Sora csak rohant. Rohant, hogy minél messzebbre kerüljön Yuritól. Sötét folyosókon át rohant, míg egy ajtó el nem állta az útját.Megfogta a kilincset.Beakart menni, akár erőszakosan is! De nem kellett erőszak sem az ajtó kinyitásához, hisz nyitva volt. Sora belépett. Egy szertárban volt. Mindenhol holmik feküdtek, vagy éppen lógtak a fogason. A fal mellett volt egy láda, min rengeteg ruha volt. Lerakta őket a földre és leült. Gondolkozott az elmúlt eseményein.

- Mi volt ez? Miért nézett szerelmesen rám Yuri? Hiszen Laylat szereti! Vagy nem? Mit csináljak? Viszonozzam azérzéseit vagy sem? Mit kezdjek most? Bizonytalan vagyok.-gondolta magában Sora

Hirtelen enyhe szellő csapta meg az arcát. Felnézett, mert azt hitte, hogy van még valaki rajta kívül itt ezen a helyen. Egy fekete toll hullt elé. Egy árnyat látott még, aztán hirtelen elsötétedett minden...

-Most vége mindennek! – gondolta még Sora

- Mi van Killien? Mit kiabálsz?

- Semmi közöd hozzá Halálisten!- mondta indulatosan

-Még, hogy semmi közöm mi? Megzavartad a nyugalmamat!- mondta jegesen.

-Persze! A Halálisten mindig is nyugodt volt. Mit akarsz?- kérdezte Yuri olyan megvetéssel, hogy azt már sértésnek is lehetett volna venni.

-Soraval van valami, hogy kiabáltál?-kérdezte

-Mióta érdekel egy ember élete? Hümm?

-Mi van itt? Miért veszekedtek már megint?- kérdezte May

A fiúk meg sem szólaltak. Ha nem jött volna May, akkor biztosan összeverekedtek volna itt és most. De nem, inkább halálos pillantásokat váltottak most már.

-Héééé!! Hol van Sora?- kérdezte May már majdnem bepipulva.

-Biztos az öltözőben.- mondta Leon kaján vigyorral az arcán.

-Jó, akkor bemegyek hozzá.

May elindult Sora öltözőjébe. A fiúk csak nézték egymást és már majdnem összeugrottak, mikor visszaért May.

-Héééé! Ne szórakozzatok velem! Hol van Sora????

Ekkor Leon felvette a kérdő tekintetét és Yurira nézett. Erre Yuri magához tért a nagy „harcból”. Aggodalom fogta el.

-Sora elfutott! Mikor visszaértünk az ugrás után elfutott.

-Mi? És hagytad Őt csak elmenni? Nagy ez a cirkusz. És át kell menni a díjátadóra is, ne viccelj már!

-Mit mondtál neki Killien?

Yuri nem válaszolt. Leon tudta, hogy ez csak azt jelentette, hogy igen mondott.

-Meg kell találnom!

-Én is megyek!!- felelte Leon is

-Nem kell a segítséged!! Ő az ÉN partnerem!!!!-ordította

-Jó-jolvan na! De többen többre visszük! Kérlek ne legyetek már ilyen gyerekek! Együtt megkeressük Sorat, visszaérünk a díjátadóra vele és megyünk a Kaleidohoz. Ennyi!!

A fiúk komoran nézték egymást tovább. May már a robbanás szélén állt, mikor megszólalt Yuri.

-Jól van. Több szem többet lát.-mondta ridegen

-Oké. Én megyek a déli szárnyba. Leon úrfi te mész a keletibe! Yuri úrfi te mész a nyugatiba! Megtaláljuk, megtaláljuk Sorat!!!

-Rendben-szólt Leon

-Ühümm- bólintott Yuri

Elindultak. Mindenki a megadott irányba. Kevés idejük volt, hisz fél óra múlva már vissza kell érniük az átadóra. Yuri üvöltötte az angyal nevét de hiába. Minden folyosón, minden olyan helyen ahol remélte nem volt ott szerelme.

Eltelt az a fél óra is, és visszamentek a díjátadóra. Senki sem talált semmit.Yuri nagyon aggódott. Leon is nyugtalan volt, bár nem mutatta. May majdnem felrobbant az idegességtől de Leon leteremtette.Így egy ideig csendben maradt.

Sora hirtelen azt sem tudta, hogy most fiú-e vagy lány, annyira meglepődött.

Sötétség mindenfele.Zuhan. A mélység magába szívja.

-Neeeee!!!-kiállkani akart de nem ment

Mintha egy álomba csöppent volna. Egy kopár, elhalófélben lévő erdőben volt.

Elszörnyülködött. Esni kezdett. Az eső nem kék volt, mint mindig, hanem barna.

Állatok sehol. Semmi élet. Az árny megjelent előtte.

- Ezt teszik az emberek.- mutatott körbe.

-Szörnyű. De ki vagy?

-A végzeted. Mindenki végzete.Az egész emberiség megérdemelné, hogy kihaljon!!Beleértve az angyalokat is!!!-üvöltötte

-De miért??-ijedt meg Sora

-Hogy miért? Mert az angyalok segítik az embereket. Nem hagynák, hogy bajuk essen. De ha mégis megtörténne, akkor újra feltámasztják ezeket a törékeny lényeket.-mondta az ismeretlen

Sora dobbenten állt. Ilyenekre képesek?

-De most, hogy itt vagy angyalkám, megspórolok veled időt.-mondta gúnyosan.

-Mi? Miről beszélsz?

-Nem kell tudnod semmit! Nem a te csatád, ha nem az enyém!!Úgy hogy itt és most végzek veled!

Előrántotta a háta mögül a kardját. Hatalmas volt. Közelített Sora felé. Eltűnt a káprázat. Csak Ő és a titokzatos idegen volt. Az árny futni kezdett felé.Sora menekülőre fogta volna a dolgot ,de megbotlott a sötétben. Az árny egyre közelít.Már ott van előtte.

-Neeeeeeeee! SEGÍTSÉG!-kiabálta kétségbeesetten

Egyszerre csak egy nyerítést hallott. Egy szárnyas ló repült feléjük.Az árny egy goromba grimaszt ejtett és eltűnt a sötétben. A ló Sora mellett ért földet. Gyönyörű lila szeme volt.Halvány lila szőre csillogott.A szárnyán a tollak fehérek. Fennséges látvány.

-Ki-kivagy?- kérdezte remegve Sora, bár tudta, hogy lehetetlent kérdez egy szárnyas lótól.

A ló a hátát mutatta a lánynak, a szárnyát kitárta.

-Gyere, ülj fel a hátamra! Elég időt időztünk itt!

Sora meglepődött. Beszél a ló!!

-Majd később elmondok mindent , de most gyere!!-utasította a ló.

Sora összeszedte a maradék hitét és bátorságát.Felszállt a ló hátára. Megkapaszkodott. A ló nyomban elindult. Kitárta szárnyait és repülve eljütottak a fénybe. Mielőtt kijutottak volna a fényre Sora kérdezett még valamit.

- Mi vagy és mi a neved?

- Pegazus vagyok és a nevem Arwon.

És ekkor rengeteg fény öntötte el Sora szemét.