|
Édes méreg
2008.07.03. 19:28
4 fejezet: Ragyogó oroszlán
Már korán reggel a gyakorlóteremben voltam. Mikor társaim megérkeztek meglepően tapasztalták, hogy én már a trapézon ugráltam. Nem értették, de nem is baj. A bemelegítés után már ők is velem repültek. Éreztem, hogy elégedett vagyok. Vagy csak az üresség utáni érzés? Nem tudom, de nem akarok ezzel foglalkozni!
Ez az utolsó produkció ebből a darabból. Sorát figyelve tanultam meg repülni. Már értem a trükkjét. Szomorú vagyok, ki tudja, hogy mikor szerepelhetek. Nem baj! Ha nincs szerep, akkor majd edzem magam.
Amikor az előadásnak vége lett, úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a parton. Gondolataimba merülve figyeltem a háborgó tengert. Még mindig meglepetéssel tölt el, hogy ebből a nyugodt lényből minő háborgó istennő lesz. Lehet, hogy én is ilyen leszek? Tele reményekkel, de álmom szenvedésbe torkollik? Nem tudom! Mindent megteszek, hogy sikerüljön a Ragyogó oroszlán.
Most nem akarsz úszni? – kérdezte pajkosan Yuri.
Most nem – válaszoltam tömören.
Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz… - folytatta Yuri tovább a beszélgetést.
Semmi, semmi, csak fáradt vagyok – tagadtam le gyorsan.
És fázol – ezzel levette a kabátját, és rám terítette.
Köszönöm – nem tudtam mire vélni a kedvességét, de elfogadtam, mert fáztam.
Te a való életben is olyan lehetsz, mint Kleopátra - mondta Yuri
Nem szó szerint, de valami hasonló.
A színpadon úgy ragyogtál, mint egy oroszlán – szólta el magár Yuri.
Te erről honnan tudsz? – már szinte ordítani tudtam volna a dühtől.
Ööö Kalostól. Elmesélt mindent édesanyádról, de történet véget nem tudja. Elmesélnéd? – kérlelt engem.
Ez váratlanul ért. Most mit tegyek? Nem maradhat ez örökre bennem. Valakivel beszélnem kell. Ehhez a mutatványhoz társa van szükségem, szóval valakivel meg kell osztanom féltve őrzött titkomat.
Rendben. Miután anyám kórházban volt, az életéért küzdött. Megígértem neki, hogy én végrehajtom a Ragyogó oroszlánt. Miután felépült, azonnal abbahagytam minden tevékenységemet, és anyám tanítani kezdett. Kínzott, kiabált velem, teljesen őrült volt, mikor valamit nem tudtam megformálni, de hisz ez érthető, ugyanis az álmáról van szó. Nem törődtem semmilyen fájdalommal, folytattam tovább a kiképzést, és nem adtam fel. Egyszer anyám mégis trapézra állt, és meg akarta nekem mutatni, hogy hogyan kell. Ekkor történt a baj. Anyám nem tudta megfogni a trapézt, és elzuhant… - nem tudtam befejezni mondatomat, a hangom elcsuklott és rázott a zokogás.
Nyugodj meg, nincs semmi baj – nyugtatott Yuri.
Már nem bírtam tovább, neki dőltem és zokogtam. Soha nem gondoltam volna, hogy ez elmondom valakinek, főleg hogy pont neki.
Letörölte könnyeimet, és átölelt. Jó volt végre tudni, hogy valaki mellettem áll. Önzetlenül szeret.
Veled akarom végrehajtani a Ragyogó oroszlánt – ezen a kijelentésemen jómagam is meglepődtem.
Mit mondtál? – hitetlenkedett Yuri. Szerencsére tudta, hogy mennyi fontos ez nekem.
Azt mondtam, hogy veled akarom végrehajtani a Ragyogó oroszlánt – ismételtem meg a kérésére.
Miért? – ettől a szótól feláll a hátam a szőr. Miért? Rengeteg kérdés van, rengeteg miérttel.
Nem tudom elmagyarázni, de érzem, hogy te vagy a megfelelő partner.
Rendben van, szívesen vállalom. – mosolygott rám.
Képes önzetlenül szeretni. Nem adtam rá indokot, mégis megteszi értem. Ezt a szívességet soha nem fogom tudni visszafizetni. Ezek a gondolatok jártak fejemben, miközben a sivár éjszakában a szállásom felé ballagtam. Yuri, köszönöm
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
