Sora reggel elég korán ébredt. Nem bírta tovább gyötrő álmait, amelyek leginkább Blackheath hercegéről szóltak. Álmában olyan szemérmetlenül, és szenvedélyesen szeretkeztek, hogy még egy tapasztalt nő is belepirult volna. Amikor úgy gondolta, hogy elég, felkelt. Csak egy világoskék, hosszú selyemhálóing volt rajta, aminek elég mély dekoltázsa volt. Felvette a hálóinghez tartozó köntöst, és a fürdőbe ment. A kövekkel kirakott, süllyesztett medencében, már folyt a melegvíz, és különböző illatos olajokat öntött bele. A medence mellett rögtön egy nagy ablak helyezkedett el, ami az egyik virágágyásra nézett. Az ablak előtt vörös rózsák voltak felfuttatva. A fürdőben is a vörös szín volt a döntő. Vörös kövekkel volt kirakva minden. Feltűzte a haját, majd elmerült a meleg, illatos vízben. Fejét hátra döntötte, és lehunyta a szemeit. Megjelent előtte egy ezüst szemű, jóképű férfi. Kinyitotta a szemét, és értetlenül pislogott. Ez a férfi megbolondítja. Kiszállt, majd egy törölközőben a gardróbba ment. Hamarosan egy fehér alapon, piros mintás ruhában állt. A ruha spagetti pántos volt, egész mély dekoltázzsal. A felső része szorosan ölelte körbe, míg az alja bővebb volt. A haját felkötötte, majd kiment. Lefelé menet a lépcsőn, újra eszébe jutott Leon. Nem tudta kiűzni a fejéből a férfit. Viszont azért, amit a mostohaanyja és a kicsi húgocskája tett valahogy bosszút akart állni. Egyszerűen nem tűrhette, hogy így bánjanak vele. Amikor a nappali elé ért haragja teljesen elmúlt. Az apja beszélt éppen az istállós fiúval. A fiú nem volt idősebb nála, talán egy évvel még fiatalabb is volt. Kedves volt, szőke hajú, kékszemű. És jóképű. De azért nem annyira, hogy felkeltette volna Sora érdeklődését. Amikor belépett a fiú illedelmesen köszönt, Sora pedig rámosolygott.

- Jó reggelt!- köszönt.- Ken, kérlek, hozd ki Delilát!

- Lovagolni szeretne, mylady?- kérdezte a fiú.

- Gondolom, csak azt lehet egy lovon, nem?- mosolygott rá Sora.

- De ilyen ruhában?- nézett rá, majd pirulva hajolt meg.- Sajnálom Lady Sora.

- Nincs semmi baj. Igen ebben.- majd az apjára nézett.- A drága feleséged, és a kislányod még alszik?

- Igen.- bólintott a gróf, miközben büszke tekintettel végignézett a lányán.- Ne aggódj, dél előtt nem kelnek fel. Tegnap este Pamela kiakadt, amiért Leon utánad ment, és őt figyelemre sem méltatta. Clarissa pedig jó ideig vigasztalta szegény lelkét.- mosolygott, majd újra az újságba mélyedt.

- Remek.- mosolyodott el, majd kifelé indult.- Apa! A herceg, nem mondott semmit, mielőtt elment volna?

- Nem.- nézett rá gyanakvó pillantással.- Talán kellett volna?

- Oh... nem.- mosolyodott el Sora, majd kiment.

A gróf elmosolyodott. Ő látta lánya szemében azt a tüzet, amit más nem fedezett fel. És látta Leon tekintetét viharszürkévé válni a mérhetetlen vágytól. Sora kifelé menet felvett egy széles, fehér kalapot, amin egy piros rózsa volt oldalt. A nap odakint melegen sütött. A hátsó karámokhoz kiérve már látta a felé vágtató, gyönyörű hófehér lovat. Megsimogatta az állat nyakát, majd könnyed mozdulattal a nyeregbe ült. A ló szinte azonnal megérezte gazdája jókedvét, és szárnyaló lelkét. Először ügetni, majd vágtázni kezdett. Sora élvezte, ahogy a szél az arcába vág. Szinte kedve lett volna hangosan felnevetni. Nem foglalkozni azzal, hogy ki mit gondol, csak élvezni Leon Oswald szenvedélyét, vágyát és önfeledt mozdulatait. Hm... újra a herceg. Sora megfordította a lovat, és újra a kastély felé irányította. Vajon mit fog szólni a drága Clarissa ha belegyalogol a lovával a kedvenc virágágyásába. Nem tehetett róla, de imádta bosszantani a nőt, főleg azért, amiket még régen velük tett. Egy hintó érkezett a kastély elé. Ám Sora nem ezzel foglalkozott. Az előtte lévő méretes bokor felé irányította a lovat, ami egy kecses mozdulattal könnyedén átugrotta. A hintóból kiszálló férfi ezüst szemei döbbenten kikerekedtek. A ló ezúttal egy sokkal magasabb akadályt választott. A férfi lépett egyet előre, ám az állat újabb fenséges mozdulat kíséretében átugrotta. Végre be tudta azonosítani a lovon ülő nőt. Megengedett magának egy lusta, elégedett mosolyt. Sora Naeginon kívül melyik nő lenne még képes lovalgó csizma nélkül, magassarkúban és ilyen ruhában lovagolni. Amikor a ló lassú ügetésbe fogott közelebb ment, majd megállt az állat oldalán. Sora, csokoládé színű szemeinek árnyékot nyújtott a kalap. Lenézett az előtte lévő férfira.

- Jó reggelt, mylord! Ilyen korai órát választott?- kérdezte mosolyogva.

- Semmi sem lehet korai óra, hogy önt lássam, lady.- mosolygott rá.- De én azt feltételeztem, hogy még alszik.

- Nem szokásom.- mondta komolyan.- A húgom szokott délig aludni. Én jószerével már kb. hatkor fent vagyok. Mert ilyenkor tudok csak megszabadulni a drága Clarissától, és Pamelától.

- És ilyen ruhában szokott lovagolni.- nézett végig a végtelenül formás testen, amit a ruha tökéletesen kihangsúlyozott.- Remek tényleg. Hogy tud egyáltalán mozogni, és ugratni benne?

- Így.- majd egy könnyed mozdulattal leugrott, és minden megingás nélkül megállt a férfi mellett.- Kegyelmes uram, mégis kinek néz engem? Nem vagyok holmi elkényeztetett fruska, aki nem tud tenni semmit egymaga.- majd a ló kantárját átadta a felé közeledő lovászfiúnak.- Szeretem a függetlenséget, ezt jó, ha tudja rólam. Semmit sem gyűlölök annál jobban, mint ha korlátok közzé szorítanak. Az végtelenül idegesít.- indult el.

- Ne aggódjon, nem fogom korlátolni a hatalmát, és a szabadságát.- hajolt a füléhez.- Tegnap megírtam a vers első sorát.

- Valóban?- nézett rá Sora kedveskedő mosollyal.- Na hadd halljam!

- És mit kapok, ha elmondom?- incselkedett Leon.

- Nocsak.- fordult felé gonosz mosollyal.- Ön nagyon merész. Nem kap semmit.

- Lady Sora, ön lelomboz engem.- mondta tetetett szomorúsággal.- Kedvesem, azt hiszem túlságosan is messzire engedem a hatalmát.- majd magához rántotta.- De most elég.- majd hevesen rátapasztotta a száját a lány ajakira. Sora gyenge tiltakozás szerű hangokat hallatott, miközben próbálta eltolni magától a férfit. Ám ez hamar abba maradt. Karjait Leon nyaka köré fonta, és beletúrt a hosszú, ezüst hajzuhatagba. A fehér kalap kecsesen, puhán a földre esett. Leon ezúttal mélykék inget viselt, fekete nadrággal és zakóval, ám az oldalán egy szépen csiszolt kard lógott. Kissé hátra döntötte Sorát, és még mélyebben csókolta. Nyelve lassan körbe rajzolta a lány alsó ajkát, hogy végül az ő nyelvével találkozzon. Szenvedélyes, mohó csatát vívtak. Sora lassan kinyitotta a szemeit, és Leon szemeibe nézett. A férfi bár már eltávolodott tőle, még mindig szorosan a karjaiban tartotta. Sora ebben a pillanatban nem tudta, mit gondoljon a hercegről. Az ezüst tekintet viharszürkévé vált a mély, nyers vágytól. Mégis olyan veszélyesnek hatott, mint semmi más, mivel eddig dolga volt. Ilyen rejtélyes és ennyire veszélyes szempárt nem látott még. Szíve hangosan dübörögni kezdett, hogy már félő volt, Leon is meghallja. Egyrészt arra figyelmeztette, hogy maradjon távol tőle. Másrészt arra, hogy a lehető legközelebb kerüljön hozzá, és fogadjon el mindent, amit felkínál neki. És adja vissza ő is ugyan ezt. A férfi mintha megértette volna az elhatározását, gonoszan elmosolyodott.- Nem olyan, mint a többi szűz kislány.

- Hány szűz kislánnyal volt már dolga?- lehelte Sora.

- Nem volt eggyel sem.- ingatta a fejét a férfi.- Csupán volt egy- kettő, aki többet akart, mint kellett volna. Ön az első szűz kislány, akit egyszerűen nem tudok elengedni, és akinek nem tudok ellenállni. Ön az egyetlen nő, akit nem tudok távol tartani magamtól, mert olyan mérhetetlenül vágyom rá.

- Hol van a híres önfegyelme, kegyelmes uram?- gúnyolódott finoman Sora.- Hm... Túl sokat követelek. Végül is engedélyt adtam önnek mindenre.

- Ne aggódjon lady, imádok önnel veszekedni.- jelent meg egy gonosz mosoly az ajkain.- Még inkább felizgat.

- Akkor nagyon vigyáznom kell arra, hogy még időben lehűtsem, kedves herceg.- mosolygott gúnyosan.- Mert a végén még itt helyben leteper. Akkor aztán hallgathatom a húgom nyivákolását.

- Tegyük még élvezetesebbé.- mondta Leon gonoszan villanó szemekkel.- Fogadjunk, Lady Sora!

- Mégis miben?- érdeklődött összevont szemöldökkel.

- Ne nézzen így rám!- nevetett fel Leon és elengedte. Majd védekezően felemelte a kezét, de a mosolya egy percre sem halványult. És Sora hirtelen fázni kezdett, pedig már jócskán melegedett. De a férfi kemény teste nélkül üresnek érezte magát. De ezt próbálta leplezni, majd várakozóan a hercegre nézett.- Nem hiszi el, hogy távol tudom tartani magamtól a szűz kislányokat. Bebizonyítom. Méghozzá a kedves kishúgán. Ha egy hétig, miközben minden nap, minden órájában vele vagyok, és meg tudom akadályozni, hogy egyszer is megcsókoljon, akkor én nyertem. Ha nem sikerül, ön.

- Na és mi a tét?- nézett rá gyanakvóan.

- Ha ön nyer, akkor kérhet akármit.- mondta komolyan.- De ha én...

- Ez az a rész, ami nem tetszik.- mondta Sora halkan.

- Ne aggódjon!- nevetett fel sötéten a herceg.- Élvezni fogja. Szóval, ha én nyerek velem tölt három éjszakát.

- Maga megőrült.- kacagott fel Sora.- Három éjszaka? Nem fog megunni?

- Lady, egy élet alatt sem tudnám megunni, de most mit mondjak.- mosolygott gonoszan.- Három éjszaka halálos gyönyörben, és párját ritkító érzékiségben. Három teljes éjszaka nálam.

- Hm... három teljes éjszaka?- nézett rá.- Nagyon okos. De mi lesz, ha kiderül?

- Semmi.- mondta nyugodtan.- Az enyém lesz, mylady. És senki másé.- hajolt vészesen közel.- Nos?

- Rendben.- nyújtotta a kezét.- De a húgomat ismerve, máris megnyertem.

- Nem hiszem.- majd megfogta a kezét, és újra magához rántotta egy újabb csókra.

- Tudtommal nem így kell hitelesíteni egy fogadást.- nevetett fel Sora.

- Ha két férfi fogad nem. Vagy ha olyan felek, akik nem vonzódnak egymáshoz.- mosolyodott el Leon, és átkarolta.- Na és most szépen bemegyünk. Mert már kezd nagyon meleg lenni, nem szeretném, ha valami baja lenne.- indult el befelé.- Az egy hét mától kezdődik.- suttogta Sora fülébe, amikor beértek, és elengedte.- Lady Pamela.- csókolt kezet a már ízléstelenül kivágott, arany ruhában lévő lánynak.- Ragyogóan néz ki, mint mindig.

- Nagyon köszönöm, kegyelmes uram.- mosolygott kacéran a lány.- Drága nővérkém, már fent vagy? Azt hittem még alszol.- mondta gúnyosan.

- Kedvesem, azt hittem a tegnapi hisztid után, ma nem jössz ki a szobádból.- jegyezte meg Sora társalgó hangon.- Hm...Azt kérdezed, honnan tudom? Drága húgocskám, zengett a ház az ordításodtól. Idézzek?

- Nem kell. Inkább hallgass!- mondta dühösen, majd bájos mosollyal a herceg felé fordult.- Felség, a mai napot velem tölti?- kérdezte kacéran.

- Nem utasíthatom vissza egy ilyen csodálatosan szép hölgy kérését, ugye?- mondta Leon mézes- mázos hangon.- Lady Sora velünk tart?- nézett a lányra, és rögtön elsötétült a tekintete.

- Ugyan dehogy is.- emelte fel a kezét szabadkozva.- Isten ments, hogy a húgommal töltsek két percnél több időt.

- Így is van.- mondta Pamela és belekarolt a hercegbe.- További szép napot, kedves nővérem.- majd kisétált.

- Szép napot, mylady.- fordult még arra Leon.

- Szép? Nekem az lesz.- kacagott fel.- De önnek, herceg...- majd az ebédlőbe ment.- Jó reggelt!- mosolygott apjára és Brandonra, majd hűvösen biccentett Clarissának.

- Hol van Pamela, Sora?- kérdezte a nő.

- A kislányod Blackheath hercegével sétál odakint a kertben.- mondta gúnyosan, de nagyon jól szórakozott.- Gondoltam hagyom őt érvényesülni.- ült le, és ivott a narancslevéből.- Mert ha ott vagyok...

- Ne légy olyan nagyra magaddal!- mondta lenézően Clarissa.- Egyébként, hogy gondoltad, hogy egyedül hagyod őket, amikor még nincs köztük semmi? Mit mondanak az emberek?

- Ugyan már Clarissa.- mondta Sora gúnyosan, miközben enni kezdett.- Senki nem mond semmit, amíg nem találják Pamelát, Lord Leon ágyában. Addig nincs gond.

- Sora, ha végeztél, szeretném, ha kilovagolnál velem.- szólt közbe Brandon.

- Most jöttem be.- válaszolta.- De ha nagyon szeretnéd, drága bátyám.- mosolygott rá.

A reggeli további része csendben telt. Sora és Clarissa ellenséges pillantásokkal méregették egymást. Az egész helyiségben csak úgy izzott a feszültség. Ám Sora tudta, mostohaanyja nem győzhet ellene. Hamarosan Brandon felállt az asztaltól, majd őt húga követte. Kint a kertben Brandon lovaglás helyett, inkább leült a szökőkút mellett lévő rácsos asztalhoz, és üdítőt hozatott. Sora leült vele szemben és a baracklevet a kezébe vette. A kristálypohár felett érdeklődve emelte testvérére, csokoládé színű szemeit. A férfi érezte húga gyanakvó tekintetét, majd finom, mindentudó mosollyal szembe nézett a lánnyal.

- Jól van.- sóhajtott fel.- Szeretném szemmel tartani, mit csinál Pamela.

- Ne aggódj, bízom a hercegben.- emelte szórakozva csokoládé színű szemeit a közeledő párra.- De az biztos, hogy Pamela hamarosan leteperi.

- Szegény Leon.- sóhajtott fel a férfi, majd a páros felé fordult.

Pamela idegesítően nevetett valamin, és Sora csodálkozott, hogy Leon hogyan volt képes elviselni, húga idegesítő modorát, és stílusát. Pamela egyre közelebb hajolt a herceg ajkaihoz. Ahhoz a kemény, férfias ajkakhoz. Azokhoz az ajkakhoz, amik egy órája, még az ő száját kényeztették felpezsdítve a vérét, felborzolva minden idegszálát. És soha nem érzett vágyat ébresztett benne. Sora nem értette miért, de féktelen féltékenység kerítette a hatalmába. Ám a herceg egy hirtelen mozdulattal felállt. Ahogy tekintete találkozott Soráéval, azonnal elsötétedett, és diadalmasan azt mondta: én fogok nyerni. A lány szemei kihívóan megvillantak: próbálj hát meg győzni ellenem, és akkor tiéd lesz a jutalom... a tiéd leszek...

Az egy hét gyorsabban eltelt, mint arra Sora számított volna. Leon könnyen, biztos kézzel irányította a dolgokat. Közel engedte magához Pamelát, de nem annyira közel, hogy a lány tudjon valamit is lépni. Sora bár nem volt mellettük, Brandonnak köszönhetően, aki volt olyan kedves mindig valahova a közelükbe vinni, így minden pillanatban látta mit tesznek. Sorát mégis leküzdhetetlen féltékenység kerítette hatalmába. Minden pillanatban, amikor a herceg rápillantott, elkapta a tekintetét, ahogy mérhetetlen vággyal tekint rá. Ez elégtétellel töltötte el. Látott minden elismerő pillantást, minden nyers vágyat. Sora éppen a lován ült. Haja fel volt fogva, egy bíbor színű lovaglóruhát viselt. Mosolyogva simogatta meg Delila oldalát, majd a reggeliző páros felé nézett. Leon, Pamela felé hajolt. Egyre közelebb. Sora szíve a torkában dobogott. Hát ő maga fogja megszegni a fogadást. Hagyja, hogy nyerjen, hagyja, övé legyen a diadal, és hagyja elveszni azt a három éjszakát, amelyre már maga Sora is mérhetetlenül vágyott. A páros arcát, már csak milliméterek választották el egymástól. Delila pedig megérezve Sora nyugtalanságát, félelmét felágaskodott, szépséges utasa pedig elvesztette az egyensúlyát. Hangos sikoly rázta meg a tájat, amitől madarak röppentek fel a fákról.

Folytatása következik...