- Azt ajánlom, igyekezz, kedvesem. - élcelődött finoman Layla. - Hamarosan itt lesznek a társulat tagjai.

- Miért? - fordult arra érdeklődve Sora.

- Azért, kicsikém, hogy megbeszéljük azt a műsort, amiben szerepelni fogsz. - mondta gunyoros hangon. - Végül is ezért jöttünk. Kalos szavaiból ítélve pedig, több mint valószínű, hogy Leon lesz a partnered. És az is biztos, hogy a tegnapi ugrásokat akarják majd összeilleszteni. Frappáns ötlet. - majd hangja elkomorodott. - Mi történt az éjszaka, Sora? - ám, amikor a lány válasz helyett csak megrázta a fejét, már tudta. - Leon. - majd felállt és átkarolta barátnőjét. - Ne sírj, kislány! Azt mondtad, erős leszel. Kérlek, ne tedd ezt!

- Olyan nehéz, Layla. - suttogta Sora. - Olyan nehéz tartanom, amit ígértem. Soha nem hittem, hogy ilyen lesz. Ha most itt lenne, az az aljas nőszemély, Linda, biztos, hogy saját kezűleg végeznék vele. Képes lett volna megölni őt.

- Most már hagyd ezt, Sora! - mondta komolyan Layla. - Linda meghalt. És nem is akárhogy. Nagyon csúnya betegség volt. Ne kívánj többet!

- De igenis kívánok. - emelte meg a hangját. - Amit tett, ahhoz képest ez semmiség. Majdnem megölte őt, Layla! - kiáltott fel. - Ha sikerült volna neki, én belehalok, érted? Ez nem igazság. Amit tett az egyszerűen megbocsáthatatlan. És én nem fogok neki megbocsátani. - szikráztak fel a szemei. Majd halk kopogás hallatszott. - Szabad!

- Kisasszony! - lépett be egy fiatal szobalány. - Várnak önökre.

- Köszönöm, máris megyünk. - majd mély levegőt vett. - Eljött az igazság pillanata, Layla. Esküszöm, hogy még egyszer látom mosolyogni. Még ha utoljára is.

- Sora! - a Főnix szemeit ellepte a könny.

- Layla, kérlek! - fordult barátnője felé. - Hagyd ezt. Még nem kell elsiratni. Azt meghagyom, későbbre. - kacsintott, majd kilépett az ajtón.

Mély levegőt véve sétált le a nappaliba. Layla még mindig a könnyeit törölgette. Sora idegesen forgatta meg a szemét. Az kéne csak, hogy mindenki rájöjjön, mi történik. Erre nem volt szükség. Egy zsebkendőt adott Laylának, majd belépett. A nappali ízléses volt, és elegáns. Csupa krémszínű bútorral, és egy antik kandallóval. Ahogy ez szokás volt, itt is egy egész falas ablak foglalt helyet, valamint egy üvegajtó kifelé a kertbe. A kanapék előtt egy üveg asztal foglalt helyet, amin most négy csésze kávé, egy pohár whisky foglalt helyet. Sorának még gondolkodni sem kellett, kié. De hirtelen megrémült. Most mit tegyen? Csináljon úgy, mintha semmi nem történt volna? Leon ezt fogja. Akkor ő is. Szenvtelen arccal lépett oda, mire az összes jelenlévő férfi felállt. Érzelemmentes mosolyt engedett meg, majd Leonra nézett és hűvösen biccentett. Majd ő is helyet foglalt szemben a többiekkel, mellé pedig Layla ült le. Leon felállt, és a teraszajtóhoz sétált. Sora oldalról követte őt pillantásával, de nem szólalt meg. Szívélyes mosollyal fordult Kalos felé.

- Minek köszönhetem a látogatásotokat? - kérdezte.

- Először is azért, hogy gratuláljak. Páratlan előadást produkáltál, és valóban nem volt több tíz percnél. - mosolygott az igazgató. - A másik, hogy nem csak ezért hívtalak ide. Azt akarom, hogy Leonnal ketten kombináljátok a két manővert, és még tegyetek bele egy pár elemet. Majd mutassátok be, együtt! - adta ki az utasítást.

- A két manővert kombináljuk? - tűnődött el Sora, miközben hátra dőlt. - Merész ötlet. És nem is biztos, hogy sikerülne.

- Bízom benne, hogy sikerülni fog. - mondta Kalos. - Nos, vállaljátok? Egyetlen előadásra?

- Véleményem szerint őrült egy ötlet. - szólt közbe Mia. - De káprázatos lehet, főleg együtt.

- Egyet értek én is. - mondta Cathy. - Mesteri volt mind a két manőver. És együtt… Valamint mind a ketten a legjobb artistákként vagytok számon tartva, szóval biztos, hogy menne. - majd előrébb hajolt. - Meddig tartott begyakorolni a manővereket?

- Semeddig. - vágták rá egyszerre. - Spontán ötlet. - folytatta Leon. - majd amikor ismét elfordult egy halvány mosoly jelent meg az ajkain.

- Rendben, szóval azt szeretnéd, Kalos, ha Leonnal kombinálnánk a manővereket, és még együtt is adnánk elő. - értelmezte Sora. - Rendben, én benne vagyok. Már csak az a kérdés, hogy őméltósága, a Halálisten képes együtt dolgozni velem.

Layla felnyögött mellette, és Mia is a szája elé kapta a kezét. Sora azonban nyugodt volt. Úgy döntött, másik oldalról próbálja megközelíteni.

Leon hihetetlen sebességgel pördült meg, amint a jelző eljutott a tudatáig. Szemei ezüstszínről átcsaptak acélszürkébe. Két nagy lépéssel Sora mellett termett, és felrántotta a kanapéról. Hűvös biccentés után kirángatta. Bevitte a földszinten lévő mosdóba, majd az ajtót bezárta, és Sorát durva mozdulattal a falnak lökte. Kezét két oldalról a falnak vágta, mire Sora összerezzent. Leon ott állt pár centire tőle, és a szemei szikrát szórtak. Annyira kívánatos volt így, olyan őrjítő. Forró lehelete égette. Sora szemei pedig elsötétültek. Végre egy érzés, amit valóban lát. Jó kezdet.

Leon dühösen nézett rá. Majd mély, nyes hangon kezdett beszélni.

- Mégis mi a fene ütött beléd? - kérdezte halkan, de élesen.

- Nem értem, miért húztad fel magad. - válaszolt szenvtelen hangon a lány. - Hisz mindenki ezzel a jelzővel illet, miért csak tőlem nem bírod elfogadni?

- Nem. Tőled nem tudom elfogadni. - suttogta. - Pont tőled, akinek köszönhetem ezt az egészet.

- Hát persze. Olyan könnyű mindent az én felelősségemre tenni. - mondta ingerülten. - Azt sem tudod, mit miért teszek, Oswald. Honnan tudod, hogy akkor, miért mentem el?

- Egyszerű. - vette vissza a Halálisten álarcát. - Mert nem szerettél. - majd ellépett és távozni készült.

- Ez az, fuss csak! - mondta Sora gúnyosan. - Menekülj el a problémák elől, úgy ahogy tetted öt évvel ezelőtt is. Fuss csak előlem. Pedig ha használnád azt a híres agyad… mennyivel okosabb lehetnél.

- Még egy szó… - lépett elé Leon. - és esküszöm, hogy nem úszod meg.

- Oh miért? Mit teszel? - kérdezte gúnyolódva, majd többet már nem tudott mondani, mert Leon ajkai az övére tapadtak. Mohón, falánkan. És teljesen a falhoz szorította. Karjai a derekát ölelték, és szorosan hozzá simult. Nyelve lassan átsiklott Sora szájába, és mind a ketten élvezték ezt a vad játékot. Sora érezte Leon nyers vágyát szorosan az öléhez feszülni. És őt is elöntötte a kéj. Percekig így csókolóztak, amikor a férfi elhúzódott. - Mi az Leon, mégsem futamodsz meg?

- Nem szokásom. - mondta kimérten, de hangját meghazudtolva lehajolt egy újabb mély csókra. - Találkozunk a próbám, kedves. - majd még egy csókot nyomott a lány ajkaira, és kisétált.

- Haladunk, Leon. - suttogta Sora, miközben az ajkaira helyezte az ujjait. - Az első lépés megvolt. Elkezdtél gondolkodni. Nem soká visszahozlak, Démonom. - majd követte a férfit a nappaliba. Még mindig a csókok és a Leon által használt jelző hatása alatt volt. Amikor belépett már csak Cathy, Mia és Kalos volt ott. - Layla és Leon? - ült le.

- A színpadhoz mentek. - válaszolt Kalos, majd felállt. - Nos, akkor végre hajtjátok a manővert?

- Felőlem, mehet. - mosolyodott el Sora. - Úgy fél óra múlva bemegyek. - mondta, majd ő is felállt.

- Addig is viszlát, Sora. - búcsúztak a társulat tagjai.

- Cathy! - szólította meg a nőt. - Szeretném, ha ez nem egy komplett darab lenne.

- Mire gondoltál? - ült vissza a nő.

- Nos, szeretném, ha ez nem darab formájában kerülne megrendezésre. - mondta komolyan. - Csak Leon és én. És előttünk valakik. Úgy, mint, amikor még Los Angelesben végre hajtottuk a Legendás manővert Laylával. A társulat többi tagja, előttünk legyen. És mi leszünk a csúcspont.

- És mi legyen a műsor címe? - kérdezte Cathy mosolyogva.

- A Démon születése és a Démonhercegnő halála. - jelentette ki komolyan.

- Mi? - kiáltott fel. - Nem értelek. Hogy gondoltad ezt?

- Semmi. Ne aggódj, semmi komoly! Csak Leon részéről. - mosolyodott el elnézően. - Kérlek, ez legyen.

- Rendben Sora. - majd újból felállt. - Viszlát a próbákon, és készülj, mert nagyon kemény leszek. - kacsintott.

- Nem fogom elfelejteni. - mosolygott rá Sora. Majd, amikor a nő távozott visszarogyott a krémszínű kanapéra. - Bárcsak több időt lehetnénk együtt. Bárcsak több időnk lenne, mint öt nap. De ez sajnos már lehetetlen. - suttogta. - De még egyszer… csak utoljára, szeretném látni a Démont. Aztán az én időm lejár. Leon… Oswald… a francia Démon…