- Az enyém leszel...
- Nem... Derek! Engedj el! Kérlek! Ne! Ne bánts!! - próbáltam ellökni magamtól, de Ő a falhoz préselt.
- Az enyém vagy! Most nincs itt senki, aki segítene... most megkaplak, Sora!
- Ne! - félelem könnyei mosták arcomat. - Nem akarom!
- Egyszer már megúsztad, hogy magamévá tegyelek... de most nincsenek itt a többiek, akik megmentenének! - felelte kéjesen, miközben durván, erőszakosan megcsókolt. Megfogott, s erősen lerántott a földre, miközben fogdosott, és nyaldosott. Undorodtam ettől az érzéstől.
- Leon... - suttogtam, szemei vészesen villantak.
- Ki ne mondd még egyszer annak az idiótának a nevét. Mintha meg sem hallottam volna, úgy mondtam tovább mondatomat.
- Bocsáss meg, Leon!
- Nem hallottad, te szajha? - kérdezte, miközben erős kezével hatalmas pofont kevert le nekem, ami hatására ajkaim szélén apró vérfolyam indult, s elvesztettem eszméletemet...
- Így még könnyebb lesz! - gondolta, majd testével rám mászott, és kényeztetni kezdett.


Ezt az egész jelenetnek egy kislány is szemtanúja volt... Kékes tekintete félelemmel volt megtelve. Amikor rájött, hogy ez a férfi épp mit akar csinálni, lábait egymás után kapkodva rohant kifelé, hogy valakitől segítséget kérjen. Csakhogy ezen a helyen minden üres volt, így egy választása lehetett: kirohant az épületből...


- Leon - hallott a férfi, hangomat. Értetlenül nézett maga elé, aprón megrázta fejét, mintha csak a fáradság tette volna ezt. Nagyot sóhajtva beszállt hollófekete járműjébe, betette kulcsát, és elindította a motort, mely aprón prüszkölve beindult. Rátaposott a gázra, de ekkor egy ijedt gyermeket pillantott meg, s azonnal lefékezett. Káromkodva szállt ki.
- Norah! Te meg mit csinálsz?
- Leon... ott benn... a... - mutogatott össze-vissza.
- Norah, így semmit sem értek! Vegyél egy mély levegőt, nyugodj le, és úgy mondd.
- Oké! - a lány így is tett. - Benn voltam, és láttam Sorát, ahogy fut... örültem neki, hogy újra találkozunk, de ő észre se vett, csak futott és futott, miközben sírt. - itt Leon elhúzta száját. - És... aztán... aztán... - a kislány a könnyeivel küszködött.
- Aztán?
- Egy férfiba ütközött... háttal állt nekem, nem láttam az arcát, de azt megállapítottam, hogy fekete haja volt. - a férfi fölhúzta egyik szépen ívelt szemöldökét. - És... a férfi mély hangján azt mondta, hogy "Az enyém leszel..." - Leon szeme kitágult. - És Sora próbálta ellökni magától, de Ő a falhoz nyomta, majd még egyszer megismételte magát, és lerántotta Őt a földre, miközben ráfeküdt, és vadul csókolni kezdte... Lehet, hogy 9 éves vagyok, de... Leon! Sorát megpróbálja megerőszakolni az a férfi! - üvöltötte.
- A francba! - káromkodott, és mint egy őrült, eszeveszett iramban, elkezdett a színpad felé futni. - Norah! Te menj Kalos-hoz, az igazgatóhoz, és mondd el ezt neki! - utasította még, majd feltépte az ajtót, és rohant tovább. Egyik folyosóról a másikra tért, miközben magát szidta... majd ránk talált. Szeme veszélyesen, és dühösen csillogott, ahogy látott engem, eszméletlenül a földön, Derek-et rajtam, miközben széttépett pólóm alatt a melltartómmal bajlódik, s a másik kezével a rövidnadrágomba nyúlt. Megremegett a dühtől, és odasietett, szó szerint letépte rólam a férfit, és a falhoz lökte. - Hogy merészeltél hozzá érni? - üvöltötte. - Te nyomorult!
- Nocsak-nocsak! Csak nem tetszik neked Sora Naegino?
- Mit tettél vele, te féreg?
- Én? Csak eljátszadoztam vele egy kicsit... olyan jó volt hallgatni a sóhajait, és a kis édes nyögéseit... egyébként már jó nedves... ha nem jöttél volna már biztos keményen beléhatolhattam volna, és jól megmártózhattam volna benne.
- Te nyomorék! - majd ököllel elkezdte verni a férfit, akinek már az első ütés után orrából ömleni kezdett a vér. Csak ütötte, határokat nem ismerve, de persze Derek sem hagyta magát. Hangos, sietős lépéseket hallottak, majd két erős férfikéz leszedte az igen dühös férfit Derek-ről.
- Leon! Nyugodj meg! - hallotta Kalos hangját, miközben Yuri-val az oldalán erősen tartották.
- Úristen! Sora! - térdelt le mellém keresztanyám.
- Ha valami baja esik - mondta fenyegetve Leon. - én megöllek!
- Kár... jó volt élvezni a lány nyögéseit. - na most Kalos dühödött be, és ő kevert le neki egy hatalmas pofont. Sarah döbbenten nézett, miközben engem átölelt. Több ember és körénk gyűlt.
- Hogy tehetted ezt, Derek! Hogy merészeltél megint hozzáérni? - kérdezte szemrehányóan Carlos. - Megint... - ismételte ezt a szót.
- Megint? - tekintett föl Leon. - Már egyszer megpróbáltad megerőszakolni, te nyomorult féreg? - rontott neki, de még épp idejében lefogták. - Én megöllek, ha valami baja esik, remélem, tudod.
- Undorító vagy, Derek! - köpte oda Dio.
- Leon, nyugodj meg! - figyelmeztette Kalos.
- Vigyétek innen, mert én komolyan beverem a képét.
- Hívom a rendőrséget.
- Egyszer úgy is megkapom, Leon! - fogta meg vérző orrát. - Te pedig lemondhatsz róla, mert neked ott van Melinda! - mutatott a megszeppent lányra.
- Fogd be! - rivallt rá.
- Sora! Nővérkém! Úristen! - sírt Yume, miközben letérdelt mellém. - Mi történt itt? Jézusom! - ölelt át. Leon ökölbe szorította kezét, és nagy nehezen kiszűrte fogai közt a szavakat.
- Derek... megpróbálta... megerőszakolni...
- Hívjunk orvost! Valaki hívjon már orvost! - üvöltötte húgom.
- Már intézkedtem... a központi kórházba visszük... - felelte Kalos.
- Leon! Segíts, kérlek! - mondta Sarah, ki fölemelésemmel bajlódott. A férfi azonnal ott termett mellettem, s gyengéden karjaiba zárt, miközben elindult kifelé...


*

Másnap reggel...

A Nap édes fényeibe néha belerohant egy-két égen úszkáló felhő. A madarak csicseregtek, gyerekek parkokban játszadoztak ezen a szép, kellemes szombati napon...

Mikor kinyitottam tekintetemet egy fehér ágyon feküdtem, gépek pittyogását hallgatva, miközben virágok sokaságát figyeltem.

- Á, látom, felébredtél! - jött be egy kedves, barnás hajú nő. Fehér orvosi ruha volt rajta, nyakában egy aranykereszt, és szíve fölött egy kis kártya, rajta a képével, és nevével: Dr. Kate.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Hmm... nekem csak annyit mondtak, hogy megpróbáltak megerőszakolni. - felelte, miközben jegyzettömbjét vizsgálgatta. Most mindenre emlékszem - Fáj valamid?
- Igen... a fejem majd széthasít.
- Az meglehet, ugyanis elájultál.
- Derek-kel... mi történt?
- Óh... Kalos elmesélt mindent... Leon jól elverte... betört a drága orra. Egyébként most börtönben élvezi a légkört.
- Leon betörte az orrát?
- Pontosan... jaj az a férfi egy álom...
- Ki az álom? - kérdezte egy bejövő alak.
- Ó, szia drágám! - mosolyogta. - Á, csak Leon Oswald-ról beszélgetünk! - adta válaszát. - Oh, ez itt a hegyomlási rendőrbarátom, Jerry. Jerry, Ő itt Sora Naegino.
- Örvendek! - fogott velem kezet.
- Szintúgy. - magamban megjegyeztem: tényleg hegyomlásnyi!
- Még egy pár napig itt kell tartanom téged, kislány... hmm... - lapozgatott. - Fáj még valamid?
- Ami azt illeti... hogy őszinte legyek, a bal lábamban egy pici szúrást érzek...
- Hmm... - odasétált hozzá, és egy picit megnyomkodta, mire én fölszisszentem. - Itt fáj?
- Ott... áu!
- Igen-igen! Meghúztad a lábadat... na ezért duplán itt kell tartanom tégedet, aranyom.
- Meddig?
- Olyan két napig... - mosolyogta. - Éhes, vagy szomjas vagy?
- Egy picit igen...
- Akkor mindjárt szólok egy nővérnek, hogy hozzon valami ételt... a lábadat - tért vissza a témára. - meg majd kenegetni kell, a fejfájás pár órán belül elmúlik, de azért adok rá gyógyszert!
- Rendben, köszönöm szépen. - feleltem. - Kate... ugye szólíthatlak így? - persze. - Nem tudod... ki hozott be?
- Dehogynem! Leon! - válaszolta nevetve. - Istenem... az egész éjszakát itt töltötte, a kezedet szorongatva... de aztán nagy nehezen kiküldtem, hogy egyen is valamit, meg menjen, öltözzön át... de nem mondom, jó makacs az a pasi! - kacsintott, intett, és kilépett az ajtón.
~ Itt volt... egész éjszaka. - bámultam a fehér takarót.
- Hogy van? - kérdezte türelmetlenül az ajtó előtt álló alak.
- Nem kajálni mentél?
- De... de nem volt étvágyam. Nos? - türelmetlenkedett.
- Menj be hozzá, Leon. - a férfi arca felragyogott, majd a levegőt belélegezve lenyomta a kilincset, és belépett hozzám. Egyből felé fordítottam tekintetemet, mely amint megpillantotta Őt, ellágyult. Gyengéden elmosolyodtam, miközben Ő egy fáradt sóhajt eresztett ki tüdejéből.
- Sora... - suttogta, miközben megfogta kezemet, s egy csókot lehelt rá. Nem húztam el, pedig eszem ezt diktálta. - Én...
- Sajnálom... - feleltem, mire Ő kérdő pillantással jutalmazott. - Leon... az arcod... az ajkad... - néztem rá fájdalommal, miközben aligha hozzáértem. Igen... ajkai kiszáradtak, fel voltak repedve. Arca itt-ott kékes színbe burkolózott. - Miattam...
- Nem Sora! Nem miattad! Istenem! Én... én annyira féltem! Annyira féltem, hogy nem érek oda időben... És amikor megláttam, hogy rajtad fekszik... és csókol... én...
- Leon! - simítottam végig.
- Annyira féltettelek... komolyan, ha Kalos-ék nem jönnek, én... én... megölöm őt... - mondta gyűlölködve.
- Hallottam, betörted az orrát... - mosolyodtam el halványan.
- Hidd el, ha rajtam múlott volna, nem csak az orrát töröm el. De Te jól vagy?
- Egy picit fáj a fejem, meg a lábam, de amúgy minden oké...
- Oké! Sora... Carlos azt mondta, hogy már egyszer megpróbált megerőszakolni, Derek.
- Igen... - hajtottam le fejemet. - Megpróbált... egy előadás után. De szerencsére Dio, és Carlos, no meg Easy pont időben járt arra, és nem tette meg... de nagyon féltem... ahogy most is! Ha te nem jössz...
- Erre ne is gondolj, Sora! - mondta, miközben arcomat érintette meg. - Szeretlek! - lehelte, s megcsókolt.
- Leon... ezt nem kellene... Te...
- Nem érdekel, az istenért... - állt fel dühösen.
- Nyugodj meg! Nem akarlak így látni....
- Sora, én szeretlek! Nem tudok azzal a nővel élni! Kérlek, én... Sora! - nézett rám, ugyan is látta, hogy egy picit megszédülök... - Sora! Minden rendben? - kérdezte aggódó tekintettel.
- Persze, igen... csak... egy picit... egy picit hányingerem van, de lehet, hogy csak a fejfájás okozza... - mosolyogtam rá gyengéden.
- Remélem is... - felelte ellágyult tekintettel, miközben csókot lopott tőlem. Erre csak fáradtan sóhajtottam.
- Azt hiszem, egy törvényes csók sosem ér fel egy lopott csókkal... - nevettem.
- Oh, igen? - kérdezte kacagva, és ismét megcsókolt. - Remélem, tudod, hogy csókodért ég az ajkam... és ha rám nézel, remeg a lelkem...
- Nocsak... mily költői lettél!
- Hjaj... te bolond lány! Ne makacskodj! - ölelt át, én meg ismét csak megszédültem. - Sora. Pihenned kellene.
- Jó! - döntöttem fejemet vállamra.

Ezt az egész jelenetet egy lány is látta. Ki maga se tudta mért, de... Boldog volt. Boldog volt, hogy láthatta az örömünket. Ahogy nevettünk, és Leon aggódva tekintett rám...

~ Hmm... Ezek ketten tényleg szeretik egymást... - gondolta magában Melinda. - Hjaj... - sóhajtott, majd kifelé indult.


Eközben Dr. Kate és Kalos beszélgetett... Kate elmerült a sok laptenger között.

- Nos? Ugye Sora állapota nem súlyos?
- Nem-nem! - rázta meg a fejét, miközben mosolya egyre nagyobb lett.
- És mikor jöhet majd haza?
- Hmm... Pár nap múlva, de még az edzés pihentetnie kell... úgy 5 hónapig még edzhet, de szívem szerint már 4 hónap múlva pihenésre küldeném.
- Merthogy? - nézett értetlenül.
- Sora Naegino terhes...