- Mióta vonsz engem így kérdőre? Azt hittem a barátom vagy, nem pedig a börtönőröm.
- Azért kérdezi, mert aggódik miattad. r11; szólt közbe Alex.
- De nincs miért, csak kimerült vagyok, és kicsit ideges a verseny miatt. r11; válaszoltam terelve a témát.
- Nem szoktál ilyen lenni. És miért kerülöd Leon-t? r11; tért a számomra kényes témára barátnőm, mikor megpillantottam az érintetett, Miriam társaságában.
- Szerintem tévedsz. Ő hanyagolja mostanában a társaságunkat. r11; biccentettem fejemmel az érintettek felé. r11; Most mennem kell! Érezzétek jól magatokat. r11; búcsúztam, egy puszival mindkettejüktől, majd kisiettem a vaskerítéshez. Azonban arra nem számítottam, hogy Miriam és Leon a medence mellett fognak ücsörögni. De már nem érdekelt a dolog. Gyors puszit nyomtam Yuri arcára, majd beszálltam mellé az első ülésre. Mire ő rálépett a gázra, és már száguldottunk is a reptér felé.
- Fel kellett volna hívnotok, mielőtt idejöttök. r11; közöltem velük idegesen.
- Bocsi, remélem, nem csináltunk visszafordíthatatlan gondot neked. r11; hajtotta le a fejét Mia.
- Nem, ne haragudjatok. Köszönöm, hogy eljöttetek. r11; mosolyogtam halványan hátrafordulva a lányokhoz. Az út további része némán telt. Yuri nem szólt semmit, és a többiek sem kezdeményeztek beszélgetést. Ugyan nem mondták ki, de tudták, hogy valami nincs rendben velem. Miután megérkeztünk, mindannyian egyenest a Kaleido-ra mentünk. A lányok lemaradtak tőlünk, míg Yuri és én az igazgatói irodába mentünk.
- Sziasztok. r11; köszönt Kalos, mikor beléptünk.
- Szia. r11; köszöntem, miközben puszit nyomtam az arcára.
- Szia Kalos. r11; köszönt partnerem is, miközben leültünk a helységben lévő két fotelbe.
- Mia kitalált már valamit? r11; kérdeztem reménykedve.
- Igen, van már terve a nyári nyitó előadásra, de még nem teljes. Azonban mindenképp, csak az év vége után kezdünk rá felkészülni. r11; válaszolta a vöröses-barna hajú férfi.
- Jut eszembe, érkezik egy új artistar30; - kezdte a férfi.
- Igen, már hallottam. Layla felhívott, és szóba került. r11; intettem le keresztapámat.
- Remek, akkor most menj és pihend ki magad. Holnap, komoly ellenfeleid lesznek.
- Rendben, meglesz. De kérem a kulcsot, mert az enyém bizony japánban van. r11; válaszoltam mosolyogva.
- Tessék. r11; adta át nekem, a nála lévő pótkulcsokat, majd Yuri és én távoztunk az irodából.
- Olyan furcsa vagy, mióta eljöttünk. Valami baj van? r11; kérdezte a szőke férfi, miközben beszálltunk piros Ferrari-aba, és elindultunk a házam felé.
- Nincs semmi, csak olyan dolgok történnek, amik ellen tehetetlen vagyok. r11; suttogtam, mire ő kérdőn nézett rám.
- Ezt hogy érted?
- De ne aggódj! Hisz ismersz, foggal-körömmel küzdök az ellen, ami nem tetszik, és a végén úgyis én nyerek. r11; válaszoltam magabiztosan.
- Te tudod, de ha segítség kell, csak szólj. r11; mosolygott rám partnerem.
- Most hogy mondod, tehetnél valamit. r11; jutott eszembe tanárnőmnek tett ígéret. r11; Tudnál nekem, néhány számból Karaoke verziót szerezni?
- Persze, csak írd össze, melyikek kellenek. r11; válaszolta segítőkészen.
- Jó. r11; bólintottam, mikor megérkeztünk a házamhoz. r11; Gyere be, és gyorsa összeírom. r11; mondtam, miközben kiszálltam az autóból, és sietve a kulcsommal beléptünk a házamba. Az ajtócsukódásra, már jött is az egyik szobalány Julia.
- Örülök, hogy újra látom, miss. Naegino. r11; mosolygott, majd Yuri felé fordult. r11; Jó napot mr. Killian. r11; hajholt meg illedelmesen.
- Jó napot Julia, hozz nekem egy papírt és tollat. r11; kértem, amire a kék hajú lány sietve bólintott, majd elsietett. Addig Yuri és én leültünk a kanapéra.
- Tudsz valamit erről az új lányról? r11; kérdeztem, mire ő kissé értetlenül nézett rám. r11; Nem szeretek az ismeretlenbe fejest ugrani. Láttad már úszni?
- Igen, ugyan az artistaságban nem tudna legyőzni, de az úszásban, kiemelkedő. A tanára a legkeményebb úszóedző volt a szakmában. Még az olimpiára is javasolta, de a lány az artistaságot választotta. r11; közölte a kérdezett.
- Értem. r11; bólintottam, majd elvettem a visszaérkezett Julia kezéből a kellékeket. Majd sietve felkörmöltem a kért dalokat, a papírt pedig partnerem kezébe nyomtam.
- Holnapra meglesznek. És hogy tervezed? r11; kérdezte rám pillantva. r11; A verseny után, rögvest visszamész a táborba?
- Igen, muszáj lesz, különben a csapatom veszít. És ismersz, útálok veszíteni. r11; mosolyogtam magabiztosan.
- Rendben, pihend ki magad. Holnap 10:30-ra érted jövök és elviszlek az uszodába. r11; nyomott puszit arcomra, majd távozott. Miután elment, felmentem a szobámba, és letusoltam. Felkaptam a vörös hálóingemet, majd eltettem, magam másnapra, hiszen nagyon késő volt.