1. fejezet

Felugrott a legmagasabb trapézra és ott várta Őt. Megcsinálták ketten a táncot, de igazából nem kellett Yuri segítsége. Amikor a végén egymást ölelve érkeztek egy trapézra Soráról eltűnt minden, ami arra utalt, hogy az előbb angyal volt. Az előadás alatt nem látta senki, hogy végig sírt, de most csodálkoztak, hogy le van hajtva Sora feje.

Folytatása következik...

Más vidáman érkezett volna le, mert egy ilyen ugrást végrehajtani nem mindenki tud. Amikor végleg levonultak a színpadról, Leon mellett haladtak el, aki még mindig megrökönyödve állt, nézve azt a helyet, ahol Sora két másodperce állt.

-M-megcsinálta!? De miért nem mosolyog? Hisz Ők győztek!-gondolta

Utánuk nézett. Yuri a derekánál ölelte Sorát és úgy mentek. Leon hirtelen olyan féltékenységet érzett mit még soha. Elhesegette ezt az érzést és visszament az öltözőjébe. Ez alatt Sora csak ült és magaelé nézett az öltözőjében. Yuri elment italért. Hirtelen felkapta a fejét. Érzett valamit. Nem tudta mit, hisz először van ilyen érzése. Előtte fehér fény jelent meg. Az arca elé kapta a kezét, mert kezdett egyre erősebbé válni a misztikus jelenség. Egy lány alakja kezdett kirajzolódni a fény burkolatából. Szürke haja, kék szeme, karcsú alakja volt. Lágy, bátorságot adó hangján megszólalt.

-Sora ne félj! A nevem Sophy és segíteni jöttem. Kíváncsi vagy, hogy mitörtént,

amikor felléptél?

Csak egy bólintás volt Sora válasza.

-Te egy angyal vagy. Egy igazi angyal, aki segít megtisztítani a világot a gonosztól. Most azért változtál át, mert nem tudtál uralkodni magadon, kétségbeestél, igaz?

-Ühüm

-Kérlek, most menj, oda ahova mondom. Ott várni fog a mestered, aki segít felkészülni.

-De mire?

-A csatákra, amiket vívni fogsz a színpadon és a való világban.

-De miért ÉN? Miért?

Sophy elmosolyodott.

-Azért, mert benned van az az erő, mely elpusztítja a gonoszt.

Sora nagyot nézett a döbbenettől.

-Én, mint hős? Soha nem akartam az lenni. De mégis megtörtént ez az eset a színpadon. És itt ez a lány is előttem. Igen el kell mennem! ! Ha a gonosz foglyulejti a barátaimat? Nem élném túl!-gondolkozott Sora

-Rendben! Hová kell mennem?

Sophy egy mosollyal honorálta a bátorságát.

-Menj Németországba! Münchenben megtalálod a mesteredet. Ő majd elvezet az igazi helyszínre.

-Ömm és milyen a mesterem?-kérdezte Sora bizonytalanul

-Ne félj! Kedves, de mégis szigorú, ha az eddzésről van szó.

-És, hogy hívják?

-Kiromi mester. Ő majd felfedezteti a bennedrejlő erőket.

-És mi lesz a szímpaddal?-Kérdezte eménykedve.

-Itt kell hagynod. De ne aggódj! Később visszajöhetsz!

Nagyon megkönnyebbült Sora, amikor ezt hallotta.

-Rendben. Ma indulok!

-Rendben. Sok sikert angyal!

Sophy eltűnt. Utána pár másodpercel később belépett Yuri az ajtón. Hozott narancslevet. Sora megköszönte az italt. Yuri leült Sora mellé. Furcsa érzések keringtek benne. Talán megkedvelte a lányt? Biztos. Nem tudta mit csináljon , most , hogy vége a versenynek. Sora szavai zavarták vissza a valóságba.

-Yuri! Kilépek a társulatból!-Hangzott határozottan Sora válasza, de belül szomorú volt.

-Mi? Ugye csak félreértettem? Mert úgy értettem, hogy kilépsz a társulatból.

-Jól értetted! Ezt mondtam.

-Mi? De miért? Nem, nem mehetsz el!

-Yuri! Ez az én döntésem! Szeretnék még ma elmenni.

-De hova? De hisz a Kaleido Színpad volt az álmod!

Sora nem felelt, csak nézett magaelé. Yuri még egyszer megpróbálta, hogy lebeszélje róla.

-De Sora! Mi lesz a barátaiddal? Az ellenfeleddel? Mi lesz Layla-val? Mi lesz velem?

Sora ekkor tágranyílt szemekel nézett a fiúra. Jól hallotta? Vagy csak valami mást hallott. De nem. Yuri olyan furcsán nézett rá, mint még soha. Érzelmeket látott a szemében, amiket nem tudott megfejteni. Fel állt. Hátrálni kezdett az ajtó felé. Yuri is fel állt. Tovább nézte a lányt. Nem tudott vele betelni. Ám végeszakadt a varázslatnak. Sora elszaladt.

-Soraa!- kiabált

A folyosón gyorsan eltűnt Sora alakja, így nem tudta követni merre megy angyala. A kiabálásra kijött Leon is az öltözőjéből. Nézte Yurit, aki háttal állt neki, mert még mindig nézte a sötétséget, ahol Sora eltűnt. Megérezte a pillantásokat és megfordult. Tekintete találkozott egy szürke szempárral, ami kérdőn nézett a kék szemekbe.

- Mi van Killien? Mit kiabálsz?

- Semmi közöd hozzá Halálisten!- mondta indulatosan