|
In the school
2008.06.30. 13:11
Két- és háromfős szobák voltak. Én és Nessa, Keyra és Sophie, Michael és Jason, Jack és Leon, valamint Matt, Brian és Daniel. Nem is tudom, hogy Miss. Davidsonnak egyáltalán hogy jutott eszébe ilyen szobabeosztást csinálni. Alig pakoltunk le, megszólalt a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Kincsem - egyáltalán, honnan szedi ezeket a beceneveket...
- Szia - feleltem kedvetlenül anyának.
Matt és Brian épp ekkor jöttek be terepszemlére. Intettem nekik, hogy mindjárt befejezem.
- Hol vagy? - érdeklődött anya.
- Táborban, miért? - kérdeztem vissza unottan.
- Szombaton lesz az eljegyzési banketted - közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Hogy a mim? - kerekedett el a szemem.
- Hivatalosan eljegyzitek egymást Leonnal.
- Gondolom, a többiek nem jöhetnek...
- Csak családtagok. De a TV közvetíteni fogja, nem maradnak le semmiről. Ja, és szólj kérlek Leonnak! A ti házatokban lesz délután hattól. Ugye várod, Drágám?
- Már nagyon - játszottam örömöt meglehetősen ironikusan, de ez anyának nem tűnt fel.
- Akkor jó, majd szombaton találkozunk...
Meg sem vártam, hogy befejezze, letettem.
- Mi történt? - kérdezte Nessa.
- Szombaton hatkor nézz TV-t! - mondtam.
- Mi lesz akkor? - érdeklődött Matt.
- Az eljegyzésem élő közvetítése - közöltem dühösen, majd ledőltem az ágyamra.
A hátamon feküdtem, szememet pedig kezemmel takartam.
Nessa szólongatására ébredtem.
- Jen, Miss. Davidson hívat mindenkit! - mondta a lány.
- Rendben, mehetünk - keltem fel.
Az ebédlő zsúfolásig volt a suli társakkal. Leültünk a többiekhez és hallgattuk, miről beszél osztályfőnökünk. Elmondta a holnapi programot. Kirándulás lesz az erdőben, hármas csoportokban. A tájékoztatás után Leonnal elmentünk sétálni a tengerpartra. Sokáig mentünk szótlanul, igazából nem tudtam, hogy kezdjem. Végül a móló szélére ültem és néztem a háborgó vizet. A szél hullámokkal borította a tengert. Csakhamar az ezüsthajú is helyet foglalt mellettem.
- Nem ússzuk meg - sóhajtottam a sötétségbe.
- Mi történt? - kérdezte meg Leon.
- Szombaton lesz a hivatalos eljegyzésünk. Hatkor legyél nálunk szmokingban!
- Mintha beletörődtél volna... - furcsállotta a srác.
- Már mindegy Leon. Nyáron, alig egy hónap múlva esküvő.
- De te nem ezt akarod... Te mást szeretsz, más életre vágysz.
- De nincs másik életem - feleltem. - Ez az egy van, ez kell szeretni. Követtem el hülyeségeket, nem hallgattam senkire, most jóvá akarom tenni. Egyszer az életben azt teszem, amit elvárnak tőlem. Most az egyszer nem fogok harcolni...
Csak a mondat végén hagytam fel a víz bámulásával és fordultam Leon felé.
- Mi lesz Briannel?
- Brian és köztem már így is túl sok minden történt. Félre ne érts, ne mondom, hogy nem szeretem, de félek, hogy messzire mennénk. Leon... még valami. Nem akarom, hogy a suliban megtudják, kényszerházasság az egész. Tartsuk fenn a látszatot, kérlek!
- Ez menni fog - hajolt a számra az ezüsthajú.
Kezével a hajamba túrt. Nem sokáig tudtam ellenállni neki, átkaroltam a nyakát és hasonló odaadással viszonoztam. Szinte hallottam, ahogy kettéhasad a szívem. Már-már éreztem, ahogy a darabok belül szúrnak és minden apró darabkájukkal ellenkeznek, üvöltenek. Egyetlen könnycsepp... ennyi hagyta el a szemem. Leon azonnal, szinte ijedten eresztett el, mikor megérezte a sós vízcseppet az arcomon.
- Kérlek, ne mondd el senkinek, hogy ez csak... - kezdtem.
- Játék - fejezte be Leon.
- Ha ez játék, én már rég az életemmel szórakozom - suttogtam.
Az ezüsthajú csupán bólintott, majd felállt és kezet nyújtott nekem is.
- Gyere! A többiek már biztos keresnek.
Kéz a kézben mentünk vissza a szálláshoz. Brian a szobájának erkélyén állt, tisztán látott minket. Amint észrevettem, szememet lesütve mentem be az épületbe. Leon a sajátjába, én Matték szobájába mentem. Matt az ágyán feküdt és csak bámulta a plafont, Daniel épp olvasott valamit, Brian pedig, mint az imént is láttam, az erkélyen állt.
- Sajnálom - mondtam még mindig az ajtóban állva.
Matt és Dan azonnal felkapták a fejüket.
- Nem kell, Jen! - felelt Brian, anélkül, hogy megfordult volna. - A te életed, tedd azt, amit jónak látsz.
- A fenébe, Brian! - kiáltottam. - Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy nem bánod!
- Én nem fogok a képedbe hazudni - őrizte meg nyugodt hangját a srác, és végre megfordult. - Tudod, milyen kegyetlen érzés volt téged az előbb Leonnal látni? Fontos vagy nekem, egy percig nem tagadom, hogy fáj, ha mással látlak. De az istenért! Inkább lássalak mással boldogan, mint hogy mellettem szenvedj!
- Nem vagyok boldog, nem vagyok szerelmes Leonba. De szombaton lesz az eljegyzésem. Nem akarom, hogy mindenki megtudja, hogy kényszerházasság lesz.
- Jen! - szólt Dan. - Most hagyd! - tette a vállamra a kezét.
- Hogy kérheted ezt tőlem? - fordultam kétségbeesetten a sráchoz.
Szemembe könnyek gyűltek. Daniel kivezetett az ajtó elé.
- Mit akarsz tőle, Jenny? Épp az előbb látott egy másik sráccal. Az imént jelentetted be, hogy öt nap múlva eljegyez Leon. Mégis mit vársz tőle? - kérdezte.
- Szeretem őt... Olyan nagy kérés, hogy normális életem lehessen? Nem akarok úgy hozzámenni Leonhoz, hogy közben Briant szeretem.
- Jen... Kérlek, nyugodj meg!
Dan próbált megölelni, de én a mellkasát kezdtem ütni. Tudtam, hogy bentről Matt és Brian mindent tisztán hallottak. Az ajtó csakhamar kinyílt, Brian állt benne. Az eddig Daniel mellkasát ütő kezem megállt a levegőben.
- Gyűlölöm, ha miattam sírsz - mondta a srác.
Daniel elengedett, így azonnal Brian elé álltam. Elvesztem a csoki barna szempárban.
- Gyűlölök sírni. Ezerszer megfogadtam már, hogy felhagyok vele, de mindig jött valami - töröltem meg arcom.
Lábujjhegyre emelkedtem. Arcunk már-már összeért, de végül Brian elfordította a fejét.
- Jen, ezt...
- Igen, tudom. Ezt nem lenne szabad, a bátyám vagy, köztünk sose lehet semmi... Százszor végig hallgattam már, nem akarom többször. A szerelem nem olyan dolog, amit irányítani lehet. Két éve ezt hallgatom mindenkitől... Akkor te miért akarod befolyásolni? Ne harcolj, kérlek! Egyszer az életben ne gondolkozz, cselekedj ösztönösen, Brian!
Mondtam volna még tovább, de Brian elnémított. Sokszor csókoltam már meg, de ez most teljesen más volt. Eltűnt a külvilág, megszűnt az idő. Megállt a világ körülöttünk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
