|
Édes méreg
2008.07.14. 19:51
10. fejezet: Melinda
Már csak egy nap áll rendelkezésemre kijavítani a hibát, de nem megy. A Kaleido társulat tagjai hol a folyosón, hol az étkezőben láttak el tanáccsal. Ettől egy kicsit jobban éreztem magam, de nem sikerült eltüntetnem az űrt.
,, a mozgásodon még javítani kell!” – talán erre célzott Leon? Nem mozoghatok rosszul, hisz akkor, azt bárki észrevette volna. Itt más baj van.
Próbáljuk meg még egyszer – kértem Yurit. Az ajtóban Layla állt. Ő is kíváncsi lehet a mutatványra.
Rendben – bólintott rá Yuri.
Ezúttal is rendes lendülettel indultam, tökéletesen pörögtem, és fogtam meg a trapézt. Még mindig nem jó.
Tökéletes volt, talán túlontúl volt az – kritizált Layla.
Az a baj a mutatvánnyal, hogy túl tökéletes?
Nem tudom.
Úgy láttam jónak, hogy ha szívok egy kis friss levegőt. Az udvaron Sora trapéza állt háló nélkül, mert volt olyan kedves és átengedte a gyakorlótermet nekem.
A trapéznál egy csapat hat év körüli gyerek állt.
Melinda le fog esni! Melinda le fog esni! Túl béna vagy hozzá! – csúfolták az ismeretlen kislányt.
Két fiú között egy kis rés támadt, ezért láthattam, hogy a Melindának nevezett kislány felmászik, majd a trapéz felé repül. Azonnal cselekednem kellett. Lendületet vettem, majd sikeresen elkaptam a zuhanó leányzót.
Meg vagy! – mondtam nyugodtan, majd letettem a lányt.
Gyerekek! Miért csúfolódtatok? – kérdeztem mérgesen.
Melinda mondta, hogy ő artista lesz, ezért azt mondtam neki, hogy bizonyítson – állt elém egy srác büszkén.
Egy artistának keményen kell dolgoznia a sikereiért. Fogadok, hogy te az elkényeztetett ficsúrok közé tartozol.
Mintha te tudnád, vagy talán te is majom vagy? – röhögött a képembe a gyerek.
Felvilágosításként: épp a Kaleido színpadnál állsz, és egy zuhanó kislányt kaptam el. Igen, én is artista vagyok. Ha most nem kapom el, akkor meghalt volna, ugye tudod?
Tessék?
Mindegy. Menjetek haza, és a szüleiteket piszkáljátok – mondtam erélyesen.
A szipogó Melindához fordultam, majd egy zsebkendőt nyújtottam neki át.
Kérsz egy fagyit? – kérdeztem. – Igen – felelte félénken.
A parton sétáltunk hideg fagylaltot nyalva. Melinda már teljesen nyugodt volt.
Miért ugrottál el az állványról?
A fiúk csúfoltak, és meg akartam mutatni, hogy nem a levegőbe beszélek.
Talán ezt, máskor biztonságosabban tedd.
Milyen szép nyaklánc! – dicsérte meg a nyakamban lógó ékszert.
Köszönöm.
Te oroszlán vagy? Én nyilas. Az anyukám nagyon jól ért a csillagjegyekhez. Szerinte az oroszlán a legnemesebb és a legragyogóbb csillagjegy.
Hirtelen rám tört a megvilágosultság. Édesanyám, te mennyire furfangos vagy és egyben szánalmas.
hazakísérjelek, vagy el tudsz menni egyedül is?
Gyakorolni akarsz?
Igen.
Akkor hazatalálok egyedül is, köszi a mentést.
Elbúcsúztunk egymástól, majd örülve rohantam végig az udvaron, a folyosón és egészen be a tornaterembe.
- Rájöttem. – kiabáltam messziről. Erre egy csomó kíváncsi arc nézett rám.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
