Amint kiléptem, Leon Melindához indult, és teljes erejéből megszorította kezét.

- Mégis mit keresel itt? - sziszegte dühösen.
- Engedj el! Ez fáj!
- Mit keresel itt? - ismételte magát.
- De Leon! Mért vagy ilyen? Visszajöttem hozzád, mert a szívem csak a tiéd... szeretlek, Leon, úgy, ahogy akkor is szerettelek! - simított végig arcán. - Gyere, menjünk! - mosolygott kedvesen, miközben puszit lehelt ajkaira.
- Nem megyek... - erősködött.
- De beszélnünk kell... - nézett rá ártatlan, csillogó szemekkel, aminek a férfi soha nem tudott ellenállni... - Szeretném, ha elmondanád, mi történt veled ez alatt a két év alatt... kérlek, Leon... gyere, szerelmem! - fogta meg gyengéden kezét.



Este hét óra...
A közönség sorai, kezd megtelni kíváncsi emberekkel.... az első sorban ott ülnek a Kaleido hírességek. De ugyanakkor meg voltak hívva a részvényesek, a támogatók, tehát itt volt a fő szponzorunk is, Kenneth úr.
A függöny mögül kíváncsian kukkantottunk ki.

- Teltház! - jött mögém Easy.
- Jaja... - sóhajtottam izgulva.
- Menni fog, kislány! - kacsintott Pamela, ki épp most ért ide.
- Sikerülni fog! - tette Dio kezét vállamra.
- Igen! Lealázzuk Derek-et! Bár mondjuk minden a közönségen, múlik! De... Menni fog! Kétségeknek itt most nincs helye!
- Ez a beszéd!
- Akkor... kezdünk!
- Hajrá! - biztattuk egymást.


A lámpák lekapcsolódtak, ezáltal az egész nézőközönség sötétségbe borult. Egyedül két darab eszköz világította meg a porondot...
A függöny fölhúzódott...

Történetünk két bandáról szól, akik egyeduralomra tőrnek... Az egyik banda vezére egy gyönyörű lány, ahogy a másiké is... Ám két banda rivalizál egymással... Pedig a múltban szinte egy család volt... Két barátnő, kik eltávolodtak egymástól... Míg az egyik lány egy forróvérű, tüzes démon, addig a másik kegyetlen, és hideg királynő... A tüzes lány a szerelmet, s a békét keresi, a hideg pedig a boldogságot... Vajon a végén megkapják vágyaikat?

Az első jelenet, mikor a két banda találkozik... Kisebb harc, majd halk dobszó... És egy lágy zene, melyhez hamarosan a szöveg is társul... Tökéletesen illett a tűzhöz mely jelenleg kettejükben uralkodott...



Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját,
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját,
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát,
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát! - énekeltük közösen, miközben egyszerre táncoltunk.

Vén völgy mélyén halvány fény,
Hajnali tűz kél nem várt rém,
Átkel a hídon a folyónál,
Átfut az erdőn, bosszút áll.
Zord hegyek csúcsát elérné
Emberek búját, megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná. - énekelte Pamela.

A lány gyönyörűen nézett ki... Ezüst tincsei föl voltak fogva egy copfba, arcán hidegkék smink, mely tökéletesen illett a hasonló színű ruhájához. Mezítláb járkált, miközben "hidegen" tekintett a közönségre. Körülötte társai, kik táncoltak a zene édes ritmusára, amíg mi mozdulatlanul, lehajtott fejjel álltunk.
A lány lehet, hogy hideg, s kegyetlennek tűnt, de eme szám alatt teljesen feloldódott, s a kis szikra, a szenvedélynek a szikrája most lángra lobbant.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját,
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját,
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát,
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát! - ezt ismét együtt énekeltük.

Ártó tündér varázsol,
Olvad az élet a dalától,
Vérvörös fényt szór magából,
Tűzszívű szolgát halálból.
Zord hegyek csúcsát elérné,
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná. - ezt a részt én énekeltem.

Nem kis meglepetést okoztunk a közönségnek... Most Pameláék álltak, úgy, ahogy előbb mi. Miközben énekeltem, lassan előre lépkedtem, könnyed, lágy ritmussal. Körülöttem táncoltak, én pedig tüzes tekintettel pásztáztam a nézőket.
Az én hajam is föl volt fogva, arcomon halványnarancssárga, smink, melyhez vad, és kissé szexis ruha társult. A színpad elejénél itt-ott fölcsapott egy-két lángnyelv. A lámpák most pirososan világítottak.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját,
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját,
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát,
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát! - s ismételten csak közösen.

Egyszerre, ugyanúgy táncoltunk... A két vezető egymás felé fordult, s gyűlölködve tekintettek egymásra. Majd mikor a számnak vége lett, elkaptak egy-egy trapézt, s meghajoltak. Hatalmas nagy taps volt az eredményünk.
Mosolyogva mentünk le, majd föllépett a színpadra Dana, s két szolgája, Ann és Easy. Hmm... Úgy látszik, ő minden darabban a jó tündér szerepét kapja! Mélybarna hajához tökéletesen illett az aranyságra, csillogó ruha. Hátán egy apró, kissé átlátszó, de szintén Nap színű szárnyacska pihent. Homlokán aranygyöngyök táncoltak, sminkje egyszerű, de természetes.
Elénekelte, hogy valaha a két lány, azaz Pamela és én nagyon jó barátságot ápoltunk, de mégis, ez lassacskán elhanyagoltuk, s végül a szeretet átment gyűlöletté, s harcokká.

Most belekukkanhattunk Pamela bandájához... A lányt keserűség tölti el, hogy minden nap harcol volt barátnője ellen... Igazság szerint nem vágyott ezekre... Vissza akarta kapni régi énjét... Azt, mikor még tüzes volt... De nem... Úgy hitte, elvesztette...
Pamela karakterének volt egy bátyja, alias Dio. Sármos, jóképű... Igen... Ez néha gondot okoz... Ugyanis, rivális bandából a fővezér, azaz én, beleszerettem ebbe a fiatal srácba. De nem mondhatta el, főleg a viszályok miatt...
Most egyedül voltam a színpadon. Fehér fény követte mozgásomat. Halk, lassú léptekkel előrébb sétáltam, s a porond közepén álltam meg. Nagyot sóhajtottam, majd összekulcsolt kezeimet széttártam, ezáltal megmutatva, hogy több, szerelmes párocska állt mellettem.
Sóvárogva figyeltem őket, majd újabb zenét lehetett hallani, melyhez hangom párosult...



Nem rám vár szerelmek földjén száz király,
Szívemre szálló félhomály,
Könnyet szitáló égi nyáj
Bolondnak látszó, áradó, utamba tévedt sós folyó,
Szomjat nem oltó, támadó!
Szeress, hogy éljek! Partra húzna egy szó.

Vágyom már a szerelem után!
Nem csókol, nem simogat a szám
Társ nélkül sehol a hazám,
Vágyom a szeretet után!
Társ nélkül hideg a világ,
Néznek, de hol az, aki lát?!
Álmom már gondolt rád - itt magam sem tudom mért, de Leon-ra tekintettem.

Vágyom már a szerelem után!
Nem csókol, nem simogat a szám
Társ nélkül sehol a hazám,
Tűz kell, hogy legyek igazán!
Társ nélkül hideg a világ,
Néznek, de hol az, aki lát?!
Álmom már gondolt rád.

Nem rám vár, szerelmes éjjel másra száll,
Magányom elzár!
Nem fáj már, szívem nem érzem,
Jégbe zárt, nem él reményem
Rám talál, hatalmas őrvény, szörnyű báj
Üvöltve forgó néma száj
Szeress, hogy éljek! Súgd, hogy itt vagy már! - sétáltam az egymást ölelő párok közt, miközben kinyújtottam karomat, hogy megérinthessem őket, de nem tettem meg.

Egy kötél ereszkedett le, melyen fölmásztam, s egy trapéz rúdjára álltam.

Vágyom már a szerelem után!
Nem csókol, nem simogat a szám
Társ nélkül sehol a hazám,
Vágyom a szeretet után!
Társ nélkül hideg a világ,
Néznek, de hol az, aki lát?!
Álmom már gondolt rád

~ Ez a szám... Olyan, mintha nekem szólna... Mintha fájdalmában írta volna... Milyen különös... És a tekintete... Ezt az elkeseredettséget nem csak megjátssza... ezek a valódi érzelmei... Sora... Szerelmem... Bocsáss meg... - sóhajtott. - Minek jöttél vissza? - nézett Melindára. - Mért? És mért voltam egy akkora barom, hogy nem mondtam el neked? - tekintett vissza rám. - Hogy lehettem ekkora tuskó? Már megint szétváltunk... De mért? Istenem... Mért versz minket ennyire? - kérdezte magában. - Kérlek! Engedd, hogy kijavíthassam ezt a hibámat, hogy ismét boldogok lehessünk... Sora... Az egyetlen reményem egy álarc... - itt egy nagyot sóhajtott. - Még mindig szeretlek... - majd egy kezet érzett az övén, melyhez egy mélykék tekintetű lányhoz tartozott. Melinda nagyon unta ezt az egészet... Sokkal inkább mást akart csinálni... a mellette ülő férfival...


Vágyom már a szerelem után!
Nem csókol, nem simogat a szám
Társ nélkül sehol a hazám,
Tűz kell, hogy legyek igazán!
Társ nélkül hideg a világ,
Néznek, de hol az, aki lát?!
Álmom már gondolt rád. - őrjöngő vastaps volt az eredménye.




Az utolsó jelenet... a két vezér harca... egy kifeszített kötélen álltunk, kezünkben egy kard, tekintetünkben elszántság. Elmosolyodtunk, majd elkezdődött a párbaj.
Kardok csattanásának halk muzsikája lepte be az egész helyet, miközben mi megfűszereztük párbajunkat nehéz, és hihetetlennek tűnő akrobatikus elemekkel.
Ebben a pillanatban föntről hatalmas lángnyelvek csaptak fel, s ez szimbolizálta, mit érzünk szívünk táján. A lenti nézők tátott szájjal bámulták, vajon mi fog kisülni ebből az egészből. Hogy mi?
Nekem, el kellett veszítenem egyensúlyomat... ezáltal azt szimbolizálva, vesztettem. Az eredeti történetben így is lett volna vége... leesek, s életemet vesztem... Ám Pamela - hogy fokozza a drámai pillanatot -, eldobta kardját, mely halk koppanással földet ért, s elkapta kezemet. Így a kép úgy festett, hogy az egyik kezével a kötelet, a másikkal pedig az én kezemet szorongatja.
Kérdőn pillantottam rá.


- Csakhogy legyen Happy End! - kacsintott. Egy mosoly volt a válaszom.

Föllendültünk, s átöleltük egymást. A lángok elaludtak, mi pedig letekintettünk. Síri csönd volt.

- Szerinted... most... mi jöjjön? - kérdeztem egy picit bátortalanul. Ő csak megrázta vállát.

Majd egy kislány fölállt. Fekete hosszú haja volt, tengerkék szemekkel. Tapsolni kezdett. Egy pillanat alatt fölismertem... Norah . Boldogan elmosolyodtam, majd egyre többen, és többen kezdtek el fölállni, hatalmas őrjöngéssel jutalmazva. Percekig csak a vastapsot lehetett hallani, mi pedig könnyes szemmel, és hitetlenkedve leugrottunk a földre.
Barátaim körém gyűltek, megfogtuk egymás kezét, s meghajoltunk. De a taps még mindig nem akart megszűnni. Az első sorban ülő Derek-re pillantottam. Elmosolyodtam, elengedtem Pamela és Dio kezét, majd lassú léptekkel a porond széléhez sétáltam. Ott, nagy lendületet véve a székének kartartójára ugrottam. Gúnyosan, s elégedetten elmosolyodtam, majd lehajoltam hozzá, s fülébe súgtam:

- Győztem... - suttogtam fülébe, és elkaptam a fölém ereszkedő trapézt, s visszalendültem a színpadra.
- Még nem biztos, Sora! - állt fel.
- Merthogy? - fordultam vissza.
- Még nem láttam azt a manővert! - mosolyodott el elégedetten. Én viszont gúnyos mosolyt engedtem meg magamnak.
- Derek McDowel türelmetlen... ez nem szép szokás! - feleltem ugyan olyan hangszínben, mint amilyen mosoly ült ki arcomon. - De legyen! - majd a tűzvörös ruha immár jégkék színben pompázott.


Szemei kikerekedtek... Megdöbbent... Hogy mért? Ez a ruha volt akkor is rajtam... Ugyan az a ruha... Összefogott hajamat most kibontottam, így lágyan omlott vállaimra. Pamela fölugrott a legmagasabb trapézra, miközben a többiek fölvettek egy bizonyos pózt. A porond, és az első sor között kb. 3 maximum 4, 5 méter távolság el. Lassú léptekkel a széléhez sétáltam, s leültem rá. A mindenkit ámulatba ejtő zene megszólalt, ezáltal csendre intve a kíváncsi nézőket.
Méregzöld szemeibe tekintettem, miközben elmosolyodtam. Pamela kezdett énekelni.

We used to swim the same moonlight waters
Oceans away from the wakeful day

Én meg csak ültem előtte, mosolyogva. Majd hallhatták a refrént.

- My fall will be for you -
My fall will be for you
My love will be in you
If you be the one to cut me
I'll bleed forever
Scent of the sea before the waking of the world
Brings me to thee
Into the blue memory. - énekeltük. Én most bal térdemet fölhúztam, s rátettem fejemet, továbbra is tekintetébe nézve. Pamela tovább énekelte.

Into the blue memory - fölálltam, s a trapézhoz sétáltam. Fölugrottam az egyikre, s a tartókötelén fölmásztam.

A siren from the deep came to me
Sang my name my longing
Still I write my songs about that dream of mine
Worth everything I may ever be

The Child will be born again
That siren carried him to me
First of them true loves
Singing on the shoulders of an angel
Without care for love n' loss. - kisebb trükköket mutattam be, majd ismételten csak felé néztem. Fölhúzta egyik szemöldökét, én meg elmosolyodtam.


- Most jön... - gondolta magában Pamela.



Könnyed ugrásokkal elkaptam a trapézokat, majd mikor a pörgő trapéz előtti eszközhöz értem, hatalmas lendületet vettem, s a levegőbe ugrottam, lágyan szálltam egyre följebb, s följebb. A közönségnek tátva volt a szája. Igazság szerint, eredetileg úgy volt, hogy a pörgő trapézon kellett volna állnia az én drága partneremnek, s a forgó részt fogva nekem a lábát kellett volna elkapnom... (a trapézt úgy kell elképzelni, mint az animében, Layla Arany Főnix trapézát.)


Bring me home or leave me be
My love in the dark heart of the night
I have lost the path before me
The one behind will lead me - nem kaptam el... Itt Derek elmosolyodott... de van egy olyan mondás: "Ne igyunk előre a medve bőrére!" Ugyanis nem a kezemmel kaptam el... Hanem a lábammal... Fájt a lábam, mikor beakasztottam, és, elég lehetetlennek tűnt is, hogy sikerült... De megcsináltam.. és eszeveszett tempóban forogni kezdtem, egészen kilendültem talán az 5-6 sor fölé.

Hatalmas tűz keletkezett a színpad közepén, mikor visszaérkeztem. Dio-ék táncoltak, Pamela énekelt.

Take me
Cure me
Kill me
Bring me home
Every way
Every day
Just another loop in the hangman's noose - ezt közösen énekeltük.

Take me, cure me, kill me, bring me home
Every way, every day
I keep on watching us sleep - ezt már Pamela.
Relive the old sin of Adam and Eve
Of you and me
Forgive the adoring beast
Odasétáltunk a színpad elejére, s együtt énekeltük.
Redeem me into childhood
Show me myself without the shell
Like the advent of May
I'll be there when you say
Time to never hold our love

Elkezdtünk táncolni, én meg egyenesen Derek szemébe néztem.

- My fall will be for you -
My fall will be for you
My love will be in you
You were the one to cut me
So I'll bleed forever

- Csak hinni kell benne Derekr30; csak hinni, és bármi sikerülni fog! - intéztem hozzá szavaimat, majd a mellém lépett Dio-ra tekintettem. Átöleltük egymást, majd meghajoltunk. Le akartunk menni a színpadról... de a közönség nem engedett bennünket... ekkora tapsot még soha nem kaptunk...
- Sora! Maradj még! - üvöltötték.
- Táncolj nekünk!
- Ö... - itt egy picit elhalkultak. - Na jó... ö... tudjátok... még soha nem kaptam ekkora tapsot, szóval... nagyon, nagyon szépen köszönöm nektek! - töröltem meg tekintetemet. - Köszönöm nektek!
- Áh, kicsit zavarban van a drága! - bökött oldalba Easy.
- Sora! Táncolj még!
- Táncoljak?
- Igen! Méghozzá Leon-nal! - üvöltötte be egy női közönség.

Folytatása következik...