...Szia Sora! - köszönt Kalos a lánynak, kicsit álmos hangon...
Jó napot !- csak ennyit tudott mondani a főnökének, hiszen most fogja kimondani élete legnehezebb döntését...

- Kérlek foglalj helyet- invitálta Kalos
- Hogy vagy?- kérdezte a főnöke , hiszen kíváncsi, hogy miért hívta fel éjszaka és, hogy mit szeretne mondani neki.
- Hát voltam már jobban is...- csak rövid és tömör válaszokat tudott adni szegényke...
- Mi történt , hogy behivattál az irodába?- kérdezte Sorát, miközben próbálta fürkészni az arcát.
- Tudod, sajnos... - nem tudta befejezni a mondatát, mert elkezdett keservesen sírni.
Kalos felállt a székéből és leült a lány mellé, átölelte ,elkezdte vigasztalni és így próbálta megnyugtatni szegény lányt... Sora már egy kicsit megnyugodott, ránézett Kalosra, főnöke még sose látta ennyire szomorúnak a lányt, még a szíve is összeszorult, amikor belenézett a szemébe.
- Elmondod, hogy mi történt?- kérdezte Sorától kedvesen
- Gondolom tudod, hogy Leon elment 3 napra, és nem szól senkinek sem , hogy hova ment, még nekem se...- kezdett végül bele a történetbe de, e közben a kezén egy gyűrűt forgatott * nem eljegyzési gyűrű, csak egy szimpla gyűrű *
- Igen hallottam róla, hiszen Miáék erről beszélgettek valamelyik nap- mondta egy kis mosollyal a szája szélén.
- Ma jött haza, és olyanokat mondott nekem, amire nem számítottam...- itt előbuggyant a szeméből egy pár könnycsepp...- ezt a mondatot reszketve mondta el, mert egy kicsit ideges lett...
- Miket mondott neked?- nézett kérdően a lányra, hiszen azt látta a főnöke, hogy boldogan él Leonnal
- Azt mondta nekem, hogy a barátai és a karrierje fontosabbak , mint, hogy velünk legyen...- ahogy kimondta ezt mondatot, Kalosra emelte a tekintetét.
- Velünk?- ezt magyarázd meg légyszives...- kérdezte kíváncsian Kalos
- Igen velünk...
- Később szerettem volna közölni veletek a hírt… és itt a kezét a hasára csúsztatta
- Kisbabát várok ... - ahogy ránézett a főnökére látta, hogy ő neki is könnyek gyűltek a szemébe
- Gratulálok Sora!- ahogy kimondta ezt a mondatot a lánynak, meg is ölelte...
- Hányadik hétben vagy?- érdeklődött továbbra is a főnök...
- 4. -ik hétben vagyok...- mondta mind ezt megkönnyebbülten Meg volt egy kérése Leonnak... - amikor kimondta ezt a mondatot elkapta az idegesség
- Mi volt az?- kérdezte a főnöke
- Azt, hogy vetessem el a babát, hogy ne legyen semmi köze hozzá... - mondta Sora idegesen és közben eleredtek a könnyei.
- Hogy kérhetett meg erre téged!- mondta dühösen Kalos!
- Nem fogom elvetetni, inkább elmegyek és így nem fog tudni róla semmit... közben Sora felállt és odasétált a nagy ablakhoz...

Végül erőt vett magán a mi kismamánk és kimondta azt a 4 szót végül...
- Szeretném, ha felbontanád a szerződésemet...- mondta mind ezt komolyan ...
- Biztos, hogy ezt szeretnéd?- kérdezte kikerekedett szemekkel Kalos, mert mindenre számított, de erre nem....
- Igen! Ezt szeretném...
- Rendben ! Kalos felállt, odament az íróasztalához, és maga elé húzta a laptopját. Kinyomtatta a szerződést....
- A műsorral mi lesz? - kérdezte, miközben a papírra írt egy pár dolgot...
- Majd May-t berakjátok, hiszen nagyon szerette volna, ha övé a főszerep...
- Ez megoldható... - közölte nyíltan...
- Légy szíves akkor írd alá a pontozott vonalon...- közölte Kalos aki szomorú lett, mert most veszíti el a legjobb artistáját...
- Köszönöm, hogy megértesz... - odalépett a főnökéhez és megölelte, közben elkezdett sírni, hogy lehet, hogy soha többé nem fogja látni már a barátait és a szeretteit...
- De még elintézhetek egy telefont?- kérdezte miközben próbálta letörölni a könnyeit
- Persze, nyugodtan...- visszaült a székbe a főnöke és csak nézte a lányt...
Sora a repülőtér számát tárcsázta...

- Jó napot!- szólt bele egy kedves női hang
- Jó napot!- köszönt bele Sora is
- Szeretnék egy repülőjegyet foglalni ...- miközben beszélt a hölggyel, közben a telefonnak a zsinórját tekergette..
- Igen! Melyik járatra ? - érdeklődött a hölgy
- Egy Japánba menő járatra... - közölte némi habozás után...
- Igen... a következő járatunk 1.5 óra múlva indul...közölte a nő ...
- Az teljesen jó, ja és szeretném ha ablak mellé szólna... - mondta Sora a nőnek.

Kalos közben mosolyra húzta a száját.

- Természetesen... Esetleg egy nevet is kérhetek?-kérte szépen a telefon végén lévő hölgy
- Sora Naegino.. mondta a nevét...
- Rendben, a jegye félre van téve, itt várjuk... közölte a hölgy a lánnyal...
- Köszönöm és viszlát...
- Viszlát...
Végül lerakta a telefont Sora és ránézett a főnökére...
- Hát akkor én megyek is...majd telefonon beszélünk, és megszeretnélek kérni, hogy senkinek se áruld, el, hogy hova megyek, majd én jelentkezni fogok...- mondta Sora miközben hátrált az ajtóhoz...
- Rendben nem árulom el senkinek sem, de légyszives vigyázz magadra és ha megszületett a kicsi, képet szeretnénk kérni...
- Rendben... - Szia, és köszönök mindent...- végül ezzel a mondattal el is hagyta az iroda helységet.

Sorának a léptei vízhangoztak ahogy sietett a taxihoz, hiszen lassan 1 órát volt bent...
Gyorsan beült a taxiba és mondta taxisnak, hogy a reptérre vigye ki, a taxis készségesen kivitte ... De miközben útban voltak a reptér felé, Sorának emlékek villantak be... de ezek az emlékek mind szépek voltak... A kezét a hasára csúsztatta és elkezdte simogatni... A taxis is látta, hogy a hasán van a keze és egyből gyanította, hogy terhes a hölgy akit visz a reptérre. Sokat gondolkodott a lány , hogy mi lesz vele... De nem haragudott Leonra, úgy volt vele, ha neki ez kell, és ilyen életet szeretne akkor egészségére. Gondolkodásmenetéből a taxis zökkentette ki...

- Megérkeztünk kisasszony...- mondta kedvesen a taxis
- Mennyi lesz?- már a tárcáját kereste, de a taxis megszólalt...
- Magának teljesen ingyen van... hiszen nekem az nagy megtisztelés, hogy én vihettem ki ennek a városnak a Kaleido Star-ját.
- Jaj, köszönöm szépen...- de Sora nem hagyta ennyiben , borravalót azért adott a férfinek...

Segített a taxis kiszedni a csomagjait a lánynak, és végül a taxis kért egy apróságot a lánytól...
- Kérhetek egy autógrammot öntől?- kérdezte nyájasan...
- Persze...- mondta mosolyogva Sora
- Kisasszony...- -kezdett bele a mondandójába a férfi
- Igen?- kérdezte a lány miközben aláírt neki egy papírt
- Vigyázzon magára és a kisbabájára... és jó utat - mondta a férfi kedvesen
- Sorának csak egy köszönöm szó jött ki az ajkán...- mind ezt mosolyogva mondta...

Sora összeszedte a cuccait, és a bőröndjeit, leadta a csomagokat, ellátták címkékkel, rátettek matricát. Amint végzett a csomagokkal a lány elindult a recepcióra, hogy a repülőjegyét elkérje, hiszen lefoglalta... Amint végzett a jegyével a váróba indult, sokan felismerték a lányt, és mindenki azonnal megrohamozta , hogy hadd kapjanak egy autógrammot tőle... Sora készségesen elkezdte aláirogatni a papírokat... A váróban volt egy Fiatal férfi, látta, hogy a lány nem bír a rajongóival. Felállt és odament Sorához, hogy kimenekítse onnan...

- Elnézést kérek!- szeretném ha velem jönne, mert telefonja van a recepción! ... kérte Sorát az idegen férfi, a lány készségesen eltudott sétálni az információhoz, ami eléggé messze volt a rajongóktól...

A férfi feltudta tartóztatni a tömeget és le is tudta csillapítani őket... Sora szépen lassan sétált a pult irányába...

- Kisasszony!- kiabálta az idegen férfi...
- Igen! Tessék! ... nézett kérdően Sora, közben odaért az idegen hozzá
- Nem várják önt a telefonhoz... csak láttam, hogy nem bír a nagy tömeggel és gondoltam segítek...- mondta férfi enyhe pírral az arcán...
- Köszönöm szépen... ööö.. hogy is hívják?...- kérdezte kedvesen a lány
- Raffael a nevem! Mondta férfi miközben megfogta a lány csuklóját és kezet csókolt neki...

A hangosbemondóban bemondták az induló gépeket...

- Elnézést de mennem kell ...- közölte Sora miközben kihúzta a kezét a férfi kezéből...
- Viszont látásra- ahogy kimondta ezeket a mondatokat a lány, már ment is a bejárat felé...

Végigment egy kis folyósón és végül a repülőgép belsejében találta magát...
Oda nyújtotta a hölgynek a kártyáját és megmutatta, hogy merre menjen ... Sora végül megtalálta a helyét, szerencsére az ablak mellett volt a helye... Egy 10 perc után már gurultak is ki a kifutópályához... 1 óra múlva már a levegőben voltak úton japán felé...
Miközben a felhőket nézte Sora, addig emlékek gyötörték, ebben az emlékben egy hosszú ezüst hajú férfi szerepelt.... Végül annyira elfáradt az emlékek miatt , hogy elaludt... Majdnem az egész utat átaludta... De még az álmában is Leon jelent meg...

Szerintetek el tudja majd felejteni Leont? Ötleteket várok, hogy mi lesz a mi kismamánkkal... ?

*Mondjuk, ha pont annak az embernek a gyerekét hordom a szívem alatt akkor elég nehéz lesz elfelejteni... * * ( szerző véleménye) *