Send Me an Angel

  2008.06.15. 19:48

Az idő... Oly gyorsan telik, hogy az ember észre se veszi... Egyik nap még iskolába jársz, és szorgalmasan tanulsz, ám a következő pillanatban már egy híres cégnek az egyik alkalmazottja vagy...
Változik az ember, annak a külső, s belső tulajdonságai... Változik az élete... Új barátokra lel, s ki tudja? Talán a szerelem édes ízét is megkóstolhatja? De akárhogy is... Egy valami nem változik... És az a szeretet... Mert ez minden emberben ott van... Van, kinek oly kevés, mint a tűz egyik apró kis szikrája... De van, kiben hatalmas erőként lángol...

Fél év... Fél év telt el a Cirkuszfesztivál óta... Immár egy éve vagyok távol a Kaleido Színpadtól... Ez elég hosszú idő... Legalább is a számomra. Ez alatt az egy év alatt igen megváltoztam...
Főleg külsőleg... Hajam már a vállam alatti részt súrolja... Kicsit nőttem, alakom sokkal nőiesebb, s kecsesebb lett. De az ízlésem semmit nem változott... Maradt ugyan az a lenge, s sportos viselet... Hmm... Viszont a belső tulajdonságom is alakot öltött... Már nem vagyok annyira gyerekes... Helyette inkább egy kész érett nő... Sokkal, de sokkal elszántabb, magabiztosabb, és bátrabb nő lettem, mint voltam... S büszke is. Még mindig megvannak az álmaim... Az álmaim, melyek a Színpadhoz, és Hozzá kötnek...

- Leon! Érzem, nemsokára találkozni fogunk, s akkor újra együtt lehetünk... - majd megfogtam nyakláncomat, melyet Tőle kaptam, s megszorítottam. - Hamarosan...


- Hamarosan... - Leon szinte hallotta ezt a szót... - Hamarosan... - suttogta álmában.


A Nap fényesen sütött Cap Mary égboltján... Egy lány szállt ki autójából, oldalán egy férfival. Gúnyos, és elégetett mosoly ült arcukon. Végigsétáltak a parkoló, illetve a Színpad közti távon, majd beléptek a Főbejáraton, s egyenesen az igazgatói irodába mentek. Kopogtattak, majd Kalos beinvitálta őket.


- Miben segíthetek, Vanessa, és Mr. ...?
- McDowel. Derek McDowel. - mondta a férfi. Hosszú, nyakig érő, koromfekete haja volt, kékeszöld szemekkel. Izmos, erős mellkas, sármos kinézet. 22-23 éves lehetett, és valószínűleg rengeteg nő ideálja.
- ... Mr. McDowel. - fejezte be mondatát.
- Ez egyszerű, Kalos. - erre fölhúzta egyik szépen ívelt szemöldökét. - Add át nekünk a Kaleido Színpadot. - döbbenten nézett.
- Mégis miről beszélsz, Vanessa? - állt fel dühösen.
- Én? Semmiről! Csak át kell adnod a Színpadot... vagy mindenki megtudja, milyen aljas dög vagy Te!
- Ezt meg hogy érted?
- Mr. Eido! Olyan ember nem lehet ennek a világhírű színpadnak az igazgatója, aki lefekszik a saját alkalmazottjával...
- Hogy mi? - akadt ki.
- Bizony, így van, Kalos... lefeküdtél... - majd egy picit várt, s befejezte mondatát. - ... Velem!
- Mi?
- Bizony, Kalos... egy szenvedélyes éjszakát töltöttél velem... - hazudta.
- Nem! Te bolond vagy, Vanessa.
- Én nem! A képek is bizonyítják!
- Milyen képek?
- Ezek a képek! - dobta asztalára Derek. Kalos remegő kezekkel kinyitotta a sárga borítékot, majd döbbenve nézte a több tucat képeket.
- Ez...
- Az... igen... Kalos, Te lefeküdtél Velem... és hogyha nem akarod, hogy a Te szeretett Sarah-d elhagyjon, akkor azt teszed, amit mondok, és átadod a Színpadot Derek McDowel-nek.
- Mért Vanessa? MIT ÁRTOTTAM NEKED? - üvöltötte.
- Hogy mit? Először is fölvetted azt a hülye csitrit a színpadhoz... akit szerencsére sikerült elintéznem, hogy eltakarodjon innen... hmm... akkor még kell nekem Leon is... és aztán kirúgtál...
- De visszavettelek! - szólt közbe.
- Oh igen... Csak, mert jó színésznő vagyok - majd elmosolyodott. - te egy senki sem vagy Kalos... - köpte oda. - és ha azt akarod, hogy mindenki boldog legyen, és a színpad megmaradjon, szépen átadod az igazgatói címet a mellettem álló férfinek! - majd picit várt. - Na mi lesz? Háromig számolok... Egy... Kettő... Há...
- Rendben! Átadom! - felelte szomorúan. Ennyi... Hát ennyi lenne élete munkája? Élete munkája, melybe beleépítette álmát? És emiatt lett a neve az Álmok Színpada? Ennyi? Hogy két hatalomra vágyó ember rátörjön, s elvegye tőle? De nem tehetett mást! Sarokba szorították... igazságtalanul, miközben átverték... Benyúlt fiókjába, majd szépen elővett egy lapot, és Derek felé nyújtotta, aki elolvasta a szabályzatot, s aláírta. - Mostantól... Te vagy a Kaleido Színpad új igazgatója. - mondta nehezen.
- Köszönöm... és most... hagyd el az irodámat. - Kalos fölállt, majd Derek levágódott a karosszékébe. - Hmm... Nem is rossz! - a férfi szép lassan elhagyta jó öreg szobáját. - Oh, ja! Kenneth úrral majd még beszélj, meg a részvényekkel is! - szólt még utána, majd Vanessa kezébe csapott.


"A Rák és a Szűz véghezvitte tervét... Vajon mikor jön a Nyilas, hogy újra beragyogja a Színpadot?"



Japánban, a Tsugumi Vándorcirkusznál...

Hmm... Mint már említettem, igen megváltoztam... És elég sok minden összejött... Persze, jó értelemben. Pl. Carlos, és Midori immár egy pár... Tipikus, szerelem első látásra... És most dúl a love köztük! Easy és Dana párocska is boldog, bár szegény lányt sajnálni kell szerelme hülyéskedése miatt. Akkor... Pamela és Dio... Dio, és Pamela... élik a szokásos napjaikat, a lány imádja fölhúzni drága ostoros barátunk idegeit. De ha nem így lenne, akkor valami baj lenne!
Az én szeretetreméltó húgocskám immár 11 éves. Haja megnőtt, de még mindig olyan szép mélybarna színben pompázik, mint Danának. És... Úgy döntött, Ő is trapézartista szeretne lenni... Jó úton halad, hogy elérje álmait.
Most éppen az ebédlőben ültünk, s valami kotyvasztott ételt kellett ennünk... Na jó... Pamela tényleg nem tud főzni, ez tény... Na de mindegy... Egy éhes ember, mindent megesz!

- Vajon mi lehet a Színpadnál?
- Mért kérded, Sora? - aggódott Yume.
- Nem tudom... mintha... mintha valami baj lenne... - gondolkodtam hangosan.



- Figyelem! A mellettem álló úr, Derek McDowel. - mutatott Kalos a mellette álló férfira. - Remélem, elfogadjátok, mint... - arca meggyötört volt.
- Mint? Kalos? Mit jelent ez? - kérdezte Cathy.
- ... mint új igazgatót! Mostantól Ő a Kaleido Színpad főnöke...
- De... De Kalos! Mért? - néztek rá döbbenten, szomorúan, mégis aggódóan.
- Mert már... mert... mert... csak! Ennyi! Ő az új igazgató!
- Derek! - ijedt meg Rosetta, s a többiek. - Te... Te mit keresel itt? - ordította kétségbeesetten.
- Nocsak... Rosetta Passel. Hát Te is itt vagy, kislány?
- Menj innen! Ezt a Színpadot nem veheted el!
- Haha! Nem érdekelsz, kislány! A főnök itt én vagyok! - szólt Derek, Rosetta szemeibe pedig könnyek szöktek. - És most! Mi lesz a legközelebbi darab? - nézett rá Miá-ra, mert a volt igazgató informálta Őt, ki-kicsoda.
- A... A Hamupipőke... - dadogta.
- Hmm! Akkor munkára! Egy-kettő! - tapsolt, és a szerencsétlen artistáknak követnie kellett parancsát.
- ~ Itt valami nem stimmel... Kalos csak úgy odaadja az életét ennek a senkiházinak? Ch... szánalmas ez az alak! Meg fogom tudni, mi történt! - jutott döntésre az ezüsthajú félisten.


Pár óra múlva, egy hosszú, hullámos hajú nő telefonjáért nyúlt, s tárcsázni kezdett...



- Sora, telefon! - nyújtotta át húgom a kis készüléket.
- Köszönöm... - fölvettem. - Halló?
- Sora? - szólt bele kellemes, női hang.
- Sarah? Szia Sarah! Hogy vagy? - kérdeztem boldogan.
- Sora... Istenem... - hangja meggyötört, s szomorú volt.
- Mi... Mi történt?
- A... A Színpadot...
- Mi van a Színpaddal?
- A Színpadot elvették az én Kalosomtól!
- Hogy mi? - akadtam ki. - Kicsoda?
- Valami... Valami... D... Derek... Derek McDowel. - jutott eszébe neve.
- Ezt nem hiszem el! - döbbentem meg. - Derek... McDowel? - erre a mellettem ülők is fölfigyeltek.
- Sora, nem tudom, mit tegyünk! Ez a férfi nem tudja irányítani a Színpadot... és pár órája figyelem, látszik, hogy élvezi az egészet... ez egy szörnyeteg... nem törődik senkivel, és semmivel sem! Emellett itt van Vanessa is... Kalos pedig teljesen összetört... Sora! Te mit tennél?
- Sarah... nyugodj meg... Figyelj? Visszamegyünk a Színpadhoz!
- Komolyan mondod?
- A legkomolyabban! Nemsokára indulunk... még had élvezze drága Derek barátunk, hogy Ő az úr!
- Köszönöm, drága madárkám! Köszönöm! - mondta hálásan.
- Akkor megyünk is készülődni!
- Rendben! Köszönöm Sora! Hamarosan találkozunk!
- Igen... Hamarosan! - tettem le, s tekintetem kíváncsi arcokkal találkoztam. - Srácok! Készüljetek... visszamegyünk a Kaleido-hoz! - feleltem határozottan, majd mindenkinek elmondtam, mi is történt.


Egy hét telt el... Derek McDowel egy hete az igazgatója a híres-neves Kaleido Színpadnak... Mindenki utálta, de sajnos nem mertek neki visszaszólni... Pedig az a bizonyos pohár kezdett betelni...
Szép lassan a mi gépünk leszállt Cap Mary repterén... Gondosan, mindent előkészítettünk... Több meglepetéssel is gondoskodtunk volt barátunknak... Az egyiket nem nehéz kitalálni... Én vagyok... A másik pedig drága főnököm... Ugyan is, minket utált a legeslegjobban... És mért? Hmm... Ezek a kérdések még... Maradjanak megválaszolatlanok...
Épp a Színpad felé indultunk, s Carlos azt mondta, hogy Pamela, Dio, Easy, Dana és én menjünk csak be a Színpadhoz, mert ők addig foglalnak szállást... Hát, mi így is tettünk...
Végigsétáltunk a kis hídon, mely egyenesen az Álmok Színpadához vezetett... Újra láthattam azt a nagy üveggömbhöz hasonlító tárgyat, melybe a jelenlegi előadás képét szokták beletenni. Hamupipőke - olvastam. Leon és May volt rajta... Leon! Istenem, hát újra találkozhatunk? Mintha felvillanyoztak volna, úgy sétáltam be az épületbe.

- Hé Sora, lassíts már! - szólt utánam Dana.



Eközben, barátaim most az edzőteremben vannak, s drága Derek éppen Leon és May ugrásait figyeli.


- Nem, nem, nem és nem! - rázta fejét. - Mégis mi ez? Semminek nevezhető szimpla ugrások! - oltotta le Leon-t s May-t.
- De... Derek úr... - felelte félénken Mia.
- Ne Derek urazzál itt! Én vagyok a Főnök! És ha azt mondom, nem tetszik, akkor nem tetszik! Emellett... May nem olyan jó Leon mellett! Vanessa lesz a férfi partnere!
- Mi? - döbbentek meg.
- Nem mi! Tehát, Vanessa... menj oda Leon-hoz! - a lány mosolyogva odariszálta magát az ezüsthajúhoz.
- Nem! - rivallt rá Leon. Kezdett nagyon elege lenni ebből a jött ment senkiből.
- Hogy mondtad? - kérdezte Derek.
- Ahogy! Fogd be!
- Még is mit képzelsz! A főnököd vagyok! Velem Te nem beszélhetsz így...
- Úgy beszélek, ahogy akarok, és Te nekem nem vagy a főnököm!
- Bármelyik percben kirúghatlak! - mondta fenyegetően.
- Oh, igen? És akkor mi van? Több ezer színpad várja, hogy akár csak egyszer fölléphessek rajta! Ha most kirúgsz, csak elő kell vennem a füzetemet, és ráböknöm egy névre, meg egy telefonszámra!
- Ch... nem érdekelsz!
- Ide figyelj, Derek! Engem nem érdekel, hogy ki, vagy mi vagy, itt! De egy velem egykorú idióta nekem ne parancsolgasson! Így sem tűröm, hogy ugráltassanak, vagy ha igen, azt csak Kalos teheti meg! Nem pedig egy ilyen, mint Te! - vágta oda lenézően, és szemrehányóan.
- Leon Oswald... - kezdte volna, de félbeszakították.
- Nocsak-nocsak! - állt meg egy lány a falnak támaszkodva. - Leon! Te aztán szépen kiosztod a jó öreg, tiszteletreméltó Derek McDowel-t! - hangjában csak úgy sütött a gúny. Eközben egy másik ajtón Kalos is bejött, mert valaki azt kérte, hogy jöjjön az edzőterembe.
~ Pamela? - döbbent meg Leon, de nem csak Ő! A táncosok, Rosetta, Kalos, de a legjobban Derek.
- P... Pamela... Te... Te mégis mit keresel itt? - hátrált pár lépést az igazgató.
- Oh... tudod... jöttem megnézni, hogy fogsz megalázkodni előttünk! - lépett előrébb.
- Miről beszélsz? Mit keresel itt? - felelte dühös hangszínben.
- Hé, Derek! Tudnod kell, hogy Pamela imád kiosztani embereket! - jött be egy barna hajú férfi, oldalán Easy-vel és Danával.
- D... Dio?
- Igen... Valahogy olyan kellemes érzés ilyen férgeket alázni, mint amilyen Te vagy, Derek! - mosolygott a lány.
- Ch... Szánalmas vagy, Pamela! - köpte oda, majd hátat fordított.
- Oh, igen, lehet, hogy szánalmas vagyok... de te meg egy pénzéhes idióta... - erre megállt, s újból szembe találta magát a lány szürke tekintetével.
- Ezzel meg mit akarsz mondani?
- Semmit drága, semmit! Csak tudod, van egy olyan érzésem, hogy ez nem a te napod.
- Merthogy?
- Lesznek itt kisebb meglepetések... - majd egy picit várt. - Ja! Már majdnem elfelejtettem... Had mutassalak be a volt partnerednek... Sora Naegino-nak!


"A Nyilas képe végre eljött, hogy fényével megszüntesse a Színpadi csatákat, s ármányosságokat... De mégis... Még egy csatát meg kell vívnia a Szűz fekete lángjával. Vajon ki fog győzni? A Szűz, vagy a Nyilas?"


Folytatása következik...