- ... És itt van amire mindenki kíváncsi...
- Kisfiad lesz Sora- közölte az orvos.... Itt van ez a kis kinövése, ami arra utal, hogy fiú, hiszen kukaca van :D
- Várj csak van itt még valami... -nézte a képernyőt az orvos...nagy komolysággal...

Ahogy kimondta ezt a mondatot az orvos , Sora összenézett az anyjával, és elkezdtek aggódni, hogy mi lehet a baj...

- Mi találtál ?- kérdezte aggódva a mi kismamánk...
- Hát nem fogsz nekem hinni, de van itt még egy baba... közölte az orvos miközben próbálta megmutatni a másik kicsit...
- Ikreim vannak... tőle...- suttogta halkan
- Valami baj van Kincsem?- érdeklődött az anyja, mert látta, hogy nagyon gondviselt lett az arca...
- Nem semmi anya, csak tudod, erre nem számítottam, hogy ikreket várok... - mondta könnyes szemmel, miközben a képernyőt figyelte...
- Itt van a másik kicsi is, mutatta a képernyőn az orvos... és ha jól látom ő is kisfiú... közölte Nina mosolyogva...
- Szeretnék egy képet a kicsikről...- kérte a lány ....
- Persze , természetesen , csak úgy kéne, hogy ne mozogjanak a csöppségek, áá így jó, ne mozduljatok szépségeim...- mondta mosolyogva és egy kicsit hóbortosan az orvos...
- Egy perc s hozom a képeket...- ahogy kimondta ezt a mondatot az orvos már a másik szobában volt, mert közben jöttek hozzá betegek...

Közben leszedték a zselét Sora pocakjáról és csak vártak, de miközben vártak az anyja gratulált lányának, hogy egészségesek a csöppségek....

- Gratulálok Sora!- közölte az orvos miközben lóbálta a képeket...
- Tessék, íme a fiaid ultrahang képei.... sajnálom csajok de nekem még sok dolgom van, nem tudunk beszélgetni, majd felhívlak titeket , mondjuk nemsokára megint jöttök majd vizsgálatra és akkor többet beszélgetünk... - közölte az orvos és gyorsan két puszit nyomott a két nő arcára s már ott se volt...

Anya és lány boldogan mentek ki a korházból, hiszen egészséges kisfiai vannak Sorának... Ahogy sétáltak hazafele, megálltak egy csomó kismama üzletben, vettek szép ruhákat a piciknek és végül megrendelték a kiságyakat, a pelenkázókat és még egy csomó kis hasznos cuccot... Mire hazaértek, addigra már senki sem volt, otthon, hiszen az apja, elvitte Lily-t a bölcsibe, és ő utána ment dolgozni, csak ritkán lehetett vele találkozni..., hiszen egy üzletlánc főnöke és sajnos sokat kell utaznia az üzleti tárgyalások miatt...

- Anya? Hol lesz a kicsiknek a szobája? ... érdeklődött Sora miközben , azon gondolkodott, hogy, hogy legyenek a gyerekszobák..., meg, hogy még mennyi tennivalója van...
- Mi lenne, ha a te szobád mellettit berendeznénk nekik, hiszen apád már nem használja azt az irodáját , ott meg csak egy csomó kacat van már...és eléggé nagy ahhoz, hogy az én kis unokáimnak a cuccai elférjenek... - ahogy kimondta ezt a mondatot az anyja elkezdett sírni a meghatódottságtól, hiszen nagymama lesz
- Nekem megfelel, ha neked is...- közölte Sora széles mosollyal az arcán...
- Rendben akkor átöltözöm valami kényelmesebb ruhába és neki is állhatunk pakolni..- közölte a mi kismamánk miközben a vásárolt ruháit vitte fel az emeletre... * nem voltak nehezek a csomagok*
- Addig én is átöltözöm , hozom a porrongyot és a porszívót...- közölte az anyja mosolyogva, hiszen tudta, hogy a lányának mostanra sokkal jobb kedve van ,mint amikor hazajött, hiszen, akkor még nagyon mag alatt volt, mert csak arra a bunkóra tudott gondolni... elmélkedett az anyja, miközben arra kapta fel a fejét, hogy már a konyhában van, és a falon lévő óra elkezdett egy dallamot játszani, ami arra figyelmeztet, hogy dél van...
- Kicsim...!- Kiabált az anyja a konyhából a lányának...
- Igen?- úgy mondta a választ miközben már jött lett a konyhába hiszen megéheztek...- nézett kérdően az anyjára...
- Mi lenne, ha én elkezdenék pakolni apád volt szobájában és te meg addig elkészítnéd az ebédet...- nézett lányára és várta a reakcióját, hiszen kíváncsi volt arra,, hogy tud e- főzni...
- Rendben, megegyeztünk- közölte mosolyogva... a lány...
- De legalább hadd nézzem meg a szobát, és egy kicsit hadd segítsek, utána ígérem otthagylak- könyörgött a lánya...
- Rendben, de ha meglátom, hogy megpróbálsz valamit felemelni, azonnal mész lefele...- poénkodott az anyja...
- Jó-jó ígérem...- tette keresztbe a háta mögött az ujjait és eleresztett egy mosolyt a lány
- Akkor mennyünk...- karon ragadta a lányát és már mentek is fel...

Felértek az emeletre, a lépcsőt vörös szőnyeg borította és a lépcsőkön pedig aranyozott rúd volt ami odaszorította ... Az ajtóban benne volt a kulcs is, így nem kellett keresgélniük, hogy merre lehet, hiszen abban a nagy házban eléggé nehéz lett volna megtalálni....
Anyja előre engedte a lányát, hogy nyissa ki ő, hiszen ebbe a szobába többet fog majd járkálni... Kinyitotta az ajtót és elfogta az öröm... A szoba tele volt régi játékokkal, könyvekkel, bútorokkal...

- A bútorokat hogyan visszük ki?- elmélkedett Sora
- Szerintem felhívom apád régi ismerőseit, mert ők mindig segítettek nekünk, még akkor is amikor a te szobádat rendeztük be..- közben elővette a mobilját és felhívta az ismerősöket...

Először a játékokat szedték ki, átvitték Sora szobájába, de előtte leterítettek nagy lepedőket, hogy azért mégse a szőnyege legyen koszos... Fél órával később csöngettek...

- Megyek ajtót nyitni, szerintem megérkezett a felmentő sereg...- ordította az anyja, miközben szaladt lefele a lépcsőn
- Sziasztok! ...- üdvözölte a régi ismerősöket...
- Mi történt Midori, megint baba áll a házhoz?- érdeklődött az egyik férfi
- Az az igazság, hogy igen...- közölte az anyja
- Terhes vagy?- érdeklődtek a férfiak, voltak 3- an...
- Nem , nem én, hanem a lányom Sora!- emlékeztek még rá ugye?- mondta mosolyogva a híreket
- Nem mondod, a kis Sorának kisbabája lesz?- kérdeztek megszeppent hangon a pasik...
- Igen és readásul ikreket vár...- pletyizett az anyja...
- Nemsemmi...- mondták hitetlenkedve a segítők

Sora eközben egyedül maradt a leendő csöppségek szobájában, épp egy macit talált az egyik szekrényen, leporolta és megölelte, ekkor hirtelen fekete fehér képek jöttek elő... Előjöttek azok a képek, amikor még boldog volt , és tudta, hogy ott van neki az a férfi akit szeret... Kopogás zökkentette ki a gondolatmenetéből, mert megjelent a ... felmentő sereg...

- Szia Sora! -üdvözölték a férfiak
- Nagyon régen láttunk ám, amikor még kis pelenkás voltál, akkor voltunk itt utoljára.... ... mesélték a férfiak az anyjának
- Hát igen... az nagyon régen volt már... - közben sóhajtott egyet a lány...
- Akkor mit hova szeretnétek rakni?- érdeklődött az egyik férfi, míg a másik kettő elment WC-re...
- Hát úgy kéne, hogy először minden szekrényt ki kéne vinni a nappaliba... közölte az anyja...
- Utána felszednétek nekünk ezt a szőnyeget, és utána mehet is a kukába vele... adta ki a parancsokat a kedves mama :D
- Addig mi elmegyünk megvenni a szőnyeget és a tapétát, fiuk lemérnétek nekünk a szobát, hogy mekkora szegélyt vegyünk?... közölte az anyja a segítőkkel...
- Persze, egy pár pillanat és meglesz...- ahogy kimondta a ... "vezetője"... a brigádnak ezt a mondatot, már el is kezdtek méricskélni..

Közben anya és lány elmentek átöltözni, az anyja egy lenge egybe ruhát vette fel, amin világoskék virágok voltak, Sora pedig egy halásznadrágot vett, egy pólóval, amin volt egy kis szalag amit a pocakja felé kellett kötnie, a szalag bordó színű volt, a nadrágja meg pezsgő színű...
Konyhában voltak , és Sora épp egy szendvicset rakott össze magának, mert kezdett éhes lenni és , tudta, hogy most már nem csak magára kell gondolnia... Lejött Joe aki nagyon jól ismerte ezt a családot, odaadta, a papirkát Midorinak és már mentek is az autóhoz, hogy elmenjenek megvenni pár dolgot...
Beindult az autó és már a mentek is, 20 perc alatt bent voltak a fővárosban, rá egy 10 perce meg is érkeztek egy Baumax vagy Praktiker típusú Barkács Áruházhoz... Kiszálltak mind a ketten, Sora közben jóízűen megette a szendvicsét... ami nagyon jól esett neki...
Bementek az épületbe, elkezdtek nézelődni, először a tapétáknál álltak meg...

- Milyen színű legyen a kicsik szobája?- érdeklődött az anyja miközben a tapétákat nézegették...
- Hát én a fehér és kék keverékére gondoltam- mondta Sora miközben lapozgatta a tapéta mintákat...
- Mit szólsz ehhez?- kérdezte meg az anyját...
- Szerintem nagyon aranyos, ezen van fehér és kék minta is...- egyezett bele a büszke nagymama

Odamentek az egyik vevőszolgálathoz, és mondták a férfinak, hogy ebből a fajtából szeretnének egy 10 tekerccsel, és hogy legyenek szívesek még ma házhoz szállítani... A férfi készségesen nyugtáztam, hogy persze házhoz szállítják, de az anyja még mondta a vevős palinak, hogy még lesz egy csomó minden amit majd házhoz kell szállítani, így megkérte a pasit, hogy mennyen velük, hogy leadják a rendelést...
Mentek egy pár métert megtalálták a szőnyegeket,
Mind a ketten a kékben állapodtak meg, hiszen a kisfiúk szín az általában a kék...
Ebből is rendeltek nem kevés négyzetméternyit...
Végül elértek a lámpákhoz, na itt aztán volt bő választék, nehezen de kiválasztottak egy párat, ami pont illett a szobához...

- Mennyünk a pénztárhoz, lesz még nap, bármikor eltudunk jönni még ide...- mondta az anyja miközben útban voltak a kasszák felé...
-
Sora csak bólintott egyet, nem volt valami bőbeszédű a mai nap folyamán...

Szerintetek miért volt ilyen hallgatag a mi kismamánk? Tipp?