|
...és egy piros masnival
2008.06.26. 14:55
Ma reggel a színpadon a társulat minden tagja előtt bemutattam, hogy mit sikerült is alkotnom. Minden tökéletesen ment, a fellökéssel sem volt semmi bajom, hála Lora edzéseinek. A gyakorlat végén, mielőtt lemehettem volna, Leon ott termett azon a trapézon, amelyikre érkezni akartam és elkapott a derekamnál.
- Még egyszer, de most velem!
Felmentem a helyemre, most még idegesebb voltam, mint amikor egyedül csináltam. Mély levegőt vettem, majd elkezdtem. Idegességemben izzadni kezdett a tenyerem és nem tudtam jól megfogni a trapézt. Megcsúsztam, majd az eredetihez hasonló röppályát jártam be, de teljesen más testtartásban érkeztem Leon trapézához, megpróbált elkapni, de csak őt is lerántottam a hálóba. Én estem alulra. Leon gúnyosan mosolygott rám.
- Hopplá! Még sem megy olyan tökéletesen a mi kis sztárjelöltünknek.
- Arról nem volt szó, hogy veled is elő kell adnom- próbáltam védekezni, de elég gyengére sikeredett.
- Hirtelen elfelejtett a mozdulatokat?- lekászálódott rólam, majd lement. Én még fent maradtam és égő arccal néztem a plafonra. Leon mondott valamit Kalosnak, de nem figyeltem, sejtettem, hogy mit mondhatott, hiszen most játszottam el az egyetlen esélyemet. Hirtelen hatalmas ovációt hallottam, értetlenkedve ültem fel. Leonnak már csak a hátát láttam, de Lora büszkeséggel a szemében nézett rám. Gyorsan lementem hozzá. Talán még sem az történt amire számítottam?
- Megint nem figyeltél, igaz?- kérdezte mosolyogva, bólintásom látva folytatta- Leon beleegyezett, hogy a partnere legyél.
- Gratulálok hugica!- majd magához ölelt.
- Nagyon jó voltál-mondta Ken.
- Holnap reggel kilenckor megbeszélés lesz az irodámban- mondta Kalos távozó félben-, Mia tudod a dolgod- kérdőn néztünk Lorával Mia felé.
- Ez azt jelenti, hogy ma sem fogok aludni, mivel egy darabot kell holnapra megírnom - mondta elgyötörten.
Leon után mentem, hiszen nem felejtettem el két héttel ezelőtti ígéretét. Végre megtudhatom, miért nem szereti a japánokat. Leon a tengerpart felé vette az irányt, ott értem utol.
- Leon! Várj meg!- kiáltottam. Leon kérdőn nézett rám- két hete megígérted, hogy elmondod miért utálod a japánokat. Csak nem felejtetted el?-kérdeztem gúnyosan, amit rögön megbántam, mert Leon villámló szemmel nézet le rám.
- Soha nem felejtem el, hogy mi ígértem, azt meg főképp nem, amit nekem ígérnek- majd folyatta útját, mellé szegődtem. Leon még pár percig nem szólalt meg, majd lassan, halkan elkezdte.
- Két évvel ezelőtt... amikor húgom egy japán versenyen indult, mint francia küldött... akkor volt a ti versenyetek is, Lorával... szóval azért voltam én is ott, mert néhány nappal történt Sophieval valami... pontosabban volt egy baleset... elütötték...- kétkedve hallgattam, mert azért nem utálhatja a japánokat, mert Japánban halt meg a húga-.. jól sejtetted, nem ez volt a legnagyobb bajom... az szörnyűbb volt, hogy két tokiói banda között háború tört ki, akik Tokióban össze-vissza üldözték egymást kocsival. Több kocsi is átgázolt rajta, egyik sem állt meg, hogy megnézze mi van.... a járókelők.... ők pedig úgy tettek, mintha semmi sem történt volna.... egy félórával később kijött a partnere, hogy megkeresse, ő hívta a mentőket, de már késő volt- döbbenten megálltam, Leon viszont tovább ment.
- Leon!- akartam volna utána kiabálni, de csak gyenge suttogásra telt tőlem- Leon!- mondtam újra, de most már jóval hangosabban, most már megállt és szembefordul velem. A tekintete most még jegesebb volt mint eddig bármikor.
- Ha most azt hiszed, hogy sajnálhatsz, mélységesen tévedsz!- nem szólam semmit, csak elindultam feléje és átöleltem. Pár másodpercig döbbenten állt, majd ő is átölelt.
Másnap izgatottan menünk Lorával Kalos irodájába. Ma megismerhetjük a színdarabot, amiben szerepelhetek. Mia izgatottam kezdette el.
- A mű címe Fehér rózsa. A Földön a sok háborúzás következtében két nép maradt életben, de az ő létüket is veszély fenyegeti, mivel az emberiség úgy beszennyezte a levegőt, hogy ha nem figyelnek tetteikre, bármelyik pillanatban elkorcsosodhatnak, állatokká válhatnak, akiket csak az ösztönök irányítanak. Ekkor azonban mindkét nép eszébe jut a Fehér rózsa mondája. E monda azon alapszik, hogy a Földön van valahol egy különleges fehér rózsa, mely túlélt minden pusztítást, ez a virág képes arra, hogy megtisztítsa a levegőt és újra élhessenek az emberek. De mivel egyre fogy az idő, a két nép a másikat megelőzve akarja megszerezni ezt a virágot, már ha létezik. Mindkét nép két-két fős küldöttet állít ki. Az egyik egy testvérpáros, Ashley és Chris, a másik küldött Mina és Carl. Minden éjszaka a hegyekben néhány percre vakító fényesség támad, ezért mindkét csoport arra indul. A fénytől nem messze találkoznak először, mind a négyen felismerik egymás abból a szempontból, hogy tudják, a másik nép küldötte. Egymásra akar támadni a két férfi, de Ashley nem engedi. Különválnak, szívükben elszántsággal, dühvel, haraggal. Aznap este nem volt semmilyen fény, ettől eltekintve kitartóan kutatnak tovább. Egy hegycsúcson találkoznak újra. Kiderül, hogy Carl csúnya sebeket szerzett, mikor Minát (és magát is) mentette egy lavina elől, de a hó a táskájukat beborította. Ashley ellátja a férfit, közben egymásba szeretnek. De Mina és Chris ellenségesen méregetik egymást. Éjszaka farkasüvöltést hallott Ashley és Carl. Reggel nem találják Minát és Christ, viszont késeiket megtalálják a földön. Mindketten rá jöttek rögtön, hogy a tegnapi esti farkasok ők voltak. Ekkor egy újabb hóvihar támad, ami elől egy barlangba menekültek. A barlang kristályokból állt, és nyugodt csönd vette őket körül. Fölöttük elvonult egy lavina, aminek hatására beomlott a barlang. Ashley és Carl egymás karjai közt haltak meg. Aznap éjszaka újra volt fény, de a korábbihoz képest sokkal erősebb. Ez a fény bejárta a világot, és megtisztított mindent- Mia kérdőn nézett fel.
- Nagyon jó- mondta Kalos- szereposztás?
- Ashley- Sora
Chris- Yuri
Mina- Layla
Carl- Leon
- Rendben van- mondta Kalos- Mia, megtudod oldani, hogy az Angyalok Tánca belekerüljön?
- Nem lehetne azután, amikor Ashley és Carl meghal és a fény bejárja a földet?
- De, jó lesz- felelte Kalos-, akkor két hét múlva premier.
Nekem nagyon tetszett a darab. Az edzőterembe indultunk, hogy elkezdjük a próbát.
- Mia, a végét hogyan gondoltad?- kérdeztem.
- Hát...a barlangos jelentre gondolsz, ugye?- bólintásomat látva folytatta-, még nem tudom pontosan, neked van valami ötleted?
- Hát... van. Arra gondoltam, hogy a barlangot lehetne ábrázolni halvány, sejtelmes kékkel és lebegő, fehér szalagokkal, míg az omlást úgy, hogy Leonnal csinálunk valamilyen manővert, aminek a végén két különböző trapézra érkeznénk. De mielőtt elérnénk a trapézt a levegőből ketten-ketten megfognak, és a föld elé esnénk. A legalsó trapézt elkapjuk, majd az Angyalok Tánca következne. Mit szólsz hozzá?
- Nem rossz. Sok sikert hozzá- mondta mosolyogva.
Elkezdtük a gyakorlást. Leonnal az Angyalok Táncát gyakoroltuk, Leon élvezte, láttam a szemén, ha zavarba hozhat. Miután sokadszor estem a hálóba, Leon utánam ugrott.
- Nem lesz ez így jó- mondta gúnyosan.
- Ígérem, hogy...hogy jobban odafogok figyelni- erre Leon elnevette magát.
- Már így is túlzottan odafigyelsz. Nem avval van a baj, hogy nem megy az Angyalok Tánca, hanem avval, hogy félsz tőlem...
- Én nem is félek tőled- mondtam felháborodva.
- ...akkor zavarban vagy, tök mindegy. De erre van egy megoldás...- felém közeledett, majd megcsókolt. Először leblokkoltam, majd le akartam lökni magamról, de nem sikerült. Leon megunta a próbálkozásaimat, a kezeimet a nyakához tette, majd átkarolt. Fél perccel később elengedett.
- Na, most próbáljuk meg megint- és most végre sikerült, bár az arcom a vörös különböző árnyalataiban játszott. Még elpróbáltuk még egy párszor, majd elmentünk ebédelni.
Délután elkezdtük próbálni az omlásos jelenetet. Leonnal megbeszéltük, hogy a manővert improvizáljuk. El is kezdtünk improvizálni: eleinte kerülgettük egymást, amikor ő egy ugrással át akart jönni az én trapézomra, leugrottam egy alattam lévő trapézra, majd onnét fel az övére. Egy darabig eljátszottunk, ugráltunk, pörögünk, forogtunk, majd elkezdtük gyakorolni az esős részt. Engem Lora és Anna, míg Leont Yuri és Layla rántotta a mélybe. Ezt a mozdulatsort rengeteget gyakoroltuk, estére végeztünk is vele. A következő napokban sokat dolgoztunk, bár fárasztó volt, élveztem.
Egyik nap találkoztam Kate-tel.
- Szia Kate!- köszöntem neki, majd bűntudatosan folyattam-, bocs, hogy nem jöttem el többször hozzád, csak teljesen kiment a fejemből, hogy hát ide is el kéne jönnöm.
- Szia- mosolygott rám-, ha nem fáj a hátad, akkor no problem.
- Nem, már egyáltalán nem fáj. Egyébként mi bajom volt?
- Ugye van az a heg a hátadon, és ha jól tudom, két éve volt egy baleseted, a hátadra estél és csúnyán megütötted magad. Ekkor kezdett el fájni a hátad, az igaz, hogy fájt akkor a hátad, de utána pszichikailag hatottak rád, elhitették veled, hogy fáj a hátad. Miután azt mondták semmit sem tudnak vele kezdeni, úgy érzékeled, hogy fáj a hátad.
- Értem, de akkor milyen krémet adtál nekem?- kérdeztem
- Egy gyógy krémet, viszont vele azt akartam kizárni, hogy nem csak képzeled a hátfájást, mert néhány jel arra mutatott, hogy ez a bajod- válaszolta nevetve-, viszont ha tényleg fájt volna a hátad csökkentette volna, de nem mulasztotta el volna teljesen.
- Értem és köszi, jó éjt- köszöntem el, majd elindultam a szállás felé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
