Vágyak tengere

Már csak egy apró tanga takart valamennyit belőlem... Kéjesen hunytam le a szemeimet, mire homlokomon valami hűvös és bársonyos dolgot éreztem... ami később arcomra tévedt. Az orrom hegyén érezve döbbentem rá, hogy Leon azzal a szál rózsával cirógat, amit kaptam tőle az imént... Kellemes illata csak tetézte bódultan szerelmes
állapotomat... A szirmok hűs bársonya végigsiklott testemen, melleimnél kissé elidőzve, míg libabőrös nem lettem, mellbimbóim pedig megkeményedve csúcsosodtak a gyönyör fuvallatára... Hangosan sóhajtottam, és magamhoz rántottam kedvesemet, hogy újra mézédes ajkait ízlelhessem...

Oldalról ölelt át, hogy a virág szirmaival tovább cirógasson... annak az egy szál rózsának az illata, és a vágyakozás egyre mélyebb kábulatba taszított bennünket. Leon a rózsát félretéve ujjaival írt bőrömre rejtélyes hieroglifákat, miket csak ketten értettünk... szerelmünk titkos jelbeszédétől még jobban lángoltam. Óvatosan, lágyan viszonoztam
érintéseit, melyekbe beleremegett. Ajkaival vándorútra indult, hogy testem minden részletét felfedezze. Eközben én csípőjét és ágyékát kezdtem kényeztetni - a kábító illatú, vörös virágkirálynő szirmaival. Erőteljesen kapkodni
kezdte alevegőt... mire ördögi mosollyal raktam le a rózsát, és kezeimmel folytattam cirógatását. Felnyögött, ahogy ujjaim a rövid pizsamanadrág alá csúsztak... majd kínzóan lassan szedtem egyre lejjebb róla egyetlen - jelenleg viselt - ruhadarabját. Nem bírta tovább a feszültséget...
Villámgyorsan kibújt belőle... kikerekedett szemekkel bámultam most már tetőtől-talpig meztelen, fantasztikusan arányos testét... Még attól is sokkal izgatóbb volt, mint amire legvadabb álmaimban gondolni mertem... Démonian csábító, angyali szépségű férfi...
Teljes gerjedelmi állapotba került... Türelmetlen remegéssel a csípőmhöz nyúlt, és a megkötő szalagokat kioldotta tangámon. Erre válaszul sóhajtottam egy hangosat, mélyen belélegezve férfias illatát, majd ajkaimmal végigsimogattam
mellkasát.

Már mindketten úgy feküdtünk egymás mellett, ahogy a Természet megalkotott... Pajzán mosoly futott át arcán. Szemei gyémántként szikráztak. Visszafogva még magát - tovább folytatta ujjaival, ajkával és nyelvével űzött játékát... annyira hatásosan feltüzelve, hogy buja vágyakozással kezdtem reszketni érte.
Még egyre tovább fokozta bennem az epekedést... már őrülten kívántam, míg ő testem rejtett titkait indult feltérképezni...
Kéjes sikoltással rándultam össze... Vad gyönyör vágtatott végig rajtam. Ebben a pillanatban nem létezett más, csak a lángolóan forró élvezet... tudatom szinte teljesen kizárt minden mást. Megfeszített, remegő izmokkal repültem egyre
feljebb... még soha nem éreztem ilyen csodás érzést. És alig csillapodott, máris akartam újra...
Ezüsthajú angyalom ezt a pillanatot várta, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon. Óvatosan, kínzó vágyának nem engedve vált eggyé velem. Közben kissé vállamba harapott, hogy figyelmemet elterelje. Annak ellenére, hogy nagyon gyengéden
tette, felszisszentem. Hátizmába markoltam, hogy a sajgás csillapodjon... Leállt, kettőzött energiával kényeztetett.
Testünk égetően forrón simult össze. Szerelmem édes csókjai újra felkorbácsolták véremet. Csípőjének mozdulatára furcsa, kettős érzés uralkodott el rajtam: szenvedés és szenvedély.

Lassú mozgása folytán egyre könnyebben viseltem el az új helyzetet, és a sóvárgás felülkerekedett a fájdalmon.
- Engedd el magadat, cheerie! Lazíts!- suttogta, miközben egyre cirógatott, majd újabb csókkal támadta le ajkaimat.
Mohón viszonoztam, beletúrva holdfény-szín sörényébe. Vigyázó gyengédsége meghozta eredményét... egy bizonyos idő elteltével már nem éreztem a fájdalom nyilait magamban.
Ágyékunk tüzes bizsergése kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni. Újra felülkerekedett az előbbi érzés, hogy mindjárt szétrobbanok a feszítő élvezettől. Csípőink egyre vadabbul csapódtak össze, a gyönyör hangjait csalva elő belőlünk.
Megreszkettek és megfeszültek izmaim újra... Hangos sikolyomat egy lágy csókba fojtotta, majd ajkaink csatája közben ő is felhördült... őrangyalom magával ragadott az egek végtelenjébe. Együtt szárnyaltunk a szerelem és az érzékek birodalmában egyre magasabbra, elbódultan szorítva egymást, semmi mást nem érzékelve, csak egymás testének melegét és a mindent elsöprő beteljesülést.

Percekig feküdtünk egymáson így, vagy órákig... nem tudtuk megmondani. Jóleső, álmos kábulat fogott el, ahogy szívünk dobogása és légzésünk csillapodott. Leon ajka lusta mozdulattal végigsimított mellemen, majd égő arcát odafektette.
Nem nehezedett rám teljes súlyával. Ahogy derekamat ölelve hasalt, karjai tartották. Hosszú, máskor gondosan fésült haja csapzottan hullott széles hátára. Az én karjaim a vállán és hátán nyugodtak, gyengéden ölelve őt. Tekintetünk egymás rabjává vált...
- Szeretlek, Sora! Amíg csak élek...- suttogta lágyan, újabb csókkal simítva végig bőrömön.
- Én is... örökké...- feleltem neki halkan, majd elnehezült szemhéjaim akaratának engedelmeskedve elszunnyadtam. Félálomban voltam, amikor puha, meleg takaró borult kettőnk köré. Leon húzta magunkra, mert a hajnal hűvös volt...
Amíg aludtam, ösztönösen éreztem hozzám simuló testét. Boldog voltam és nyugodt. Óvó karjai közt újra róla álmodtam...

Arra ébredtem, hogy valami csiklandozza a bőrömet, és ragyogó világosság van. Nem mozdultam, mert félig még aludtam.
A szemeim is csukva voltak. Aztán hirtelen bevillantak eszembe az éjjel történtek... Valóság, vagy képzeletem játszott velem?!
Nem... Megtörtént... Drága jövenőbelim ott szuszogott rajtam, mellemet párnának használva... Elpirultam, érezve, hogy ruhátlan testünk lágyan simul egymáshoz, bennem megint buja vágyakat szítva... Leon most megmoccant, kissé feljebb
csúszott, és oldalamhoz bújt, vállgödrömbe téve fejét. Izmos karja derekamat ölelte. Még mindig aludt. Arcán a ridegség álarcának már halvány nyoma sem volt. Gyönyörű arca sugárzott. Gyengédséget, nyugalmat, szerelmet... még halvány pír is színezte...
Ámulattal tekintettem a csodára... Mert igazi, leplezetlen valója tényleg az volt...

Mélázásomból túlontúl ismerős hang ragadott ki...
- Üdv a Kaleido sztárjainak! Gratulálok! Végleg megtörted a Halálisten hatalmát fölötte... Ja... Sora, az éjszaka után rád férne egy kellemes fürdőzés...
- Fantom! - leheltem, hogy Leont fel ne ébresszem - az életeddel játszol, ugye, tudod?!
- Jól van, na... csak gondoltam, valahogyan el kellene kezdeni a napot... és az miért ne legyen jó dolog? Pláne egy ilyen éjjel után...- célozgatott, mire elvörösödve erőltettem magamra nyugalmat.
- Most az lenne a legüdvösebb, ha hagynál minket még pihenni... menj vissza a bátyámhoz!
- Áhh... ő is alszik még... meg a kislányok is. Korán van.
- Akkor te miért nem azt teszed?! Pedig... fogadjunk, hogy végiglumpoltad az éjszakát...
- Honnan tudod?! Egyébként nekem elég kevés alvás is. Szellem vagyok. Amúgy is... Te beszélsz?!
- Ismerlek, jómadár... és ha nem akarod, hogy bezárjalak a fiókba, ne üsd az orrodat a magánéletünkbe...- suttogtam.
Leon megmozdult. Nagyot sóhajtott, majd csukott szemmel suttogott:
- Jó reggelt! Olyan jó illatod van, Sora! Megőrjít...
- Jó reggelt neked is, Leon... - válaszoltam -Megérkezett Fantom...
- Ne is mondd... hadd találjam ki... már kora reggel felbosszantott...- hajolt fölém, hogy megcsókoljon.
Fantom - jegyesem iránta tanúsított érdektelenségén - felbátorodva egészen közel lebegett hozzánk. Vesztére...
Leonnak viharszürkére sötétült a tekintete. Szinte követhetetlen gyorsasággal csípte el a kotnyeles szellemet.
- Nem bírsz magaddal megint, kerti törpe?! - kérdezte kissé gúnyosan, majd folytatta:
- Már ébren voltam, amikor Sorának beszélni kezdtél... Mindent hallottam. Azt javaslom, a perverzióidat máshol éld ki... Különben beraklak a hűtőszekrénybe, lehűlni... és... véletlenül ott felejtelek a sushi mellett...
Fool csak szaporán pislogott... utálta a halszagot...
- Leon Oswald! Miért vagy ilyen kegyetlen?! - siránkozott - én nem csináltam semmit... ellentétben veletek... és te mondasz perverznek?!
- Fantom!- sziszegte kedvesem - villámló tekintettel - a markában tartott apró szellemnek - kihozol a béketűrésből...
- De miért?! Csak egy kis szórakozásra vágytam... Nektek lehet?!
- Most húztad ki a gyufát... elég volt! - jelentette ki morcosan a francia férfi, majd felállt, és bezárta a szellemet a ruhásszekrénybe.

Amikor visszafordult felém, már csábítóan mosolygott... és én csak nagyokat nyelve néztem... még mindig nem viselt semmit... Csak hosszú haja takarta testének egy részét... Igaz, én sem voltam túlöltözve... mélyen elpirulva magam elé emeltem a takarómat. Már megint akartam őt... Teljesen megőrültem?! Igen... halálosan szerelmes voltam. És ő... szintén.
Lassan közelített, mint vadászó ragadozó az áldozata felé. Ezüst tekintetében vágy csillant. Megbabonázva bámultam.
Amint odaért, elkaptam a kezét, és magamhoz rántottam. Mohón kaptunk egymás ajka felé. Ahogy csókoltuk egymást, mindketten éreztük a bennünket átható mérhetetelen szenvedély forróságát. Körülölelt minket, és mi megmártóztunk tengerében, egyre jobban belemerülve az élvezet és gyönyör mámorába... amíg testünket át nem járta a kéj semmi máshoz nem hasonlítható villámcsapása... elégtünk a szerelem tüzében, majd szorosan egymásba kapaszkodva támadtunk fel... hogy újra érezhessük: ketten alkotunk egy egészet... hogy összetartozunk.