Kinyitotta a szemét. Félhomályban volt. A szeme nehezen, de hozzászokott a homályhoz. Felült. A raktárban volt. A ruhákon feküdt, amiket érkezte után lepakolt a ládáról, amin ült.

-Csak álom volt.-nyugtázta magában Sora.

De ekkor megpillantott egy fekete tollat a keze mellett. Fel akarta venni, hogy jobban megnézze, de a toll az érintésére elporhadt. Mostmár tudta. Ez nem álom volt. Meg akarták ölni. Ez megrémisztette, de egyben bátorságot is adott. El kell mennie. Nem hagyhatta, hogy valami baja essen a társainak. Felkelt. Kiment az ajtón. A folyosó üres volt. Rohanni kezdett a néma folyosón. Futott, amerre sejtette az öltözőt. Senkivel sem takálkozott, és ennek örült, hiszen nem kellett magyarázkodnia mit keres itt ilyenkor. Hirtelen hangokat hallott. El akart bújni de hova? A nyílt folyosón nem tudott csak úgy eltűnni. Jobban kezdett figyelni mint eddig. A hangok nem mozdultak semerre. Nyugadtan ment előre. Remegett.Soha nem volt még ilyen ideges.

-Csak elmegyek mellettük és kész.-gondolta Sora.

Mikor kiért a sarkon nem látott senkit csak a Tv-t, ami a folyosón volt, hogy informálja a versenyzőket. Ez ontotta a hangos beszédet.

-Ez a doboz rémített meg ennyire? Hmm vicces- és elmosolyodott.

A Tv-ben éppen a Cirkuszfesztivál nyitózenéje zengett. Sora szíve szerint megnézte volna ki nyert, de neki most fontosabb dolga volt. Így hát futott tovább. Tudta, hogy most a társai a záró ceremónián vannak , ezért még örült is, hisz nem kell találkozniuk vele. Megtalálta az öltözőt. Bement és minden holmiát bepakolta a táskájába.

-Csak nem megyek el úgy, hogy nem írok nekik legalább pár sort!

Kerített papírt és tollat.

-Ahhh! Úgy nincs kedvem elmenni, de kötelező!-sóhajtott

-Yuri!- gondolta- Most mi legyen vele? Hisz szeret. Bevallom én is érzek iránta valamit.-pirul- Majd a sors eldönti, de azért írok neki külön is valamit.

Újra az asztal fölé görnyedt. Hamar kész is lett. A levelet becsúsztatta Yuri kabátja zsebébe és itt sem volt már. Kint fogott egy taxit és kivitette magát a vonatállomásra. Vonattal megy, mert tudta, hogy a barátai rögtön a reptérre mennek megkeresni őt. Így legalább nem olyan hamar tudják meg, hogy merre is ment. Váltott jegyet Németországba.

-Viszlát Párizs! Viszlát társaim! Viszlát Kaleido szinpad!-búcsúzott magában és felszállt a vonatra...