7. fejezet: a bosszú

Fekszek az ágyamban, üresen, elhagyatottan. Minden mozdulat sokkolóan hat a testemre. Kisétáltam a fürdőszobába, és lezuhanyoztam. Ebben az esetben csak egy valami segíthet: a tánc. Imádok táncolni, imádom mikor a hajam száll a levegőben, ilyenkor minden gondomat elfelejtem. Képes vagyok úgy gondolni a holnapra, hogy az nem fáj. A tánc az én édesem, a szerelmem, de a mérgem és a keserűm is. Úgy éreztem táncolnom, kell. Átöltöztem tornaruhába, és elfutottam a partszakasz azon szakaszáig ahol nem láthat meg senki. Elvégeztem szokásos nyújtó gyakorlataimat, majd figyeltem a hullámok és a szél hangját. Olyan volt, mintha énekelt volna. Hívogatott, csábított táncolni. Nem tudtam ellenállni neki, úgy, mint Leonnak. Táncomra bárki azt mondhatta, hogy gyerekes. Pörögtem, forogtam, nem tudtam megállni, táncolnom kellett. Imádom azt, amit teszek. Kicsit kipihentem magam.

Figyeltem a háborgó istenanyát. Igazam volt, olyan lettem, mint ő.

Egyszer egy ismeretlen kar fonódott a derekam közé. Ismertem, de mégse. Titkos hódolóm finoman megfordított, majd belenézett a szemembe, én is az övébe. Leon volt az. Elfogott az izzadság, a félelem eluralkodott rajtam. Az egész testemben remegtem, nem menekülhettem, mert még mindig erősen a derekamat fogta. Nem mertem a szemébe nézni, féltem tőle. Mi lesz, ha megint megteszi, ha akaratom nélkül meggyaláz? Leon feje elindult az enyém felé, majd ajka rátapadt az enyémre. Ledermedtem, szívem hevesen kalimpált. Ki akartam szabadulni a rabságból, de nem tudtam. Egy erős kéz nem engedett.

Leon meglepetésére elengedte a derekamat, én meg a földre rogytam. Forgott körülöttem a világ. Nem érttettem. Megint megtette. Sikerült meggyalázni testem – lelkem, áldozata lettem. Egész testem remegtem a félelemtől, és fáztam is.

Leon csak most pillantott le rám. Tekintetében az ijedség és a megdöbbenés tükröződött. Belém karolt, majd megpróbált segíteni felállni, de én felpofoztam. Minden dühömet, fájdalmamat ebbe a pofomba fektettem. Leon fájdalmában hátrahőkölt, én meg zuhantam vissza a földre.

A fájdalomtól remegve futottam el, utáltam Leont. Futni akartam, nem mást, mint futni! Olyan szerencsétlen vagyok, hogy sikerült elesnem. A földre érkeztem, de nem volt erőm felállni. Ott feküdtem fájdalmasan, meggyötörve.

Nem érdekelt, hogy Yuri ölelget, és könnyeimet törölgetni, az sem, hogy felvitt a szobámba, és betakart. Egy dolog érdekelt, a bosszú!