Édes méreg
2008.07.03. 19:32
5 fejezet: Halálisten: CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD EL, KICSIKNEK NEM AJÁNLOTT
Micsoda vihar van álmomban. Villámokat nem látok, csak dörög. Rá kellett jönnöm, hogy nem álmodok, hanem kopognak. Egy férfi lehetett az.
Tessék, nyitva van- szóltam ki.
Az ajtón Yuri jött be. Kellett egy kis idő, hogy felfogjam, mi történik velem. Mikor ez sikerült, azonnal magamra rántottam a takarót. Yuri elmosolyodott, és leült az ágyam szélére.
Csak azért jöttem, hogy szóljak Kalos engedélyezi a manőver elkészítését – mondta.
Tessék? – hirtelen felültem az ágyban és Yuri gyönyörű kék szemébe, néztem.
Jól hallottad. Készülj fel rá, hogy az egész társulat erről a manőverről beszél. Remélem benne vagy, ha igen készülődj 7: 30 – kor a gyakorlóteremben. – mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Tényleg teljesülhet az álmom? Nem hiszem el! Szépen elkészülődtem és indultam le reggelizni. Az ebédlőben mindenki a manőverről beszélt.
Ez fantasztikus! Olyan jó, hogy teljesülhet az álmod – ugrott nyakamba Sora.
Köszönöm, olyan kedves vagy – nevettem rá.
Leültünk, megreggeliztünk. Olyan emberek, akiket nem is ismerek, odajöttek hozzám és sok szerencsét kívántak. Olyan jól esik ez a sok törődés. Talán most teljesülhet az álmom. Elbúcsúztam mindenkitől, mert ideje lenne tornaruhába bújni.
Pontban fél nyolckor a teremben voltam Yurival.
Ha fel fogod adni, akkor ne is próbáljuk meg – ez a hangnem, tisztára, mintha anyámé lenne.
Anyám szigorát úgyse tudod túlszárnyalni – nevettem el magam.
Kezdetét vette a kiképzés. Rengeteg nyújtási gyakorlat. A mai napon erre feltettük a hangsúlyt. Egyre többet és többet gyakoroltunk. A Ragyogó oroszlán már majdnem tökéletes volt.
Otthon levetettem magam az ágyamra, és rájöttem, hogy megint üres vagyok. Mi hiányzik? Most teljesül az álmom. Még is szomorú vagyok. Mi a baj?
,, a mozgásodon még változtatni kell egy kicsit”. Szóval ez hiányzik? Leon. Az elmúlt hetekben mindig őt figyeltem. A gyönyörű szürke szemét, az izmos testét. Mi a bajom? Talán szerelmes vagyok? Szeretem, Leont? Igen, lehet. Vágyom rá. Vágyom illatára, közelségére. Szeretném megcsókolni.
Hiányzik Tia. Nem hiszem el, hogy azzal a szemét Killiannal hajtja végre az álmát. Mi van benne, ami bennem nincs? Ki kell derítenem.
Tia és Leon egyszerre sétára indultak. Nem tudtak egymásról, nem tudták a másik gondolatait.
A szokásos helyemen ültem, mikor észrevettem, hogy egy test áll mellettem.
Leon. Szia. – a szívem nagyot dobbant.
Szia. Hogy haladtok az ugrással? – kérdezte, majd ő is leült.
Még van egy hetünk. Amúgy köszönöm a kérdést remekül – nem tudtam róla levenni tekintetemet, forrott a levegő. – Megyek fel.
Hova? Hozzám vagy hozzád? - egy cinikus mosoly jelent meg az arcán.
Nem hiszem el, hogy itt vagyok. Leon lakásában. Kívánom őt, vágyok rá.
Beinvitált a lakásába, majd erősen megragadott és megcsókolt. Csókja egy rámenős férfire emlékeztetett. Erősen tartott, és hevesen csókolt. Én sem haboztam, visszacsókoltam. Annyira kívántam őt, ha most lelőnek, akkor sem tudtak volna leállítani. Leon gyorsan megszabadult a felesleges göncöktől, majd az ágyra lökött. Amilyen durván csak tudta elkezdett csókolni. Először a nyakamat vette célba, majd haladt egyre lefele. Én a hátát simogattam, közben hevesen csókoltam. Körmeim vállába fúródtak, annyira fájt, ami tett velem, de nem hagyhattam magam. Még mindig kívánom őt. Egy vagyok a sok áldozat közül, nem érdekel, hogy mi fog történni. Lehet, hogy a trófeái közé fog rakni. Már a combomnál tartott, szétnyitotta, és behatolt. Nagyon fájt, de nem adhattam meg magam. Engedtem, hogy véghez vigye.
Teljesen kiégtem. Üres lettem.
Leon már csak vadul csókolt, de minden egyes csókja méregként hatott rám.
Meggyalázta testem, lelkem. Ebben nem lehet hibás, hisz én akartam. Annyira kívántam őt, hogy végül egy áldozat lettem. Az oroszlánt meggyaláztak.
Te nyertél Halálisten.
Felvettem ruháimat. Már nem bírtam tovább. Összeomlottam, zokogva rohantam vissza szálláshelyemre.
|