...Mentek egy pár métert megtalálták a szőnyegeket,
Mind a ketten a kékben állapodtak meg, hiszen a kisfiúk szín az általában a kék...
Ebből is rendeltek nem kevés négyzetméternyit...
Végül elértek a lámpákhoz, na itt aztán volt bő választék, nehezen de kiválasztottak egy párat, ami pont illett a szobához...

- Mennyünk a pénztárhoz, lesz még nap, bármikor eltudunk jönni még ide...- mondta az anyja miközben útban voltak a kasszák felé...

Sora csak bólintott egyet, nem volt valami bőbeszédű a mai nap folyamán...

Fizettek a kasszánál, és már mentek is az autó felé, beszálltak és már úton is voltak hazafele...
Az úton megpróbált az anyja beszélgetni lányával, hiszen látta rajta, hogy teljesen le van törve és nagyon szótlan lett mióta megtudta, hogy iker fiai lesznek...

- Mi a baj kincsem, olyan szótlan vagy... - kérdezte aggódva az anyja...
- Semmi érdekes, csak egy valami bánt- Sora közben az ablakon át nézelődött
- Gondolom az hogy, nem tudod megosztani a kicsik apjával azt a hírt amit ma kaptál...- közölte az anyja nyíltan...
- Hát tudod anya, te gondolatolvasó vagy- mosolyodott el végül a lánya
- Sokan mondták már ezt nekem, meg hiszen a lányom vagy és tudom, hogy min mész keresztül, így nem kell találgatnom, hogy mi bajod lehet- közölte egy széles mosoly kíséretében ezt a mondatot...
- Csak tudod, azért mégis értesítenem kéne ő ,hogy...- gondolkozott hangosan Sora
- Kincsem, pár hónappal ezelőtt még te mesélted nekem, hogy nem akarta , hogy megtartsd a kicsit... , szerintem hadd főjön a saját levében, meg ne foglalkozz vele, élje ki magát, legyen boldog, de visszafogja sírni azokat éveket amiket együtt töltöttetek... - próbálta jobb belátásra bírnia lányát...
- Igazad van anya, nem szabad foglalkoznom vele, ha ő így döntött, akkor legyen így én nem fogok utána rohanni...- közölte miután anyja önbizalmat öntött a lányba...

Észre sem vették, de már begördültek a kapun és a bejáratnál voltak, jól elbeszélgették az utat...
Beértek a lakásba , látták, hogy a nappaliban vannak azok a bútorok amik a dolgozószobában voltak... Felmentek az emeletre, hogy megnézzék, hogy milyen nagy és mennyire lesz tágas a csöppségeknek...
Ahogy beléptek a szobába Sorának már egyből elkezdett járni az agya, hogy melyik kiságyat hova tegye... Az anyja boldog volt, hogy feltudta nyitni egy kicsit a lánya szemét, meg mindent megfog azért tenni, hogy elfelejtess vele azt a barmot...Meg annak is örült, hogy a lányának már vannak ötletei a szobának a berendezésével kapcsolatban... Délután kettő fele járhatott, az idő amikor Sora anyja lement a konyhába, hogy elkezdje az ebédet.. hiszen nemsokára el kell mennie Lily-ért a bölcsibe...
Órákkal később csengettek, hiszen meghozták a rendelt árut a Barkács áruházból. Sora nyitott ajtót , megmutatta az utat az uraknak, hogy hova tegyék le a cuccost...
Gyorsan végeztek az urak a kipakolással, és már ott se voltak... Az ismerősök a 3 férfi pedig a leendő kicsik szobájában a tapétát szedték le és próbálták rendbe rakni, Sora felment az emeletre, szólt a segítő emberkéknek , hogy az áru amit rendeltek itt van és már hozzá is kezdhetnek a tapétát felrakni...
Ez után lement a nappaliba, bekapcsolta a tévét, és addig kapcsolgatta az adókat, míg el nem nyomta az álom...

Az anyja épp kiabálni akart lányának, hogy készen van az ebéd, de ahogy meglátta , ahogyan a lánya a nappaliban fekszik, úgy döntött, hogy nem ébreszti fel, hiszen pihennie kell, mert mozgalmas napja volt...

Midori egy plédet rakott Sorára, hogy meg ne fázzon, kihasználta azt a kis időt amíg a nagyobbik lánya alszik, hogy elment a kicsi Lily ...- ért a bölcsibe, hiszen már 4 óra volt és ilyenkor már menni lehetett a kicsikért.

Sora ébredezni kezdett és ekkor meghallotta Lily hangját aki épp az ő nevét kiálltja... Az anyja hiába mondta neki, hogy ne kiabáljon, mert alszik a nővére, őt ezt nem érdekelte... * kisgyerekek *

- Sziasztok! ...- mondta kicsit álmosan a lány, miközben a konyha felé vette az irányt
- Mi a kaja?- érdeklődött , mert már éhesek voltak..
- Hát a kedvencedet csináltam...- közölte az anyja, miközben megpróbálta lehámozni Lily lábáról a cipőjét...

Miután jóízűen megették az ebédet, Lily kiabált le nekik a lépcső tetejéről, hogy jöjjenek fel, mert kész van a tapétája a szobának és a szőnyeget is lerakták... * persze félig nem lehetett érteni, hogy mit kiabál a kiscsajszi *
Végül nehezen felbattyogtak az emeltre és egy szép kékben úszó szoba tárult a szemük elé… Mindenki el volt ájulva, hogy milyen gyönyörű lett, még akkor is ha félig vannak készen vele...

Teltek múltak a hónapok...

Sorának egyre nagyobb lett a pocakja, és a kicsik szobája teljesen elkészült, a tapétája a szobának halványkék, tele mindenféle aranyos kis mintákkal, a szőnyeg kék színű volt, az ajtó mellett jobbra voltak a kicsik szekrényei, amikben már a ruhák is benne voltak... A szekrények mellett volt kettő kicsi ágy, amiben egy- egy nagy plüss mackó.. Az ágyak mellett pedig volt egy nagy pelenkázó, amin sorakoztak a plüss állatok és a pelenkák...
A szoba másik végében is voltak szekrények, amiben ruhák voltak, hiszen nem kevés ruhát vettek a kicsiknek... A szekrényekben voltak takarók, ágyneműk és még sokminden... A szobában nem volt olyan hely ahol ne lett volna valamilyen plüss állat..

Eközben a színpadnál mindenki lázasan készülődött az új előadásra... A lányok épp az ebédlőben voltak, amikor Sarah rohant be egy levéllel a kezébe...

- Mi történt Sarah? - néztek kérdően a nőre, aki most próbál levegőhöz jutni
- Csak egy levél jött Sorától... közölte nyíltan és mosolyogva...

Nem voltak egyedül az ebédlőben.. hiszen Leon is ott volt... mindent tisztán hallott...

- Bontsd már ki, mit írt?- kérlelték a lányok... szépen
- Azt írja, hogy remekül megvan, ahogy olvasta tovább, elkezdett sápadni, és végül le kellett ülnie hozzá...
- Sarah minden rendben van? - néztek rá aggódva, mert fal fehér lett szegény nőci
- Hát ...- ha úgy nézzük minden rendben van... közölte a lányokkal, és átadta a levelet Miának.
- Úristen....!!!- kiáltott fel Mia

Közben Ana majdnem leesett a székről annyira megijedt
- Mi történt mondjátok már el.. ...- könyörgött Rosetta , aki nagy boci szemekkel nézett Miára...

- Sorának ikrei lesznek és nemsokára szül...- ahogy kimondta ezt mondatot mindenkinek elakadta lélegzete
- Ha ezt megtudná Leon, kiugrana a másodikról.. -közölte Sarah mosolyogva

Felhúzta a szemöldökét és kérdően nézett a lányokra a férfi , hogy mégis mi lehet olyan nagy szám egy levélben, de szerencsére nem hallotta a gyerekes részt, mert ekkor Ken jött be az ebédlőbe és szólt a férfinak, hogy telefonon keresik...
Visszavitte a maradék enni valóját a pulthoz, és mér úton is volt az iroda felé...

Sora e-közben a fürdőben volt és lefekvéshez készülődött, amikor egy éles fájdalom hasított a hasába... gyorsan kiabált az anyjának , hogy készítse az autót mert induló van... Közben az apja már otthon, volt, segített lányának felöltözni valami kényelmes ruhába, amint készen lettek az öltöztetéssel, az apja a szekrény elől felkapta a kisebb sport táskát amiben Sorának a cuccai vannak amit a korházba fog vinni...

Az anyja már előállt az autóval, gyorsan berohant a házban és segített Sorának lejönni a lépcsőn, ami eléggé nehézkesen ment mivel nagyon nagy fájdalmai voltak...

10 perc alatt beértek a korházba az anyjával, az apjának otthon kellett maradnia a kicsi Lily miatt…, de megbeszélték Midorival, hogy majd jelentkezzen amint megvannak a kicsik...

Sorát egyből a műtőbe vitték, hiszen még régebben azt beszélte meg Ninával a nőgyógyásszal, hogy császározza meg őt...

Betolták Sorát a műtőbe és már hozzá is kezdtek az injekció beadásához... mert a lánynak volt még egy kívánsága, hogy hadd legyen ébren mert látni szeretné a kicsiket...
Az elején minden rendben volt... Felvágta a lánynak a hasát és hozzáláttak a kicsik kiszedéséhez…Hirtelen egy nagy sírás törte meg a csendet... Az orvos kiemelte az első kicsit, és az egyik nővér kezébe adta, aki megvizsgálta az első cseppet...
Végül előbújt a második kicsi fiú is, őt is odaadta egy nővérkének, hogy letörölgesse és megnézze az állapotát....
Közben Soránál hirtelen történt valami, amire nem számítottak az orvosok...

Szerintetek milyen komplikáció lépett fel?