- Mit szeretnél mondani kicsim?- nézett kérdően szerelmére a lány.
- Tudod nekem első a színpad és a karrierem, és még a régi barátaimat is elhanyagoltam, a karrierem miatt, sok mindent elszeretnék még érni az életben...


Itt sóhajtott egy nagyot a férfi és végül kimondta azokat a gondolatokat amik már lassan 3 napja fogalmazódott benne.

- Én is elszeretnék még érni sok mindent az életben, de szerencsére itt vagy nekem - mondta Sora elgondolkodva az életén és a jövőjén
- Szeretném, ha egy szép és boldog család lennénk, meg azt is szeretném ha a kicsit a mi nyomdokainkba lépne -lány a kezét a hasára csúsztatta és elkezdet simogatni.

Itt Leon elkezdett sírni, de keservesen * mint tudjuk a mi hősünk nem szokott sírni , de most azért sír mert élete legnagyobb és legnehezebb döntése *

Sora odament hozzá, és elkezdte vigasztalni- nem sok kellett neki , hogy ő is elkezdjen sírni.
- Sajnálom kicsim, de ki kell, hogy mondjam az igazságot - közben a kezébe beletemette az arcát és a kezével a térdére támaszkodva folytatta a mondandóját.
- Hiszen tudod, hogy mindig őszinte voltam hozzád, és hogy a mai napig tiszta szívből szeretlek, sajnálom...
- Én még nem szeretnék családot alapítani… és nem szeretnék még gyereket se- mondta eltökélten Leon

Sora e-közben hátrálni kezdett tőle és ijedten nézett szerelmére... , nem értette, hogy mi ez a nagy változás a kapcsolatukban...

- Akkor ezekszerint nem jelentett neked semmit ez az idő amíg együtt voltunk?- kérdezte zokogva a lány...
- De sokat jelentett nekem, de sajnos vége kell, hogy legyen...
- Hiszen én akkora teret adtam neked, amekkorát csak tudtam- a lány már átült a szembelévő kanapéra nagy nehezen, hiszen a lábai remegtek az idegességtől...
- Igen tudom sajnos még ki szeretném élvezni az életet, hiszen amit eddig megtapasztaltam az semmi...
- Meg te is tapasztalatlan vagy még és nem szeretném hogy akkor törjön rád a kíváncsiság amikor már netalán házasok vagyunk...

- Hidd el , hogy nekem nem kell más férfi, csakis te, hiszen Szeretlek téged!- mondta könyörgő hangon a lány.

- Ebbe a kapcsolatba már nem elég a szeretet… azt is vonakodva vettem tudomásul, hogy ideköltözöl, nehezen, de belementem, pedig nem szerettem volna...

Sorának fájtak ezek a mondatok, és keservesen elkezdett sírni.

- Olyan rossz Így látni téged, hogy sírsz, hiszen neked a mosoly jobban áll... nem szerettelek volna megbántani...
- Ha nem szeretnél ilyennek látni akkor miért mondod hogy vége?
- Hisz ezt egyszer már elmondtam ,hogy miért...

- Van még valami...- eközben Soráéra emelte a tekintetét és már nem lehetett leolvasni semmilyen érzelmet az arcáról..

Sora megijedt ettől az arckifejezésétől, hiszen sose látta még ilyennek a férfit.

- Szeretném ha elvetetnéd a gyereket, nem szeretném, hogy bármi közöm is legyen hozzá...- mondta ezt keményen, még magán is meglepődött, hogy ilyet mondott annak a nőnek akit szeretet.

- Sajnálom de nem fogom, ha te lemondasz róla akkor sajnálom, de nem vagyok hajlandó eldobni magamtól a kicsit- mondta mindezt nagy eltökéltséggel Sora és még nagyobb büszkeséggel...


- Ha nem mondasz le róla, akkor itt hagyom a társulatot- közölte nyíltan Leon
- Szóval még fenyegetni mersz ezek után, hogy összetörted a szívemet, és az életemet is tönkretetted?- közölte higgadtan Sora de kezdett felmenni benne a pumpa, de megpróbált megnyugodni, hiszen nem tesz jót ezzel a babának ha idegeskedik

- Nem fenyegetni akarlak, csak közöltem a kész tényeket- mondta Leon miközben töltött magának egy pohár pezsgőt és azt forgatta...

- Rendben ha ezt szeretnéd, akkor már itt se vagyok... - közölte ezt a férfival és már ment is csomagolni

Miközben elkezdett csomagolni, keserves sírásban tört ki, szíve szerint kiment volna szerelméhez, de úgy volt, vele, hogy nem fog megalázkodni és könyörögni neki..
Már a fürdőszobából hozta ki a tusfürdőjét és a krémjeit felhívta Kalost a főnőkét.

- Szia Kalos! - mondta szipogva a lány
- Szia! Mi történt?- kérdezte aggódva a főnöke
- Csak annyi, hogy felszeretném bontani a szerződésemet... - miközben kimondta ezeket a szavakat sírni kezdett.
- De miért , hiszen nemsokára el kell kezdeni az edzéseket...- mondta aggódva a férfi a telefonba.
- Találkozunk az irodában kb 1 óra múlva és akkor megpróbálom elmondani , a helyzetet… - sora már kín keservesen sírt..
- Rendben addig előkészítek mindent. ...közölte aggódva és remegő hangom Kalos.
- Köszönöm- ahogy kimondta ezt a szót , hívott magának egy taxit, és utána olyan mérgees volt. hogy a telefont a sarokba dobta.
-
Háromnegyed óra múlva össze is tudott pakolni szegény lány. Kiment a nagy bőröndökkel a szobából és azt látja, hogy az a férfi akit eddig szeretett épp a tévét nézte.

- Hova fogsz menni? - kérdezte aggódva a lánytól.
- Szerintem semmi közöd hozzá, hogy hova megyek...- közölte higgadtan és mindezt a férfi szemébe mondta

Kivitte a csomagjait, * nos nem kevés cucca volt neki, 2 nagy utazótáskája, meg még 3-4 szatyornyi dolga, és a kis táskája *.
Legalább volt annyi segítőkészség a férfiban, hogy segített neki levinni a csomagokat a bejárathoz..

A sofőr segített bepakolni a csomagtartóba, végül annyit mondott Sora Leonnak, de mind ezt háttal, hogy- Gyáva vagy, és az is maradsz- miután kimondta ezeket a szavakat beüllt a taxiba és már mentek is.

- Hova vigyem kisasszony,- kérdezte a sofőr kedvesen
- A Kaleido színpadhoz legyen szíves- mondta mind ezt elcsukló hangon és közben a hasát simogatta.

Negyed óra múlva meg is érkeztek a színpadhoz, Sora kiszállt a taxiból . Mondta taxisnak, hogy várja meg, mert nemsokára jön
A taxis bólintott egyet. A lány egyenesen Kalos irodája felé vette az irányt. A színpadhoz vezető kihalt volt, semmi mozgás sem volt...
Kevesebb mint 10 perc alatt oda is ért az iroda bejáratához, bekopogott , kinyitotta az ajtót,
Főnöke ott ült a székében és várt...


Szia Sora! - köszönt Kalos a lánynak, kicsit álmos hangon...
Jó estét ...- csak ennyit tudott mondani a főnökének, hiszen most fogja kimondani élete legnehezebb döntését...

Szerintetek hogy fog dönteni Sora? Ott marad , vagy felbontja a szerződését ? Vajon tényleg el fog utazni? Vagy ott marad a városban?