt, hogy előkerült a kicsi
- Ezt majd ha hazajöttél elmesélem, telefonban túl hosszú lenne, most le kell raknom, mert meg kell fürdetnem a fiúkat...- közölte Sora Dave-vel
- Rendben, vigyázzatok magatokra...- köszönt el a férfi
- Szia, és jó éjszakát- mondta a férfi kedvesen a nőnek
- Azért ne hajtsd túl magadat! Szia!- s ezzel a mondattal le is rakta a telefont...

- Na lurkók irány az emelet- mondta gyerekeinek a nő
- Jajjj már megint fürdeni kell- mondta lehorgasztott fejjel Scott
- Meglásd jó lesz- s közben megfogta fiai kezét és felvitte őket az emeltre

Engedte a vizet, pár perc múlva már benne is voltak a gyerekek, és játszottak a katonákkal és a műanyag hajóval csatásat, egy óra fürdés után nehezen , de ki szedte anyjuk őket a kádból, gyorsan fellőtte nekik a pizsit, és nemsokra rá, már aludtak is, mint az angyalok, olyanok voltak, de reggel olyanok mint az ördögök...

Közben egy férfi állt meg egy ház előtt, egy nőt rángatott ki az autójából... Feltessékelte a házba, ahogy a nő beért a házba, elkezdett zokogni, a férfi ahogy belépett az ajtón, becsapta az ajtót maga mögött, így vízhangzott a csapódás, a nő a nappaliban annyira megijedt, hogy majdnem leesett a kanapéról...

- Nos halljam miért nem ment el a parkból ahogy mondtam...- kezdett bele Leon a mondókájába
- Én - én már mentem volna, de a hölgy odajött és...- és...- hebegett habogott nő, mert félt a férfitól...
- Takarodjon innen- mondta nyugodtan a férfi

A nő ahogy meghallotta, hogy elmehet, gyorsan felkapta a cuccát, és a bejárati ajtóhoz sétált, de akkor valaki visszalökte az ajtót...

- Senkinek egy szót se a mai incidensről, mert keservesen megfogja bánni...- közölte némi nyugodtsággal Leon
- Rendben- közölte nő remegő hangon s már nyúlt is a kilincsért, de a férfi nem hagyta
- Komolyan, mondtam, ha eljár a szája, azt is megfogja bánni, hogy megszületett- közölte Leon és kinyitotta az ajtót a nő előtt...

A nő ahogy kilépett az utcára, egyenesen az állomásra sietett, hogy vissza térjen annak a férfinak a házába, ahol szolgál...

Leon közben odament az italpultjához, és töltött magának a kedven macikoktéljából és azt iszogatta... Közben azon gondolkozott, hogy - hogy tudna ártani volt szerelmének, de azt viszont ő sem tudta, hogy fajulhatott idáig ez a dolog, hogy már bosszút tervel ki ellene... Végül belefáradt abba, hogy Sora és a kicsik ellen terveljen ki valamit, ezért úgy volt, vele, hogy elteszi magát holnapra...


Már reggeledett és Sorának feltűnt, hogy Dave, nem jött haza, kicsit furcsállotta, de úgy volt vele, hogy biztos, hogy a munka miatt maradhatott bent egész éjszaka... Ahogy felült az ágyában már, lehetett hallani az ajtó nyitódását, Sora boldog volt, hogy végre együtt lehet fiaival, a kicsik egyből behuppantak anyjuk mellé, és ahogy szokták, megint odabújtak anyjukhoz, és úgy nézték a reggeli mesét... Amint vége lett egyből mentek is a gyerekszobába, hogy felöltöztesse a kis ördögöket... Persze a cseppek kezéből nem hiányozhattak a plüss állatok sem, akiket mindig magukkal vittek mindenhova... Anyjuk készített nekik egy kis C-vitaminban gazdag reggelit, mert lassan itt lesz influenza időszakban és nem szeretné, ha a gyerekei összeszednének valami komolyabb betegséget.... Ahogy megreggeliztek, már indultak is be a színpadhoz, hiszen már csak pár nap van a premierig és May és Rosetta még mindig nincs összhangban egymással és ezt a kisebb problémát meg kéne valahogy oldania, na persze meg szépen lassan nehezedik a vállára egy másik probléma, az esküvője.... Gyorsan be is értek a színpadhoz, a kicsik élvezték az autókázást, ahogy kiszálltak a járműből, indultak volna a bejárat felé megszólalt kisebbik fia...

- Anya, Nyuszi úr ott marad a autóban- mondta a kicsi, aki épp húzta vissza az anyját, míg Leon a másik irányba mivel ő neki ott volt a kezében Maci úr...
- Jó rendben visszamegyek érte, addig ne mozduljatok innen- közölte anyjuk és visszarohant a kocsihoz, ami egy 4-5 méterre parkolt....
- Hol lehet az a plüss...á meg is van....- gyorsan kivette az autóból egy kis keresgélés után, persze az ülés alatt találta meg

Ahogy ment vissza a gyerekeihez, látott egy alakot aki épp guggolva beszélgetett fiaival. Kicsit ideges lett és gyorsabbra fogta a tempót....

- Látjátok már itt van a mamai- közölte egy hideg hang
- Nincs semmi bajotok drágáim?- kérdezte aggódva Sora a kicsiktől
- Nincs semmi mami, ez a bácsi azt mondta, hogy ő a mi apukánk...- mondta a kicsi Leon
- Szerintem tévedett a bácsi....- közölte gúnyosan a lány
- Valóban így gondolod?- kérdezte s egyre közelebb lépett Sorához
- Igen így gondolom- s már olyan közel ért Leon Sorához , aki azt hitte mentem összeesik attól a férfias illatától, és a közelségétől...
- De legközelebb jobban is vigyázhatnál a fiúkra, mert a végén megint eltűnik valamelyikük- közölte Leon, és végül egyet hátralépett
- Ezt vegyem fenyegetésnek?- kérdezte Sora összeszűkített szemmel
- Annak veszed aminek akarod, csak gondoltam figyelmeztetlek- s már el is tűnt a férfi a szeme elől....
- Mami te honnan ismered ezt a bácsit?- kérdezte a kicsi Scott
- Majd ha nagyobbak lesztek elmesélem ...- s megfogta a kicsik kezét és már sétáltak is bejárat felé

Sora gyorsan leadta Sarah-nak a kicsiket, mert nagyon sok dolga volt a mai napon...A kicsik mindig szerettek "Sarah néninél " lenni, mert mindig megviccelte a gyerekeket...
Felment a volt főnöke irodájába , hátha ott megtalálja Dave-et, mert már kezdett aggódni érte, hiszen nem jött haza este....

- Jó napot Kalos! - köszönt kedvesen Sora
- Szerbusz! - köszönt a lánynak, a nagy papír tornyok mögül
- Miben segíthetek?- kérdezte az egyik torony mögül
- Van egy jó és egy rossz hírem- közölte s közben elmosolyodott a lány
- Akkor kezd a jóval- s közben kijött a nagy papír hegyek mögül a főnök
- Előkerült a kicsi Leon- s itt egy széles mosoly jelent meg az arcán
- Nem mondod, és hogy mikor- kezdett bele a faggatózásba Kalos
- A parkban sétálgattam Scottal míg ő homokozott feltűnt egy nő aki nagyon gyorsan és kapkodva akarta elhagyni a parkot, gondoltam segítek neki, és feltűnt, hogy az a kisfiú aki vele volt nagyon hasonlított az én fiamra, amikor megfordult a gyerek, egyből megismertem hogy az enyém... Próbáltam a nőből kiszedni, hogy- hogy került hozzá a fiam, de nem mondott semmit....- mondta mind ezt hadarva a lány
- És mi a rossz hír?- kérdezte aggódva a férfi
- Tegnap este nem jött haza Dave, nem tudod, hogy merre lehet?- kérdezte reménykedve a férfitől, hogy merre lehet vőlegénye
- Este olyan 8-9 óra körül végeztünk a papírmunkával, amikor megcsörrent a telefonja és mondta, hogy most menni kell, mert találkozója van- közölte gondolkodva a főnök, hogy mit mondhatott még neki Dave...
- Na de kivel lehetett találkozója olyan késő este- gondolkodott el egy pillanatra Sora
- Remélem, hogy nem igaz amire gondolok...- közölte a lány nagyon gondolkodva
- Miért mire gondolsz, hol lehet?- kérdezte Kalos...


Na vajon hol tölthette az éjszakáját Dave?