Send Me an Angel

  2008.06.15. 19:49

- Had mutassalak be a volt partnerednek... Sora Naegino-nak!
- Mi? - döbbentek meg, én pedig lassan, halk léptekkel beléptem a kék ajtón.
- Sora! - csillogott Rosettá-ék szeme... Volt, aki örült, volt, aki meg volt döbbenve, s volt, ki forrt a dühtől.
- Sora... - mosolygott magában Leon. - Te tényleg a legváratlanabb pillanatban jössz!
- Nocsak, Derek McDowel! - mondtam gúnyosan. - Micsoda kellemetlen meglepetés!
- Sora, Naegino. - mért végig. - Három év alatt Te is megváltoztál... - legeltette rajtam a szemeit.
- Ch... Te viszont maradtál ugyan olyan féreg, mint amilyen voltál. - köptem oda. - Hmm... és mond csak... mit keresel itt?
- Én vagyok a Kaleido Színpad új igazgatója.
- Hallod ezt, Pamela!
- Hallom, kisanyám! - nevetett gúnyosan. - Derek McDowel itt tart... az Álmok Színpada kell neki.
- Ugyan... Ha nem ez kellene, majd elvenne egy másikat... Bár ez igen szép trófea! Nem igaz? - szólt bele Dio.
- Fogd be!
- Merthogy? Hh... Egyszerűen nem hiszem el! Van merszed idetolni a képedet, és elvenni ezt a Színpadot. Undorító vagy, ugye tudod? - mondtam.
- Nem érdekelsz, cica...
- Nem? Hát pedig peched van... ugyan is, én el foglak innen űzni téged, Derek! - itt megjelent mellettem a jól ismert szellemecske.
- Nocsak! Hogy fölvágták a nyelvedet, drága! - mindenki döbbenten nézett. - De a szövegelésed hidegen hagy.
- Valóban? Rendben! Akkor... hallgass meg egy történetet... egy kis esti mese! Csak azért, megtudják, ki is áll előttünk - jöttem közelebb, így már csak pár méterre voltam Tőle.
- Mire akarsz ezzel célozni?
- Volt egy lány... tele vágyálmokkal... és... kapott egy színpadot... egy új életet, egy új családot, és egy partnert... aki Te voltál Derek! - mutattam rá. Csönd volt, csak az én hangomat lehetett hallani. - Ez a lány... - sétáltam el mellette. - ... teljesen megbízott benned... mert a partnere voltál. Azt hitte, mindene megvan... csakhogy nem így volt... mert... Te elárultad Őt... föllökted, s kihasználtad... és nem segítettél neki fölállni!! - ráztam meg fejemet. - Óh, nem... helyette gúnyosan kinevetted... s ott hagytad Őt... a semmiben, összetörve, immár álmok nélkül... szétszakítottad a barátaitól, a családjától, elvetted az otthonát, és visszaküldted Őt a 0-ra! Igen... Ez voltál akkor... egy szemét! És mindezt azért, hogy híres, és gazdag lehessél - mondtam gyűlölködve. - Csakhogy... Arra nem számítottál, hogy a lánynak sikerül fölállnia... új álmokba kapaszkodva, új barátokat szerezve, és új partnert kapva... és látod Derek? Három év után itt állok előtted... És mint mondtad, megváltoztam... de nem csak külsőleg... belsőleg is... - mutattam szívemre. - most már nem vagyok az a kislány, akit akkor, annak hittél... - majd egy kis szünetet tartottam. - A partnerem voltál, Derek... megbíztam benned, felnéztem rád, tiszteltelek! És Neked mi volt a hála? Eldobtál, mint egy koszos törölközőt... kihasználtál, és elárultál... Hm... Akkor a szememben három méter voltál! Ma már ekkora sem vagy! - mutattam egy cm-nél is kisebbre.
- Hmm... Szép kis történet... egy élet története! - tapsolt, és mosolygott gúnyosan.
- Igen Derek... egy élet története... De csak hogy tudd... engem rohadtul nem érdekel, mégis milyen mocskos úton szerezted meg a Színpadot... rohadtul nem érdekel, hány emberrel szövetkeztél... és hogy mennyit fizettél a repülőútért! De az egyszer biztos, hogy én nem fogom hagyni, hogy újabb álmokat, hogy újabb munkákat széttörhess... mert az álmom, az ez a Színpad! És most nem hagyom, hogy elvedd! - feleltem határozottan.
- Persze, Sora. Mért is?
- Mert vesztettél, Derek! - jött mögém Dio.
- Merthogy?
- Mert veled ellentétben, nekem vannak álmaim... van egy családom... vannak barátaim... és van egy partnerem, aki az élet, és a Színpad terén is tökéletesen segít... - itt az a valaki elmosolyodott. - Neked viszont semmid nincs! Te csak egy féreg vagy! Egy csaló, hazug, pénz és hataloméhes féreg! Se több, se kevesebb!
- Nem csak gyönyörű vagy, de még tüzes is...
- Oh, köszönöm a bókot... de sajnos Tőled egyenesen undorodom! - erre csak elmosolyodott. - Jaj, már majd elfelejtettem... - Pameláék elálltak az útból, s mögém sétáltak. - Mondd csak, Derek... Emlékszel arra férfira, akit szintén porig aláztál? - kérdeztem tettetett kíváncsiságra.
- Miről beszélsz? - majd az ajtó felé intettem, s bejött rajta eddigi Főnököm... egy napszemüveg takarta arcát, rajta egy fehér ing, és egy ugyan olyan nadrág volt. Mellette húgom sétált, és köztük Midori. Emellett itt volt még Mila, Milo, Puck, s Tunk.
- C... Carlos... Odie... Te...
- Derek McDowel... nocsak... mért vagy ennyire meglepődve? - kérdezte Easy.
- Én már semmit sem értek! - jegyezte meg Ana Miá-nak.
- Én sem... - rázta meg vállát a lány.
- De szegény Sora... azért ez már durva... eddig sem volt szimpi a férfi, de most... - rázta meg a fejét a mellettük álló, Ken.
- Mondtam, hogy kapsz egy kis meglepetést! Pedig nincs is szülinapod! - nevette gúnyosan Pamela.
- Derek... nem hittem volna, hogy újra találkozunk! - mondta Carlos. - Ahogy azt sem, hogy már a Kaleido kell neked... újabb embereket tönkretenni... Hh...
- Látod? Akkor ott egyedül voltunk... de most már együtt... és ez a te veszted... mert melletted nincs senki sem! - feleltem. - Tényleg! Érdekelne, hogy szerezted meg a színpadot! - léptem mellé.
- Na de Sora... egy olyan ember talán mégsem lehet ennek a cirkusznak az igazgatója, aki lefekszik a saját alkalmazottjával! - mondta elégedett mosollyal, gúnyosan. Mindenki teljesen ledöbbent, s Kalos arcán szégyenpír volt. Sarah kétségbeesetten nézett. ~ Ez nem lehet! - gondolta magában.
- Igen? És kivel, ha szabad tudnom?
- Velem! - jött közelebb Vanessa. Mire mások döbbenten néztek, addig mi röhögni kezdtünk.
- Ez bekerülhetne az év vicc könyvébe! - törölte szemeit Easy.
- Most meg mit nevettek? Képek is vannak! - mosolyodott el.
- Vanessa... ne hogy már beadd nekem azt a szöveget, hogy lefeküdtél Kalos-sal? Ugyan már drága... az egy dolog, hogy minden második férfival összefekszel, mert Te vagy a világ legnagyobb szajhája... de azért... ezt már nem veszem be... - mondta lenézően Pamela.
- Képek is vannak! - ismételte magát.
- Oh, igen? Nem az őskorban élünk, ahol az emberek azt se tudják mi az a járás! Hahó! Képszerkesztések, bármit meg lehet csinálni! - szólt Dana.
- Emellett... ott vannak különböző szerek, drogok... Vanessa... túl jól ismerlek, ahhoz, hogy átverjél embereket... emellett... nekem ez egy kicsit furcsa... Derek McDowel és Vanessa Onigean.... Vanessa Onigean és Derek McDowel... Ti ketten együtt... valamint Kalos egy csettintésre odaadja egy szánalomra méltó alaknak a Színpadot... Hmm... ez nekem nagyon bűzlik... Na had halljam... Mivel fenyegettétek meg? Mert az egyszer biztos... hogy Ő soha nem tenne ilyet... mert jól ismerem... ahogy titeket is... és azért, Ő túlságosan is szereti Sarah-t... és jöhetne egy nő... jelenesetben egy pláza cica... aki el akarja csábítani... De ő állná a sarat! - néztem rá. - De persze, ha nem a könnyebbik út, akkor a nehezebbik... hmm... igen... tipikus, Vanessa... - feleltem.
- Akkor most én kérdezek! - emelte fel fejét Derek. - Te mit keresel itt?
- Na de igazgató úr! - mondtam gúnyosan. - Ha már tényleg Te vagy itt a góré... akkor tudni kéne, kik az alkalmazottjaid, nem? - döbbenten nézett.
- Te... Te...
- Én... Én! Igen, Derek... A Kaleido Színpad artistája vagyok...
- Ez nem lehet! Felbontottátok a szerződéseket! - nyivákolta Vanessa.
- Hmm... hát nem egészen! - feleltem




"Azon az estén történt, amikor el kellett hagynom a Színpadot... Kalos irodájában voltunk...

- Rendben! Akkor... - sóhajtotta Kalos szomorúan. Kihúzta a fiókját, kikeresett belőle egy kék mappát, majd kinyitotta. Az első lapra gyöngybetűkkel a nevem volt ráírva: Sora Naegino. - itt írd alá. - mutatott egy helyre. A lapon ez állt: Szerződés felbontása.
- Oké! - feleltem fájdalmasan. Pár percig csak néztem a papírdarabot. - Ez nem megy! Nem tudom aláírni...
- Akkor Sora... - majd lapozott egyet. - Nem kell aláírnod. Csak szüneteltesd... így olyan lesz, mintha elmentél volna pihenni... vagy egy másik cirkuszhoz vendégszerepelni.
- Köszönöm, Kalos! - majd immár a következő lapot írtam alá."



- Bizony Derek... Ez alatt az egy év alatt olyan volt, mintha egy másik színpadnál lettem volna előadó.
- Akkor Te...
- Pontosan! Itt vagyok artista! És engem nem érdekel, ki vagy mi vagy, Te itt.. de nekem nem fogsz parancsolgatni! És mint már említettem... itt Te leszel az, aki veszíteni fog! - majd zöldeskék tekintetébe néztem, melyben félelmet, s felháborodottságot láttam. Elmosolyodtam, és levettem lilás felsőmet, s rövid, farmernadrágomat. A kezemet, díszítő hajgumit most a hajamba kötöttem, majd ismét Derek-re néztem.
- Te akartad, Sora! - mondta fenyegetően, lenézően, majd levette felsőjét.


Mindenki kíváncsian, ugyanakkor meglepetten nézte, hogy mi fog ebből kisülni. Pár méterre, egymás mellett lépkedtünk... Végül elértük a trambulint, dobbantottunk, majd elkaptunk egy-egy trapézt.



- Hmm... Sora és Derek... egy kis párbajt láthatunk... - súgta oda Milo Milá-nak.
- Vajon ki fog győzni?


Amint elkaptuk a trapézt, fölugrottunk rá, s egy pillanatig egymás szemébe tekintettünk.

~ Az a tűz a tekintetében! Az a küzdeni s győzni akarás... Nem! Nem hagyom, hogy győzzél Sora! Ez a Színpad is az enyém lesz!!


Elkezdtünk táncolni, hihetetlenebbnél hihetetlenebb, nehezebbeknél nehezebb ugrásokat vittünk végig... Igen... Mint régen... Csak most valami megváltozott... Most nem a nézőket akartuk ezzel elbűvölni... Hanem egymást legyőzni... Egy csata nélküli színpadról álmodtam... De rájöttem... E nélkül a csata nélkül nem tudom megvalósítani ezt a célt.
Elugrottunk, majd pontosan egy, és ugyanazt a trapézt kaptuk el.


- Undorodom tőled... - sziszegtem.
- Sajnos az érzés viszonzatlan... mert én igenis vonzódom hozzád, cica! - simított végig oldalamon.


Ellöktem magamtól, majd egy másikra ugrottam. Pamela kapcsolt, s Ő is fölugrott, így már hárman táncoltunk a trapézok közt.

- Na de, Sora! Ketten egy ellen? Azért ez nem tisztességes! - rázta a fejét.
- Oh igen? - kérdezte Pamela. - Csak az a baj, hogy nem ketten vagyunk ellened! - barátaim értették a célzást, s fölugrottak mellénk. Derek arcáról a gúnyos mosoly azonnal lefagyott. - Hanem egy picit többien. - ott álltak mellettem a régi Cirque du Soleil színpad előadói.
- Nem fogom hagyni, hogy győzzetek! - mondta dühöngve.
- Igazán? - majd elugrottam, egyenesen mellé, így e miatt a hirtelen mozdulat miatt meglepődött, s egyenesen a zöld háló fogja lett.
- Derek! Ugye tudod, mit jelent az, hogy most ott a hálóban vagy? - kérdezte Easy szánalommal a hangjában. Ő csak kérdőn nézett rá.
- Azt, hogy vesztettél! - felelte Dio.
- Soha! Én soha nem vesztek! - mászott ki, én pedig a földre ugrottam, ezzel megakadályozva, hogy visszamehessen a trapézok közé.
- Add fel! Nem csak mi vagyunk azok, akik utálnak Téged! Mert az egy dolog, hogy nekem, vagyis nekünk közünk van hozzád... de azért olyanokat, mint ők... - mutattam végig. - Hagyd ki ebből!
- Rendben, Sora! Tudod mit? - fölemeltem egyik szemöldökömet. - Alkut ajánlok!
- Sora! Ne alkudozz ilyen semmirekellő szemetekkel! - figyelmeztetett Pamela.
- Mi lenne az? - fordultam vissza volt partnerem felé.
- Csinálnod kell egy előadást...
- Rendben! - mosolyodtam el.
- A cím, a történet mindegy! És csak Ti szerepelhettek benne! - mutatott végig társaimon. - És a Nagyszínpadon!
- Oké! - fogtam meg kezét.
- Három nap múlva premier! - mosolyodott el gúnyosan-
- Mi? - döbbentünk meg.
- Három nap alatt lehetetlen megcsinálni egy előadást! A jelmezek, a smink, a történet, és a manőverek... - felelte gondolkodva Rosetta.
- Az már a Ti gondotok! És most a tétek! - közelebb jött. - Ha Te meg tudod csinálni ezt az előadás, Sora, akkor ígérem, eltűnök az életedből, Kalos visszakapja a főnöki címet, és soha többet nem fogom betenni a lábamat betenni a Színpad területére! - majd még jobban közelített.
- Rendben! - bólintottam határozottan.
- De ha nem sikerül, akkor... - magához rántott, s a fülembe kéjesen belesúgta. - Továbbra is így marad a játszma, mint most... emellett... végre megkaphatlak! - ellöktem magamtól.
- Rendben, Derek McDowel! Benne vagyok! - fogtam vele kezet.
- Akkor ma este hatig kérem a címet, és a történet lényegét! - majd hátat fordított, s indult volna kifele, de hangom megállította.
- Fölösleges annyi ideig várakoznod, Derek!
- Mért? Netán megvan a cím?
- Igen meg! - néztem szemeibe elégedetten.
- És mi lenne az?
- Szabadság!


Folytatása következik...